A várandósság során különösen kényelmetlen a szűk, merevítős, keskeny vállpántos melltartó. Nem célszerű műszálasat sem venni, mert a szülés előtti hónapokban már csepeghet a mellbimbókból az előtej, s csak belefülledne a légmentesen záró „csomagolásba" style="margin: 10px;"
Addig válogassunk, amíg igazán kényelmeset találunk. Ha sikerült, vegyünk belőle mindjárt kettőt, hogy váltani tudjuk. A szoptatás első időszakában valószínűleg még nagyobb melltartóra lesz szükségünk, ám nehéz előre megítélni, hogy vajon mennyivel.

Hasznos, ha még a kisbaba megszületése előtt körülnézünk, feltérképezzük a kínálatot. Nem csak a kismamamelltartók közt válogathatunk, bár ezek tervezésénél ügyeltek leginkább a célszerűségre:

• Az elöl nyíló fazon kézenfekvő megoldásnak látszik. Ha azonban a kisbaba a karunkban van, nagyon nehéz fél kézzel kinyitni, akármivel csukódik is. Ha kinyitjuk, mindkét mellünk szabaddá válik, holott egyszerre csak az egyikből szoptatunk, a másikból (különösen eleinte) csöpög a tej. Jó lenne, ha a melltartóbetétbe csuroghatna, ám az elöl szétváló melltartónál nincs, ami ezt megtartaná. 

• Sokkal jobb a lenyitható kosarú, ebből ugyanis tényleg egy mozdulattal szabaddá tudjuk tenni a mellet. 

• A hagyományos, hátul záródó melltartó vagy az egybeszabott top is alkalmas lehet szoptató kismamáknak, ha a kosárrésze eléggé kivágott és rugalmas. Így ugyanis anélkül, hogy kinyitnánk a fehérneműt, kibuktatható a mell az éhes kisbaba számára. 

A melltartó méretét (szám+betű) úgy állapíthatjuk meg, hogy a mell alatti és a mellbimbó magasságában mért bőséget feljegyezzük és kivonjuk egymásból. A különbség nagysága alapján lehet a kosárméret A, B, C vagy D, a szám pedig a mell alatt mért bőség.