Meg akartam mutatni, kellek én máshová is!

Címlaptörténet: Csapó Virág

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Barátok közt. A sorozat szép lassan eljutott odáig, hogy esténként majdnem hárommillió ember nézi. A legutóbbi, elképesztõ eredményû felmérés szerint többen voltak rá kíváncsiak, mint a foci vb döntõjére. Aki játszik a Barátok közt-ben, azt mindenki ismeri. Csapó Virág, aki Évát alakítja, mégis tud meglepetéseket okozni.
Írta: | 2002. 07. 17. |

Kövess minket!

f Ajánlom
A kilátás remek. Zöldellő völgyre néz a nappali ablaka. Kicsit ugyan messze vagyunk: a fővárostól száznyolcvan, Kaposvártól nyolc kilométerre. Virág most éppen a kertet próbálja rendbe tenni. Van rá ideje, mert a Csiky Gergely Színházban éppen nyári szünet van, a színésznő pedig ott is játszik: Szép Ernő "Vőlegény" és Darvasi László "Störr kapitány" style="margin: 10px;"
– Kertészkedsz?

– Ha kinézel, a farakás mögött ott a zöldségeskert. Már ettünk saját paprikát, sóskát többször is szedtem, a paradicsom most érik, a kovászos uborka meg a hűtőben van. Mind-mind saját termés.

– Nagyon büszke vagy rá.

– Van egy közkeletű bölcsesség: az első házát az ember az ellenségeinek építi, a másodikat a barátainak, a harmadikat saját magának. Nekünk ez az első házunk, de nem kívánom senkinek odaadni, sem ellenségnek, sem barátnak. Ez a miénk. Nézd csak meg, ott a távcső a reggelizőasztalon. Téli hajnalokon két-három őzike szaladgál a szomszéd domboldalon, a kert végében. Ülünk, és figyeljük őket.

 
Jelenet a Barátok köztből: Éva és új társa, Tamás
– Mint valami biológus.

– Gimnazista koromban még orvos szerettem volna lenni. Egészen az első boncolásig, amelyre közösen látogattunk el. Az Apáczaiba jártam, ha ez mond valamit...

– Ott mindenki jó tanuló...

– Kivéve engem. A tanulmányi átlagom meglehetősen siralmas lett, sikerült három egész öt alá süllyedni másodikban. Közölték, hogy vége. Addig lovagoltam, úsztam, akkor eltiltottak az edzéstől. Ültem a tanulószobában délutánonként, és valami esti elfoglaltságon törtem a fejem. Így kerültem a Pinceszínházba. Elkísértem egy barátnőmet felvételizni, és kiderült, hogy ő jött egyedül. Erre megkértek, felvételizzem én is, ha már egyszer ott vagyok.

– A szüleid mit szóltak?

– Akkor már elváltak. Apukámmal még nem rendeződött a kapcsolatom, egyszerűen csak közöltem vele a dolgokat. Anyu viszont nagyon kikészült. Arra kért, hogy legalább jelentkezzem a tanítóképzőre. Meg is tettem, de olyan sok lett a vitt pontszámom, hogy direkt elrontottam a szóbelit, még véletlenül se vegyenek fel. A színművészetin viszont kirúgtak a harmadik rostavizsgáról. Még aznap szólt Moldvai Kiss Andi kolléganőm, hogy csoportos felvétel van másnap Kaposváron. Egész éjjel buliztam, reggel meg elmentem a meghallgatásra. Közöltem a felvételi bizottsággal – Gothár Péterrel, Babarczy Lászlóval, Gazdag Gyulával, Ascher Tamással – hogy nincs kedvem semmit mondani, és hogy eléggé ki vagyok bukva. "De Virág, valamit azért mégis..." style="margin: 10px;"

– Anyukád mikor békélt meg azzal, hogy színész lettél?

– Akkor, amikor először látott Kaposváron. Éppen beugrottam a híres-neves Marat-Sade előadásba. Állva tapsolt a nézőtéren mindenki, anyám is. Most meg, amikor tegnap mondtam neki, hogy pénteken nem tudok felugrani hozzá, mert a Nők Lapjában fotóznak, nagyot sikított örömében, annyira örült.

– Hogy jött a képbe a Barátok közt?

– Az ötödik évadban azt éreztem, hogy nem foglalkoztatnak eleget, és úgy gondoltam, akkor dacoljunk egyet. Amikor megláttam a hirdetést, hogy színészt keresnek egy induló sorozathoz, azt mondtam magamban: majd megmutatom, hogy kellek én máshová is.
Olvass tovább

Hozzászólások