Exkluzív sztárinterjú

Bruce Willis, a romantikus akcióhõs

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Csak a feje búbja világít. Bruce Willis ugyanis tar kopasz. Zöld szeme hol acélszürkének, hol égboltkéknek látszik. Tekintete távoli, kemény. Interjú közben nem fényképezhetem, csak elõtte és utána. Mosolyt kérnék, egyetlen igazi, teli mosolyt, de szeptember tizenegyedike óta nem tud mosolyogni.
Beszélni nem hajlandó róla, mert még attól is elgörbül a szája, hogy kimondja: mindennél jobban megrázta, ami történt. Hazugságra pedig nem telik tőle, sem most, sem máskor.

Emlékszik még arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy színész lesz?
– Hogyne. Nagyon messzire nyúlik vissza. Kiskoromban ugyanis dadogtam. Csak akkor beszéltem folyékonyan, amikor föl kellett mennem a színpadra. Aztán lejöttem, és megint dadogtam. De szereplés közben soha. A másik, ami vonzott, az az, hogy színészkedni jó. Kikapcsol. Arról se sokat beszélnek, hogy azért abban, amit mi, színészek csinálunk, van valami művészet is. Én a mai napig minden filmemből tanulok. Fogom a gépelt oldalakat, és hús-vér figurát varázsolok a szövegből a kamera előtt. Azért ez művészet ám! Ha festeni tudnék, festenék. Ha énekelni tudnék, énekelnék.

Néha meg is tette, néha talán még most is megteszi. Milyen zenét szeret?
– A hangosat! Imádom a rock and rollt. Mindent, amire táncolni lehet. Imádok táncolni.

A Banditák vígjáték, két bankrablóról szól. Amikor az ember kiskölyök, sok minden megesik vele. Előfordult, hogy mielőtt benőtt a feje lágya, elcsórt valamit?
– Az még most se nőtt be. De soha semmit nem loptam el, ami értékes.

Kissrácként sem?
– Csak nyalókát. A kiskrapekoktól... Á, csak hülyéskedtem. De tényleg nem csórtam soha semmit. Az embereket azért csiklandozza a bűn gondolata, mert a gondolat még nem bűncselekmény. De ebben a filmben nem a bankrablásé a főszerep. Az csak a díszlet. A főszereplő a romantika. Hogy a nő, akit Cate Blanchett játszik, mind a két pasasba beleszeret, és nem tud választani.

Hát persze, hogy nem tud választani, mert önben a férfias erőt, Billy Bob Thorntonban a kisfiús esendőséget szereti. Fordítva nem fordulhat elő? Hogy csak két nőben lehet megtalálni a tökéletes asszonyt?
– Kettőben? Az kevés!

Mit akar ezzel mondani?
– Hogy figyelemreméltó ötlet. Én nem vagyok akkora mázlista, hogy két nőben megtaláljam azt az egyet. Minden nőben mást látok vonzónak, pedig nincsenek különösebb elvárásaim. Még azt sem mondom, hogy az lenne az ideális, ha össze lehetne gyúrni a tökéletes nőt ennek meg annak a tulajdonságaiból. Az ember csak álmodozik, aztán bilibe ér a keze.

Ez a két férfi-egy nő dolog mindenesetre elég jól működik a moziban. Látott már ilyet az életben is?
– Negyvenhat múltam, de meg kell mondjam, soha. Ilyen csak a mesében van. Maga már látott?

A történelemben. De nem lett jó vége. Antonius, Caesar és Kleopátra például.
– Na látja! Hát ez az. Nem lett jó vége. Én nem hiszek benne. Nem hiszem, hogy a világ már elég érett, hogy eltűrjön ilyen kapcsolatokat. A mozi az más. Az csak szórakoztatás.

Mióta három kislánya van, gondolom, jobban megérti a nőket.
– Nekem ma is ugyanolyan megfejthetetlenek a nők, mint régen. Kár próbálkozni. El kell fogadni őket olyannak, amilyenek, akár jók, akár rosszak. A férfiak se különbek. Azt az egyet megtanultam, hogy nem szabad napi szinten prédikálni a nőknek. Igaz, nem mindig sikerül, és különösen akkor van konfliktus, amikor megrögzötten nyomom a magamét. Közben nagyon szeretném azt a benyomást kelteni, hogy egy csöppet sem vagyok romantikus, de a lelkem mélyén sajnos, ez nem igaz. Évekkel ezelőtt megszállottan hittem a szerelem erejében, a romantika mítoszában. Most már egy kicsit bölcsebb vagyok. Rájöttem, hogy amit az ember szerelemnek hisz, és a valóság, az két teljesen különböző dolog. Csak a slágerek, a tévé, a regények, a filmek inspirálják, hogy "csak egy kislány van a világon", meg hogy "a szerelem mindent legyőz", mert "ha megtalálod az igazit, akkor minden a helyére kerül az életedben" style="margin: 10px;"
És a jelenlegi barátnője? (Emily Sandberg, esetleg Rachel Hunter modellek?– a szerk.)
– Most nincs barátnőm. Egy évre szabadságoltam magam.

Szeretné, ha lenne?
– Ahhoz mázli is kell. Váltsunk témát, jó?

Akkor legyen a téma Bruce Willis, akit szupersztárrá tett a közönség. Halljuk, mi olyan különleges magában?
Bruce Willis 1973-ban
– Talán az, hogy valamit jól csináltam. Nem gondolja? Meg nyilván annak is köze lehet hozzá, amit maga tesz, mint újságíró. Cikkeket ír Hollywoodról, a színészekről meg az életükről. Talán nem is volna annyira elbűvölve tőlünk a világ, ha a média nem volna olyan éhes és erős. Meglepné, ugye, ha azt mondanám, hogy összesen egy maroknyi emberrel találkozom heti szinten? De tegyük fel, többel. Mondjuk, naponta megismerkedem valakivel. Az év háromszázhatvanöt napból áll, tehát ez háromszázhatvanöt új ember. Az összes többi, aki ezt meg azt tudja rólam, soha nem látott civilben, soha nem beszélt velem egy szót sem. Mégis mindenkinek véleménye van rólam. Mert a tévék, a lapok ontják a híreket. Nagy részének persze, semmi alapja. Aztán mégis, az emberek azt gondolják, na, biztos ez egy ilyen alak. Látja, mi is évente találkozunk egy-egy új film miatt, de csak akkor fogja megtudni, ki vagyok igazán, ha eljön, és tényleg megismer. Hogy egyébként milyen ember vagyok? Apa, apa és még egyszer, apa. Nem tudom elégszer mondani. És jó barát. Megpróbálok jó ember lenni. Néha sikerül, máskor nem, de legalább próbálkozom.
Olvass tovább

Hozzászólások