A pasi, aki tetszik nekünk

A pasitéma a levegőben van. Meglegyint a buszon, az uszodában, a fiatalok divatos törzshelyein. Mindenütt, ahol összeverődik két vagy több nő. A lányos anyák már annak is örülnek, ha változást észlelnek csemetéjük kificamodott ízlésében. Egyik ismerősöm boldogan újságolta, hogy a lányát már a magazinokban sem érdeklik a brutális, kigyúrt fazonok. Szívesebben nézegeti a vízipólózók sportos alakját.

A fiataluraktól a krapekokig

Előre hallom nyelvtanár ismerősöm élénk tiltakozását: miért használok olyan kifejezést, amelyiktől normális embernek a szőr is feláll a hátán. Ha nem tudnám, a pasi egyrészt a divat torzszülötte, és legalább olyan megtévesztő, mint kopasz fejen a virágkoszorú. A lényegen nem változtat, viszont nyájas látszatot kelt. Holott a pasi rövidített változata, mintegy becézése a pasasnak, ami becsmérlő kifejezés. Ehhez a nagyanyámnak is lenne hozzáfűznivalója, ha élne. Elmondhatná, hogy az ő idejében rendes lány szóba sem állt holmi pasasokkal. A férfiakat akkortájt uramozták, az ifjabbakat fiatalurazták, a hajadonoknak lovagjuk volt, kérőjük, gavallérjuk, de pasijuk nem. Azt legfeljebb a ledér nőszemélyek fogták maguknak, és az olyan is volt. Semmirekellő, szoknyapecér. Ezt a “minek is nevezzük álmaink szép, szőke hercegét” kitalálósdit egyszerűsítették az illemszabályok. A régimódi megszólítások átadták a helyüket a srácoknak, hapsiknak, krapekoknak, gyökereknek, manuszoknak és most a pasiknak. Akik szintén nagy átalakuláson mentek át. A régi, romantikus férfiideálokat rendre felváltották az újabbak. Minden kor megteremtette a maga álomtípusát: Ramon Novarrótól kezdve, Jávor Pálon át, a kipitykézett fülű keményfiúkig, felgyúrt izompacsirtákig, meseautón repesztő újgazdag kölykökig. Ebből újabb bonyodalmak támadtak, mert más pasit szemeltek ki a szülők, és egészen másért bolondult a lányuk. Ma viszont már ott tartunk, hogy a mamák sem találják rossznak azt a pasit, aki a lányuknak is tetszik.

Ahogy a lányok látják

Mata Juli, most érettségizett, ősztől a Kommunikációs Főiskola hallgatója és e heti témánk egyik ötletadója. Élete első Nők Lapját a Kásás-címlap miatt vette meg, a saját zsebpénzéből.

– Érdekelt, hogy mit írnak róla. Nem arról van szó, hogy én is beálltam a rajongók sorába. Sőt, kifejezetten zavar, hogy sokan csak azért nézik a mérkőzéseket, mert ott vannak a FIÚK, csupa nagybetűvel. Természetesen én is néztem a vb-t, mert érdekel a vízilabda. De egyiket sem tudnám kiemelni. Együtt jók – vagy rosszak –, úgy ahogy vannak. Ami pedig a férfiideálokat illeti, nem lettem Brad Pitt-párti, holott most ez a divat. Megmaradtam Mel Gibson mellett. A feljövők közül pedig a Pearl Harbor című új amerikai szuperprodukció főszereplőjére, Ben Affleckre szavaznék. Ő sem a külsejével fogott meg. Olvastam egy vele készült interjút, abban jókat mondott. Van humora. Nálam ez nyerő. A sorrend, amit megfigyelek egy pasin: a járása, a beszéde és a humora. A többit majd meglátjuk.

Lénárt Emese

(25 éves, asszisztens)

– Három szóban összefoglalható, mit tartok fontosnak egy pasinál: a humorérzékét, az intelligenciáját és a sármját. Állítólag kevés ilyen pasi szaladgál a Földön, szerintem sok van belőlük, csak a megfelelő helyeken kell keresni őket. Nem diszkóban, hanem a tágabb baráti körben. Nekem sikerült megtalálnom a páromat, aki az említetteken kívül még egy nagyszerű adottsággal rendelkezik, a kreativitással. A manapság népszerű sztárok közül számomra legrokonszenvesebb dr. Molnár Tamás, a vízilabda-válogatott játékosa. Egyrészt, mert elérhetőbb közelségben van, mint a médiasztárok többsége, másrészt szellemi és a fizikai teljesítménye egyaránt kiemelkedő. Aki a hajnali edzések mellett még képes római jogból is vizsgázni, és nem mellékesen még jól is néz ki, az pasi a javából. Nekem ezt elhihetik, mert magam is jogra járok a munkám mellett.

Varró Noémi

(25 éves, fodrász)

– Elsőnek a cipőjét és a haját nézem meg, hogy megtudjam, milyen a stílusa és mennyire ápolt. A férfinak, aki tetszik nekem, legyen egyénisége, nem árt, ha van humora, és ha ezenfelül még hűséges és odaadó is, az a csúcs. Ideálban Robert de Niróra és Al Pacinóra szavaznék, mert nemcsak a sármjuk, hanem a tehetségük is domináns. Még az is lehet, hogy végre sikerült a magánéletben is megtalálnom a nagy őt, bár ez még nem biztos, de a kívánalmaimnak pontosan megfelel.

Ahogy a lányos anyák látják…

Bencze Ilona szőkesége, nőies szépsége ma sem közömbös a férfiaknak. Mindenki odanéz, amikor bejön abba a kávézóba, ahol a lánya dolgozik. Mayer Gabi pont ellentéte a mamának: fiúsra vágott haja sötét, ami apai örökség – Maros Gábortól –, a szeme viszont az anyjáé, és a vonásaikban is fellelhető sok hasonlatosság. Gabi most fejezte be a főiskolát, diplomás bizniszmenedzser, amire nagyon büszke, de egyelőre nincs kedve beülni az íróasztal mögé. Szeret vadul és szertelenül élni. Egy kis hegymászás, lovaglás, gyalogtúra, vadvízi evezés neki meg se kottyan. Csak hol az a férfi, aki követni tudná?

– Akinek azt lehet mondani reggel hétkor, hogy figyelj, most elmegyünk Görögországba, vagy bárhová. Egyszerűen képtelen vagyok összehozni két hét nyaralást Horvátországban, ami közel van és isteni hely. Nincs rá vevő. Mindegyik azzal jön, hogy neki szállás kell, tusoló, konnektor a borotvájának. Engem nem érdekel, hogy miből élünk majd, hol éjszakázunk, csak menjünk, mert ehhez van kedvem. Aki velem beül az autóba és elindul, az jöhet. Nem tolonganak a jelentkezők. A mai fiúk kényelmesek, a kalandot filmekben szeretik leginkább. A filmsztárok közül is azokat kedvelem, akik valahol nagyon kilógnak. Végre valaki, aki mer saját maga lenni. Ötéves koromban imádtam Gyabronka Józsefet, utána Szerednyei Béla tetszett sokáig, és nem tudom megmondani, miért. Talán mert ő is olyan, aki hanyag eleganciával éli az életét. Az apukámba a mai napig szerelmes vagyok. Az amerikai sztárok közül mostanában Edward Norton a kedvencem; pedig csúnya fiú, de kitűnő színész és muszáj rá odafigyelni. Itthon ilyen nekem a Hofi Géza is. A humorát, az egyéniségét imádom.

– Örülsz, vagy aggódsz, hogy ilyen a lányod? – kérdeztem Bencze Ilonát.

– Eleinte aggódtam. Mióta elfogadtam a természetét és megértettem, nagyon jóban vagyunk. Tudom, hogy neki olyan fiú kell, aki pont olyan bolond, mint ő. Vannak kapcsolatok, amelyek attól működnek jól, hogy a partnerek különbözőek, mások épp ettől szakadnak el. Erre nincs recept, mert ahányan, annyifélék vagyunk. Én is egészen más vagyok, mint a lányom. Ennyi idősen nekem más volt a férfiideálom, viszont ma már nem kellenének azok, akik húszéves koromban tetszettek. Bár akkor is inkább a szolidabb, kiegyensúlyozott, udvarias, helyes fiúk vonzottak. Valójában ma sincs másként: olyan típusú férfiak állnak hozzám közel, akár színpadi partnerként, akár a magánéletemben, akiknek vannak érzelmeik, gondolataik és megbízhatóak. Úgy látszik, mégsem változott az ideálom, húszéves korom óta. Lehet, hogy akkor a külső fontosabb volt, de most sem mellékes.

A Hét témája az e heti Nők Lapjában folytatódik.