Tanuljunk-e augusztusban?

Eddig ugyanis egy imádott tanító nénije volt, akivel kölcsönösen szerették egymást, és ment minden, mint a karikacsapás. De egyszer, a tanító néni kéthetes betegsége alatt, a tavalyi évben, Jancsi zuhanásszerűen romlott, mert az idegen helyettesítő tanárt nem bírta elviselni. Most meg minden tantárgyból más tanára lesz! Simán felvették, de én azon töprengek, nem kellene-e már augusztusban gyakorolni vele (mondjuk matematikát, nyelvtant, helyesírást) készülve az iskolakezdésre? Azt hallottam, hogy mint a jobb iskolákban általában, ebben a gimnáziumban is szokott lenni nyárra házi feladat, méghozzá nem is kevés. (Olyasmiről is hallottam, hogy matematikából esetleg több száz példa!) Mi volna helyes a gyerek szempontjából? Hagyjam még pihenni, hogy frissen menjen az iskolába, vagy gyakoroljunk, hogy belejöjjön a kerékvágásba, mire elkezdődik? És ha a jövő nyáron magam is sokallani fogom a házi feladatot? Mit tehetek, hogy azért a gyerek pihenjen is, de le se maradjon? De az aktuális kérdés, még egyszer: tanuljunk-e most, augusztusban?

Válasz:

Az új nyolcosztályos gimnáziumok egyik problémája, hogy a tanárok – tisztelet a kivételnek! – nincsenek felkészülve a tízéves gyerekek fogadására. Sem elméletben, sem a gyakorlatban. Hosszabb-rövidebb időn át mindig tizennégy-tizenötödik életévüket betöltött gyerekeket tanítottak, akik testi és lelki szükségleteikben, felfogásmódjukban, érdeklődésükben és megnyilvánulásaikban teljesen mások, mint a tíz-tizenegy évesek. Így hát szorongását nem tudom igazán eloszlatni, bár a kitűnő tanulók általában, kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de helytállnak ezekben az iskolákban is.

Biztos maga is tudja: gyerekének nagy szerencséje volt, hogy négy éven át – ha jól értem levelét – egy tanító nénije lehetett (és nem kettő, vagy éppenséggel négy). És még ráadásul egy imádott tanító néni!

Jancsi leromlása a helyettesítés idején az értelmes, tehetséges gyerekeket gyakran jellemző érzékenységre vall, és arra, hogy a család érzelmi biztonságában megtanulta, hogy mit jelent személyes érzelmet adni és kapni, ami fontos védőburok lesz majd számára a későbbiekben, de bizony az ötödik osztály – vagy gimnáziumi első osztály – változásaiban, ami a tanár-diák kapcsolat elszemélytelenedését is magával hozza, jelenthet átmeneti nehézséget.

Ezek a gondok azonban nem hidalhatók át az augusztusi gyakorlással, tanulással.

Ha a gyerek valódi érdekét nézzük – hosszú távú érdekét –, a fő kérdésre, hogy ugyanis tanuljunk-e augusztusban, egyértelműen csak azt válaszolhatjuk, hogy: nem, ne tanuljunk!

A nyári szünet – a nyári évszakváltás – egészen másra való, tulajdonképpen mindnyájunk számára. Arra kellene használnunk, hogy megmerítkezzünk a fényben, a látványokban, a mozgás lehetőségeiben, a vízben, a gyümölcsök és zöldségek ízeiben – mindenben, amit test és lélek befogadhat egy nyár alatt, amivel töltekezhet. Kell ez a – Goethe szavával élve – belélegzés; az őszi-téli szellemi munkavégzéshez ez ad majd erőt. Azt is mondhatnánk, hogy kell a ritmusoknak ez a váltakozása, mint az alvás, hogy majd ősszel a gyerek igazán kipihenten induljon el az iskolába.

És: meleg is van még. Ez is indokolja a mi égtájunkon az egybefüggő, hosszú, nyári szünetet.

Mindebből az is következik, hogy nyárra házi feladatot adni – méghozzá nem is keveset – hiba, tévedés (szigorúbban azt mondhatnám: szakmai tudatlanságra vall).

A több száz példa: elképesztő. Meg szeretném kérdezni, mit tud az ilyen iskola a gyerekek testi és lelki szükségleteiről, a gyerekek valódi fejlődéséről, fejlesztéséről, mondhatnám tudományosabban: a gyerekek mentálhigiénéről, lelki egészségvédelméről?

Igenis, az volna helyes a gyerek szempontjából, ha nyáron – laza, de jól tagolt programokkal – pihenni hagyná a gyereket (mint mondani szokták: aktív pihenést biztosítana számára).

Én hagynám pihenni.

Ami pedig azt illeti, hogy ha jövő nyáron szembetalálkozik a túl sok házi feladattal, mit is tehetne?

Először is elgondolkoznék azon, hogy ebben az iskolában hagyjam-e a gyereket, és, ha úgy döntenék, hogy igen, akkor megkeresném azokat a stikliket, amelyekkel – cinkosan – úgy tudnék a gyereken segíteni, hogy ez ne legyen nagyon fárasztó számára, és gyorsan túl legyünk rajta. Vagyis például: nem követelném meg, hogy de bizony mindent önállóan kell megcsinálnia – “mert ez készíti fel az életre”, ami nem igaz – hanem a család többi tagjaival együtt (a másik szülő, nagyszülők, idősebb testvérek) nekilátnánk, hogy gyorsan letudjuk a dolgot.

De ez a jövő nyár még hála Istennek nincs itt, így hát erre a nyárra – a még hátra levő részére – könnyű szívvel jó pihenést, jó mulatozást kívánhatok!