Nudista tábor?

A pszichológus válaszol

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Itt a nyár, itt a nyaralás ideje. Nagyon szeretjük a nudista kempingeket, a gyerekekkel együtt azonban még soha nem voltunk ilyen helyen.

Két gyermekünk van, egy tizenegy éves lányunk és egy kilencéves fiúnk. A meztelenség teljesen természetes dolog nálunk, nem tabu, "nem téma". Most azonban mégis sokat gondolkozunk azon, vajon okozhat-e bármilyen lelki problémát számukra, ha a kamaszkor küszöbén szembesülnek a nudizmussal igazán először. Az ő lelki egészségük mindennél fontosabb számunkra, ezért ha kell, inkább lemondunk a nudista nyaralásról, de velük akarunk együtt lenni. Minden évben nagy élményt jelentenek ezek a közös nyaralások, nekik is, nekünk is. Mit tegyünk?


Válasz:

Én úgy tudom – bár sohasem voltam nudista tábor lakója –, hogy ezekben a kempingekben úgyszólván csecsemőkortól vannak gyerekek is, akiknek a számára ily módon természetes lesz az, ami a szüleik számára is természetes.

Nem is egészen értem a levelükből, hogy hogyan telt el az elmúlt tizenegy év? A gyerekek egy-két hetet nagyszülőknél, rokonoknál töltöttek, s önök ezalatt kempingeztek, úgy, hogy a gyerekek esetleg nem is tudtak erről? S ezt követte azután a nagy élményt jelentő közös nyaralás? Vagy a gyerekek pontosan tudták, hogy önök nudista táborban vannak, és nem vetődött fel bennük, hogy őket is vigyék magukkal?
Jól tudjuk, hogy az egészen kicsi gyerekeknek a meztelenség nem jelent semmiféle problémát. Nem csak saját meztelenségük, hanem környezetük meztelensége sem.

A kifelé is megnyilvánuló erotikus érdeklődés az ötödik életév felé haladóban ébred (sokszor nagyon látványos jelekkel, máskor szinte észrevehetetlenül). Ezt követi aztán – a gyerek jó állapota esetén – az erotikus érdeklődés lappangásának időszaka, az a bizonyos kiegyensúlyozott, harmonikus, kisiskolás korszak, a kamaszkori erotikus érdeklődés lassú felébredéséig. Ilyenkor – a lappangás idején – nehezebb is gyerekkel ilyesmikről beszélni.

Az otthoni meztelenség – ha nem hivalkodó jellegű, ha egy bizonyos életkoron túl nem jelent például együtt fürdést a felnőttekkel, hanem csak éppen a zárkózás vagy a zavar hiányát – valóban egészen természetes lehet, azzal együtt, hogy a gyerek pontosan tudja, érzékeli, hogy ennek határai meddig terjednek (a szűkebben vett család határáig).
Van aztán a gyerekek életében – kisgyerekkorban – olyan időszak is, amit kifejezetten (hol erősebben, hol kevésbé észrevehetően) a magamutogatás vágya, az exhibicionizmus jellemez. Ezek a négy-ötéves kisgyerekek esetleg kifejezetten örömüket lelik abban, hogy meztelenül szaladgálhatnak. Gondolom, ilyenkor sok gyerek kifejezetten élvezi – esetleg viccesnek tartja – a nudista táborozást.

De a gyerekek persze, sokfélék, és ehhez a szülőknek is alkalmazkodniuk kell! Az önök esetében a gyerekek a fent emlegetett "lappangás" – latencia – időszakában vannak (bár kislányuk már a kamaszkor küszöbére ért). Ezen belül a kilencedik életév időszakának is megvannak a maga nehézségei, erről már többször beszéltünk. Szokták ezt az időszakot a metafizikus nyugtalanság idejének is nevezni. A gyerekek a származás, a halál gondolataival, képzeteivel is foglalkoznak, s ez bennük szorongást kelt.

Igazuk van tehát abban, hogy elgondolkoznak azon, vajon ez az életkor a legalkalmasabb-e arra, hogy valami ilyen, a gyerekek számára új dologba vágjunk bele. Ha ez a mostani időre már szokássá lett volna, és ha a gyerekek nem tiltakoznak, akkor ez nem okozna különösebb gondot.

Így viszont mindenképpen arról kellene először beszélgetni a gyerekekkel, hogy ők mint vélekednek minderről, akarnak-e jönni, és még ha mind a ketten egybehangzóan igent mondanak is, én a maguk helyében mindenképpen arra készülnék fel, hogy ha kell, tüstént továbbállunk. Akkor is, ha csak az egyik gyerek tiltakozik. És persze, könnyedén, úgy, hogy ne terheljem rá ennek a változtatásnak a súlyát.

Olvass tovább

Hozzászólások