A legjobb védekezés a támadás?

Az egyikben önmagadat képviseled, vállalod nyíltan, azt a magabiztos és nyugodt önmagadat, akinek nem hangos szóval, nem támadással és főképp nem védekezéssel kell eltérítenie az ellene irányuló gyanút, sértést, stb. Ám, ha védekezel… a védekezés eleve tartalmaz még egy jelenséget önmagadon kívül, méghozzá azt a valami, amit védened kell. Márpedig, ha valamit védeni kell, azt azért kell védeni, mert féltik az emberek. Ilyenek a titkok, az anyagi értékek, a problémák, olyan dolgok, amiket nem ismerünk, és olyanok, amiket vagy mi okoztunk, vagy egyszerűen csak léteznek bennünk. Ezeket kell védeni, és olykor a védelem támadást szül.

Ebben a megvilágításban mindkét szó negatív töltésű, amitől ugye mi, ha van egy csepp eszünk, távol tartjuk magunkat, vagy megszüntetjük, esetleg átfordítjuk pozitívba. Én erre most azt mondom: szüntessük meg. Fogjuk fel, kik vagyunk mi, értsük meg, hogy mik az értékeink, és legyünk őszinték mind önmagunkkal, mind a világgal! És akkor már nem lesz sem védekezés, sem támadás. Mert akkor mi állunk ott a vádakkal szemben, csak mi: a tiszta öntudat. Az őszinte ember, aki olyan értékekkel rendelkezik, melyek hatalmasabbak mindennél ezen az anyagi síkon, és nem veheti el őket senki. Akkor állhatunk majd egy falka acsargó kutya között, akkor is csupán nyugodtan fogunk állni, és a fogunkért újabbat ajánlunk fel.

Fogat fogért adunk, és nem veszünk el! Mert tudjuk, hogy mindegy, milyen támadás ér, ránk nem vonatkozik. Lehet múltunk, lehettek hibáink, de ha a megszüntetésükkel (megoldásukkal) foglalkozunk, nem pedig azzal, hogy várfalat építsünk köréjük, akkor egyszerre két problémát oldunk meg: nem kell félnünk a támadástól, plusz megszűnnek a problémák. Emberek vagyunk, szellemek vagyunk, lelkek, akik tisztán, őszintén, nyugodt lélekkel állhatnak egy olyan síkon, ahová már nem hallatszik fel a kutyák ugatása. S még ha elérnek is, letéphetik rólunk a húst, a tudatunk, szellemünk, lényünk akkor is megmarad, és mosolyog csak, hogy “míg én új köntöst öltök, új életet élek, ők még mindig csak dühösen ugatnak majd…”.

Buddha egyik története sok mindent segít megérteni, olvasd el a phoenix33b blogon!