Gyilkos kövek, baljós ékszerek

A CULLINAN GYÉMÁNT

Állítólag a világ legnagyobb gyémántja; sem előtte, sem utána nem találtak hozzá foghatót. Afrika nagy csillagának vagy Premier gyémántnak is hívják. 1905-ben bányászták Dél-Afrikában, nevét a bánya felfedezőjéről, Thomas Cullinanról kapta. A követ VII. Edward angol uralkodónak ajándékozták – egyszerű postai küldeményként szerencsésen meg is érkezett az udvarba. Ellentétben a másolattal, amelyet megtévesztésül hajón, detektívek hadával őriztetve szállítottak, és a peches tolvajok végül is “sikeresen” elemelték… A Cullinanból 9 nagyobb és 96 kisebb briliánst csiszoltak. Az angol királynő jogarát és a királyi koronát a két legnagyobb darab díszíti. Ha a tolvajoknak nem is hozott szerencsét, az angol trón fiatal várományosa és bűbájos jegyese frigyének fényét mindenképpen emeli majd a Cullinan.

Richard Burton és Elizabeth Taylor

A KOH-I-NOOR GYÉMÁNT

1739-ben szerezte meg a perzsa sah; el is nevezte Koh-i-Noornak, ami Fényhegyet jelent. 1304-es felbukkanása óta, amikor először rabolták el, csak rontást hozott birtoklóira. A róla keringő történetekben szerepel például árulás: Mohamed sah egyik csalfa asszonya elmondta, hogy ura a turbánjában őrzi a kincset, és így Nadír perzsa sah, az ellenfél csellel hozzá tudott jutni. Ám neki sem hozott áldást: birodalma összeomlott, és a későbbi tulajdonosok is kivétel nélkül szerencsétlenül jártak. A Tadzs Mahal építtetője, Dzsahan sah például börtönben halt meg, ahová saját fia juttatta.

A kő végül Viktória angol királynőnél landolt, aki ismerve a legendát, miszerint a gyémánt csak a férfiakra hoz rontást, végrendeletében kikötötte: a Koh-i-Noort kizárólag a király hitvese örökölheti. Így került a ma uralkodó II. Erzsébet édesanyjának, VI. György feleségének koronájába e csodálatos darab. Úgy látszik, a legenda igazat mondott, nőkre veszélytelen a rontáshozó ékkő: az anyakirálynő ágyban, párnák között hunyt el, százegy éves korában.

A FIRENZEI GYÉMÁNT

Az Indiából származó, sárgás színű gyémántról azt mondják: Merész Károly, Burgundia uralkodója több csatában viselte, aztán egyszer menekülés közben elveszítette. Hogy, hogy nem, a francia uralkodóházhoz került a kincs; állítólag a szerencsétlen sorsú Marie Antoinette az esküvőjén és a kivégzésén is viselte, amit azért elég nehéz elképzelni. Mint ahogy az sem valószínű, hogy a kő aztán Robespierre-hez kerüljön (akit szintén lenyakaztak). Az viszont biztos, hogy a gyémánt végül a Habsburgok kezére jutott: Rudolf trónörökös a szeretőjének, Vetsera Máriának akarta ajándékozni, de a bárónő nem fogadta el. Így végül Rudolf az édesanyjának, Sissinek, azaz Erzsébet királynénak adta az ékszert, aki tragikus haláláig állandóan viselte. (Erzsébetet 1898 őszén Genfben gyilkolta meg egy anarchista merénylő.) A kő aztán Ferenc Ferdinánd trónörökös feleségének, Zsófia főhercegasszonynak a tulajdona lett; állítólag akkor is hordta, amikor Szarajevóban megölték. Az ékszer Zita királynőre, az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly feleségére szállt, az emigrációba kényszerült család végül eladta. Később megfordult az egyiptomi Faruk király udvarában: az uralkodó nászajándéknak szánta, majd magával vitte a száműzetésbe, Rómába, aztán eladták. Senki sem tudja, kinél van ma.

AZ ORLOV GYÉMÁNT

Eredetileg egy templomi szobor szeme volt Indiában – lehet-e csodálni, hogy elrablása után örökösen bajt hozott tulajdonosaira? Így Nagy Katalin kegyencére, Grigorij Orlovra is, aki a gyémántot szerelmi zálogul ajándékozta a cárnőnek. Nagy Katalin a koronájába foglaltatta a követ, szeretője viszont később kegyvesztett lett, és száműzték az udvarból. A forradalom alatt a gyémánt sok-sok véres epizód kíséretében külföldre került. Ma sem tudni semmi biztosat a hollétéről.

A HOPE GYÉMÁNT

Ez a legszebb, különleges, ibolyakék gyémánt. És a legtöbb legenda forrása. Indiában bányászták, állítólag Siva istennő szemét díszítette, onnan lopta el egy tolvaj, hogy aztán egy kereskedő hozza Velencébe – a halálos ragállyal, a bubópestissel együtt. Onnan a kő egy patríciushoz került, akit kocsmai verekedésben szúrtak le. Következő tulajdonosát kutyák marták halálra; az a francia bankár pedig, aki őt követte, a Bastille börtönében végezte. Az ékszer végül a Napkirályé, XIV. Lajosé lett, aki szív alakúra csiszoltatta, és a szeretőjének, Montespan márkinőnek ajándékozta. Igen ám, de a márkinő kegyvesztett lett, állítólag megcsalta a királyt, és ezért kolostorba zárták, az ékszer pedig visszakerült a királyi kincseskamrába, hogy később XVI. Lajos és Marie Antoinette örökölje. Nekik aztán végképp nem hozott szerencsét e gyönyörű, kék kő…

Felsorolni sem tudjuk, hogy mennyi bajt hozott a gyémánt mindazokra, akik kapcsolatba kerültek vele. Egyik csiszolójától a fia lopta el, aki azután öngyilkos lett, annyira furdalta a lelkiismeret. Későbbi tulajdonosát, az utolsó török szultánt száműzték, Párizsban egy kereskedőcsalád fogadta be; a szultán hálából nekik ajándékozta a követ. Mondani sem kell, a család összes tagja odaveszett autóbalesetben. Az ékszer aztán egy McLean nevű házaspárhoz került: a fiukat egy taxi ütötte el, a lányuk altató-túladagolásban halt meg. A pár kapcsolata is megromlott; elváltak, a férj megőrült, a feleség pedig szélütésben hunyt el viszonylag fiatalon. Felröppent az a hír is, hogy McLeanék 1912 áprilisában a Titanicon utaztak, de erről az állításról hamar kiderült, hogy kacsa…

Az azonban tény, hogy a gyémánt utolsó neves tulajdonosa Arisztotelesz Onasszisz első felesége, Athina volt. Onasszisz vette meg neki a követ az ismert ” gyémántkirálytól”, Harry Winstontól. A házaspár botrányos válása után az ékszer visszakerült Winstonhoz, aki végül kölcsönadta az értékes ritkaságokat és műremekeket kiállító Smithsonian Intézet drágakőgyűjteményének. A Hope (angol jelentése: remény) itt talán végleg megpihen. Szerencsét egyedül névadójának, bizonyos Thomas Henry Hope bankárnak hozott. Ő 1830-ban ugyan kevés pénzt, de jelentős nemesi rangot kapott érte IV. Györgytől, akinek botrányos élete és rengeteg, kétes szeretője amúgy igencsak megtépázta az angol királyi család hírnevét.

A BLUE GYÉMÁNT

Azt mesélik: Marie Antoinette ezzel a gyűrűbe foglalt, szürkéskék, szív alakú briliánssal szerette volna megvesztegetni őrzőit kivégzése előtt. Végül a kő Lengyelországba került, majd 1967-ben elárverezték. Csupán annyit tudunk róla, hogy egy európai üzletember vette meg.

A TAYLOR-BURTON GYÉMÁNT

Richard Burton és Elizabeth Taylor: sztárpár a moziból! A színtelen, körte alakú gyémántot Burton ajándékozta feleségének, Budapesten ünnepelt 40. születésnapján. A színész fájdalmasan korán halt meg, a gyémántot 1978-ban Taylor eladta. Eredetileg egy botswanai kórház alapítását tervezte a befolyt összegből, de végén az ékszer Szaud-Arábiában landolt. Nem enyhített a szenvedők sorsán, de hát tudjuk: a gyémántok már csak ilyenek.

A KIRÁLYNÉ NYAKLÁNCA

E nyakéket kevesen látták, maga a királynő sem gyönyörködhetett benne, nem függött senki nyakán, pusztán azáltal vált végzetessé, hogy egy rövid ideig a világon volt. Egyszer volt, hol nem volt két ékszerész, akik évekig tartó szorgos munkával összevásárolták a világ legszebb gyémántjait, és elkészítettek belőle egy három sorból álló, fantasztikus nyakéket. Aztán megpróbálták eladni… de mindenütt megrémültek az árától. Végül felkínálták Marie Antoinette-nek, aki valóban imádta a gyémántokat, de ezúttal nem engedett a csábításnak.

Innen vette kezdetét a XVIII. század talán leghírhedtebb bűnügye, amelyben szerepet játszott egy hiszékeny érsek, egy rafinált kalandornő a selyemfiújával, továbbá egy prostituált, aki megdöbbentően hasonlított a királynéra – és a zseniális szélhámos, Cagliostro. Bonyolult cselszövés eredményeképpen sikerült a nyakéket ellopni és a királynéra terelni a gyanút. Hiába derült ki végül az igazság az egy hónapokig tartó per során, a közvélemény szemében a szerencsétlen sorsú Marie Antoinette maradt a bűnös. Egyes történészek szerint ez az affér is hozzájárult a nagy francia forradalom kitöréséhez, amely alapjaiban rengette meg nemcsak Franciaországot, hanem egész Európát. Ami a nyakláncot illeti: barbár módon szétszedték, darabjait elkótyavetyélték. Az árát mind a mai napig senki sem fizette ki.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria magazinban jelent meg!