“A kislányom angyalokat lát!”

„Anya, itt vannak az angyalok” – kiáltja a 3,5 éves Hanna édesanyjának a konyhába. Ő besiet hozzá, mire a kislány közli: „Na, most elriasztottad őket!” Egy angyalhívő számára ezek a mondatok sok értelmet hordoznak, egy szkeptikus édesanyának azonban félelmetesek. Márpedig Hanna rendszeresen különleges látomásairól mesél szüleinek, egy néniről, aki megy fel a lépcsőn, s akit csak ő lát, de arra is volt példa, hogy felszólította édesanyját, hogy húzza be a függönyt, mert valakik kintről kukucskálnak. Igazán azonban csak akkor esett le a szülők álla, amikor a család Kecskemétről hazafelé tartott, majd Hanna hangosan megállapította, hogy a kocsi kereke ki fog durranni. A szülők mosolyogva legyintettek. A kocsi kereke percek múlva elszállt.  

„Szegeden sétáltunk, amikor egy nagyon kedves idős néni odalépett hozzánk, és közölte, hogy lányunknak különös képességei vannak, majd elsétált. Hanna ekkor volt féléves” – meséli Enikő. De nem ő az egyetlen, aki különösnek tartja a fürtös csöppséget, Enikőék egyik szomszédja például azt érzi, hogy a kislány úgy néz rá, mintha belelátna. 

Gyermeki fantázia vagy különleges képesség?

Cziglán Karolina pszichológus szerint azzal, hogy egy óvodás korú kislány olyan dolgokat mond, amiket a felnőttek nem látnak, azzal nincs semmi gond. „A kisgyerekek számára a realitás és a fantázia világa nem mindig válik szét. Ha ő azt mondja, hogy krokodilt tart a fürdőkádban, akkor abban a pillanatban ő azt el is hiszi. Ha egy gyermek olyan élményről számol be, ami valószínűleg nem valós, az nem feltétlenül baj. Ha ettől tartósan szorong, fél, akkor segítségért kell fordulni. Ha nincs negatív érzelem, akkor ez lehet fantáziatevékenység, ami oviskorban normális.”

„Attól nehéz ez a helyzet, hogy gyermekkorban minden ember spirituális képessége erős, ahogy azonban kezdünk felnőni, ezen képességüket elveszítjük, idővel becsukogatjuk ezen érzékeket, hiszen a szülők, az óvodás csoporttársak valósága lesz a fontos” – magyarázza R. Kövér Balázs, a Nők Lapja Café angyaltanácsadója. Az már a sors fintora, hogy pár évtizeddel később az ember mindent megtesz – meditál, jógázik, angyalterápiára jár –, hogy ezeket a csatornákat újra megnyissa.

„Ami ilyen helyzetben nagyon fontos a szülő hozzáállása: nem szabad végletekben gondolkodni, a gyermek nem csodalény, de nem is bolond! Nem szabad megbélyegezni, és lehetőségként sem szabad a képességére gondolni” – magyarázza R. Kövér Balázs, aki az édesanyát is megnyugtatja, a különleges képességű gyermekek csak a mozivásznon sodródnak félelmetes és veszélyes helyzetekbe. A valóságban spirituális látásuk semmi rosszat nem jelent. Csak meg kell hagyni nekik ezt a világot. 

Ha Neked is van angyali történeted, küldd el nekünk IDE!