A lelki társak sokféleségéről

Létezik „rossz” lelki társ is?

A „lelki társ” gyakran idealizált személy, akiben vagy aki által kiteljesedni látjuk önmagunkat. Miután nagyon sok ember képtelen önmagát szeretni és elfogadni, sokszor van szükség egy olyan személyre, aki egyfajta külső kontrollt testesít meg, tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk igazi arcunk. Éppen ezért kell tudnunk, hogy a lelki társ nem mindig csak ideális személy lehet. Jó példa erre Éva és János esete, akik már a házasságuk első évében úgy érezték, hogy tévedés volt az egybekelésük. Éva volt a tükör, amit Jánosnak tartott azzal, hogy megbízhatatlan, nem lehet rá számítani, csapodár, hűtlen. Miközben a férfi éppen az ellenkezőjét gondolta magáról. János úgy tartott tükröt Évának, hogy a felesége túlságosan merev, amit eltervezett, annak kell történnie mindennek. Végül 20 évig „faragták” egymást, és amikor a két gyerek kirepült a családi fészekből, a két ember teljesen megváltozott, és külön is váltak. Mintha elvégezték volna „egymáson” a munkát, amiért találkoztak. Éva nyitott, lazább nő lett, aki korábban keményen elítélte azokat a nőket, akik fiatalabb férfival élnek együtt. Éva most egy 7 évvel fiatalabb férfival kötötte össze az életét, és János egy vele azonos életkorú nő mellett lett megbízható és hűséges ember. Az első házasságban a „rossz” lelki társak segítették egymás fejlődését, hogy aztán, amikor elvégezték egymáson a munkát, megtalálják az igazi lelki társukat.

A lélektárs és a rokonlélek azonos?

A lélektárs az ezotériában az ideális pár, aki belső tulajdonságaiban velünk rokon természetű. Ez nem azt jelenti, hogy tárgyi értelemben ugyanaz az érdeklődése! Azaz nem szükségszerűen szereti ugyanazt a zenét vagy színészt, könyvet vagy ételt, sőt sokszor nagyon is más az ízlésvilága. Nem a külsőségek és a külső jelenségvilág szintjén hasonlatos hozzánk, hanem egy mélyebb szinten, a lelki dimenzióén hasonlít. Éppen ezért nehezebb felismerni, ki az ilyen lélektárs, mert egyetlen életút alatt nem pusztán egyetlen személy lehet ilyen rokonlélek. Ahogyan személyiségünk az életünk során változik, csiszolódik, öregszik, bölcsebbé válik, úgy lesznek más és más emberek rokon lelkűekké. Sokszor csak egészen idős korban, az életútja végén eszmél rá az ember, hogy valójában kikkel is áll idő feletti lelki rokonságban. És boldog az, aki ráismer valódi rokonaira, akárhány éves legyen is. Ha valakinek megadatik, hogy egy ilyen rokonlélek kísérje végig életét, akkor beszélhetünk lélektársakról. Ilyen Gáspár és Laura esete. Főiskolai, első szerelemből házasság lett. Aztán Gáspár megcsalta Laurát és elváltak. Gáspár a válás utáni öt évben háromszor nősült, majd rájött, hogy Laura az igazi, mert senki iránt nem érzett olyan mélyen, mint első szerelme iránt. Laura is visszafogadta Gáspárt, képesek voltak ott folytatni, ahol abbahagyták, és ez után született meg egyetlen gyermekük – végül együtt is öregedtek meg.

(További részleteket a lelki társak sokféleségéről a Nők Lapja Ezotéria legújabb, 3. számában olvashatnak.)