Nem vallásos eksztázis, nem transz, és még véletlenül sem tudatvesztés. Ezeknek a téveszméknek az alapja az lehet, hogy bizonyos vallások gyakorlatának szerves részét képezi a meditáció, és valóban az istenihez, a szellemi világhoz való közeledés egyik útjának tartják. Köznapi értelemben tévesen a töprengés, gondolkodás, filozofálás szinonimájaként is használjuk, pedig éppen a nyelv által megfogalmazható gondolatok, a racionalitás világától szeretnénk eltávolodni általa. Ez nem zárja ki azt, hogy meditáció közben bizonyos felismerésekre jussunk, tisztábban lássunk dolgokat. A meditáció nem koncentráció, bár a meditációs tudatállapot eléréséhez koncentrációs gyakorlatokon keresztül is el lehet jutni.

Mi a meditáció?

A pszichológia olyan beszűkült tudatállapotként írja le, amelynek lényege a gondolati tárgynélküliség előidézése. Aki még nem próbálta, nem igazán érti, miért kerítenek olyan nagy feneket annak, hogy az ember nem gondol semmire. Aki viszont megpróbálta már akár csak egy percre is leállítani a gondolatait, elfelejteni az érzéseit, kikapcsolni az asszociációit, annak van fogalma róla, milyen nehéz lelkigyakorlatról is van szó. A módosult tudatállapot tudományos fogalom, orvosi műszerekkel mérhető és kimutatható. Az elalvás előtti állapothoz, a hipnózishoz, a meditációhoz és az éberséghez tartozó különböző agyi hullámok jól elkülöníthetők.

Mi hasznunk lehet abból, ha rendszeresen kiürítjük az elménket? Amikor élményeinket, érzéseinket meg szeretnénk érteni, általában valamilyen racionális, logikai vagy időbeli struktúrába próbáljuk rendezni azokat. Szakértőnk, dr. Battonyai Tünde pszichiáter felhívja rá a figyelmet, hogy ez nem volt mindig így. Az emberiség történetének hosszú szakaszában a mágikus-mitologikus gondolkodás uralkodott. Ezt a fejlődési utat járja be napjainkban is a gyermeki gondolkodás.

A különböző pszichoterápiák közös tapasztalata, hogy racionális gondolkodásunk jelenlegi fejlettségi szintjén nem képes az emberi pszichét alkotó minden tartomány leírására. A tudatunkon és szándékos cselekvéseinken túli ösztönökkel, vágyakkal, késztetésekkel, érzelmekkel telített világot kevésbé értjük. A meditációnak éppen az a célja, hogy jobban megérthessük ezeket a területeket. Érdekes kérdés: hogyha az emberi megismerés, gondolkodás eddig is fejlődött, akkor megsejthető-e a következő fejlettségi fokozat? Milyen világészlelés lehet a racionalitáson túl? Talán ebből is meg lehet sejteni valamit a meditálásban való elmélyülés során.

Nem a gyors sikerek terepe

A meditációs technikák abban különböznek, hogy milyen gyakorlatsoron keresztül vezetnek el a meditációs állapotba. A koncentrációs és légzési gyakorlatok segítenek elcsendesíteni a racionális hangokat, az asszociációkat, és leszűkítik a fejünkben lévő tartalmakat egyetlen dologra. A jógában koncentrálhatunk egy pontra, egy képre, a légzésünkre, az ellazuló testrészeinkre. A meditációban már ezt is félre kell tolnunk, és üres edényként várnunk a mélyből felbukkanó élményeket.

Nem mindig történik valami kézzelfogható a gyakorlatok során, ez nem a gyors sikerek terepe. Néha azonban olyasmi is felbukkanhat, aminek a feldolgozásához segítségre lesz szükségünk. Szakértőnk szavaival élve: a zsák száját könnyű kinyitni, de az, hogy mit kezdünk a mélyből előtörő dolgokkal, már egyáltalán nem magától értetődő. Ehhez mindenképpen egy pszichológus vagy pszichiáter a legmegfelelőbb szakember.