Amikor az idő nem gyógyít

Kati tizennyolc éves volt, amikor egy kora tavaszi délutánon a villamoson megpillantotta Imrét, akiről képtelen volt levenni a szemét. Ismerős volt neki a fiú, de nem tudta, honnan. Imre leszállt, és Kati utána hiába leste, többé nem látta. Aztán két év múlva, egy szülinapi bulin Imre nyitott ajtót, és a lány végzetesen beleszeretett. Már egy éve jártak együtt, amikor karácsony estéjén Kati anyja és a nagymamája között olyan vita alakult ki, amelyből nagy családi verekedés lett, és ebben Imre is adott és kapott. A jó családban felnőtt úrifiút úgy megviselték az események, hogy szakított Katival. Arra hivatkozott, hogy neveltetésük, gyökereik, habitusuk, vallásuk annyira eltérő, hogy hiába érzik most együtt jól magukat, a kapcsolatnak nincs jövője.

A karmikus számla kiegyenlítése

Kati a karmikus számlát úgy fizette ki, hogy a férfi ezt megengedte neki. Mert ugyan a különbözőségük miatt elutasította a nőt mint társat, de mégis helyet adott neki az életében.
A nő életfeladata a horoszkópja szerint a nagy család létrehozása, amelyet szintén Imre „segítségével” valósított meg. Kati bevallása szerint eredetileg egy gyermek szülése szerepelt a tervei között, mégis sikerült teljesíteni a sorsfeladatát, mert hatot hozott világra.

A hat gyermek érdekes módon mindig akkor fogant, amikor Imre éppen újabb házasságot kötött vagy gyermeke született. Kati azt vallja, a gyermekei az Imre iránt érzett szerelem pótlásai, hiszen a várandósság és a szoptatás ideje alatt ugyanazt a tiszta és romlatlan szerelemhez hasonló érzést élte át, mint a férfival való együttlétkor.
Amikor a férfi rájött, hogy Katit szereti, és éppen olyannak, amilyen, akkor értette meg, hogy a sors a nő kínlódásokkal teli, négy évtizedes kitartásán keresztül a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást akarja neki megtanítani. A nő akkor fizette ki a számlát, amikor Imre ezt bevallotta, és ekkor jöhetett létre közöttük a karmikus egyensúly, amely után már el tudják engedni egymást.