Hogyan idézzünk szellemet?

A szellemidézés nem újkeletű „hóbort”. Annak idején már a görög és római jósnők is táncoltattak háromlábú asztalokat, és azok mozgásából mindenfélét jósoltak. Az újkori szellemidézés születésének helyszíne Észak-Amerika, pontosabban New York. 1848-ban két testvér, a 12 és 15 éves Kate és Margaret Fox elegyedett beszélgetésbe egy szellemmel, a kopogtatós módszerrel. Ez annyit jelent, hogy leültek egy asztalhoz, a felidézett személytől különböző dolgokat kérdeztek, majd az idézett személy szelleme az asztal felemelkedésével és koppantásaival válaszolgatott. (Állítólag később ők is bevallották, hogy saját – megedzett – lábujjaikkal kopogtattak az asztal alatt.) A „modern” szellemidézést, mely azóta is nagyon népszerű, tehát ez a fiatal testvérpár hozta újra divatba.

Pár évvel később egy másik segédeszköz is elhíresült: az úgynevezett deszkalapocska. Ez egy kis méretű, szív alakú, kerekekkel ellátott szerkezet, amelynek egyik végére lyukat fúrtak, a lyukba pedig egy ceruzát illesztettek. Az idézők rátették kezüket a fa masinára, amely aztán a ceruza segítségével leírta az üzeneteket.
Az ezt követő szellemidéző találmányok lényege közös: a tábla lelke ezentúl mindig az abc betűi és a számok egytől tízig. Ezen kívül esetleg egy igen-nem szópár segíti az üzenet kódolását.

Szellemidéző körökben manapság az asztaltáncoltatás és a poharazás a legelterjedtebb. Mindenekelőtt azonban jó tudni, hogy bármely módszer alkalmazásához szükség van egy profi személyre. A neve: médium. Az ő feladata az, hogy kapcsolatot teremtsen a szellemvilággal, megnyissa az oda vezető kaput, de nem elhanyagolható feladata az sem, hogy azt a kaput jól vissza is zárja. A hírvivők, azaz a két – szellem és élő – világ között közvetítő személyek könnyen felismerhetők arról, hogy saját magukon kívül mindenkit egyszerű csalónak neveznek.





A szellemidézéshez minden esetben legalább két ember kell: a médium és a „kíváncsi”. Ennél persze lehetnek jóval többen is. A hallgató közönség mérete sosem riasztja az idézett szellemeket, ellentétben a mobillal és a zűrös, rohanó világgal. Ezeket nem szeretik, inkább kevésbé sűrűn lakott területekre menekülnek, akár a sivatagokig is elmerészkednek.
A poharazás menete a következő: írd fel egy papírra félkörívben az abc betűit, és a számokat egytől tízig. Tedd rá a papírlapra a poharat, arra pedig a kezed. Erősen koncentrálj arra, akit szeretnél megidézni. Érdemes gyertyát is gyújtani, ez isten fénye és a témában jártasok szerint elűzi a gonosz szellemeket. Következő lépésként mondj egy miatyánkot, majd kérdezd bátran a szellemedet. A pohár a szellem segítségével táncol a betűkön, számokon, és közben egy-egy pillanatra megáll felettük. Ezekből a jelekből olvasható össze a kérdésekre adott válasz.

Az asztaltáncoltatás igazi misztérium. A cinikusok szerint nem más, mint egy spiritiszta mutatvány. Arra nincs előírás, milyen az ideális asztal. Gyakorlati szempontból mindenképp érdemes könnyebb asztallal kísérletezni, az könnyebben megmozdul. Egyes leírások szerint az asztalt körülülhetik vagy -állhatják a jelöltek. Gyakoribb, hogy a (holtra rémült) kíváncsiskodók ülnek. Ezzel a helyzettel beáll a szeánsz állapota. (A szó a francia seoir-ülni igéből származik, ami szintén azt támasztja alá, hogy érdemes vagy illik leülni.) a tagok ráteszik kezüket az asztalra, és kisujjukat összeérintve egy láncot alkotnak. Ez a lánc jelképezi a közös erőt.

A médium kapcsolatot teremt a szellemekkel (állítólag transzba esik, mint a sámánok), és azok üzeneteit tolmácsolja a szeánsz résztvevőinek. A szellemek az asztal mozgatásával, azaz a kopogással lépnek kapcsolatba a földi világgal. Kopogásukat fejti meg a médium. A kopogások megfejtésének tanát nevezi a szakirodalom tipológiának. Michael Faraday, angol fizikus egész egyszerű fizikai jelenséggel magyarázta az asztal táncra perdülését: a szeánsz résztvevőinek rejtett öntudatában meglévő gondolatok által irányított önkénytelen mozgások eredményezik azt. A kéz és kar izmainak megfeszülése, elernyedése nyomon követi tehát a tudat állapotait, az érzelmeket és a gondolati szinten lejátszódó eseményeket.





Faraday megállapításának ellenére spiritiszta körökben a mai napig népszerű elfoglaltság az asztal táncra perdítése. Akik unják az asztalt, próbálkozhatnak kristálygömbbel, mágikus tükrökkel, ingával és mindenféle varázstáblákkal. Az eredménynek hasonlónak kell lennie.
Aki hirtelen kedvet kapott a bűvös műveletek kipróbálásához, de nem mer csak úgy nekivágni a dolognak, annak ajánlom a Mágia Akadémia szemesztereit. Az ár nagyon kedvező: egy szemeszter szellemidézés-oktatás 8000 forint. Aki nem hisz a csoportos oktatásban, annak még mindig ott van a magánóra: 1500 forintért személyre szabott asztaltáncoltató és szellemidéző óra vehető.