A karma szanszkrit szó, fordítása tett, cselekedet. Azt a törvényt jelenti, hogy bármit teszünk, az következményekkel jár. Sőt, ez nemcsak fizikai működésünkre, hanem szavainkra és gondolatainkra is vonatkozik. Legapróbb cselekedetünk is komoly hatással bír, ahogyan elég egyetlen égő gyufaszálat eldobnunk, s egy egész erdőt felperzselhetünk vele. Ugyanakkor a legparányibb magból gyönyörű virág vagy hatalmas fa sarjadhat.

A karma nem jutalom vagy büntetés! Egyszerűen csak az ok és okozat törvénye, ahogy a fizikai törvények is működnek a természetben: ha elengedek valamit, le fog esni. Miért fontos ez számunkra? Mert az ember saját sorsának kovácsa! Ha elindítunk valamit, legyen az jó vagy rossz, bizton számíthatunk rá, hogy következményekkel fog járni. Gyakran kételkedünk benne, hogy életünk eseményei igazságosak. Különösen akkor, ha bántanak, ha szenvedünk, ilyenkor átkozzuk balvégzetünket. Bezzeg, ha valami jó történik, juhéjj, a szerencse fiai lettünk. De a bölcsek azt tanítják, hogy semmi sem véletlen! Nem a szeszélyes sors játszadozik velünk kényére-kedvére. Megeshet, hogy nem látjuk a magyarázatot, és értetlenül állunk a dolgok előtt. Hiszen a karma „gyümölcse” néha csak jóval később érik be, s ki emlékszik már, mi lehetett az előzménye.

A sors tehát nem pikkel ránk, akkor sem, ha mindent „megtesz”, hogy ezt hitesse el velünk. A természet nem küldi ránk a bosszú angyalait! Ehelyett tanít minket: a leckéket mi más adhatná, mint a velünk történt események és azok, akikkel találkozunk. Ha rosszul szerepeltünk, sebaj! Kapunk új lehetőséget – lehet, hogy máskor, más formában, más emberektől. De ha elég szemfülesek vagyunk, rájövünk, hogy ez ugyanannak a témának a variációja. Így a karma máris nem tragédia. Egy szerencsétlenség a változás lehetőségét tárja fel előttünk, sőt, tán ez nyitja fel hirtelen a szemünket. Ha pedig szerencse ér, vagyis pozitív dolog érik be életünkben, ugródeszkának használhatjuk, hogy kibontakoztassuk képességeinket.

A karma felvet egy jogos kérdést: életünk ösvénye előre ki van taposva vagy arra mehetünk, amerre csak látunk? Vajon az eleve elrendelés működik vagy a szabad akarat? Cseréljük fel a vagyot éssel! Elképzelhető, hogy mindkettő él: követünk egy ösvényt, de közben saját döntéseket hozhatunk. Hiszen szabadságunkban áll eldönteni, hogy mit kezdünk azzal, amivel találkozunk. Azt is mi választjuk meg, hogy hogyan járjuk be utunkat – egyenesen vagy vargabetűkkel, eltévedünk, vagy állandóan megállunk pihenni, és az sem utolsó szempont, hogy mit hogyan fogadunk. Ha az ösvényt szakadék keresztezi, mondhatjuk, hogy csak velem történhet ilyen szerencsétlenség, jaj, a sors ártatlan áldozata lettem! Vagy vegyük elő kalandos szellemünket: ez aztán a jó buli, de jó, hogy ilyen kalandba sodort az élet, most aztán kipróbálhatom magamat!

Akkor fogjuk jobban érezni magunkat, ha vígan fütyörészve haladunk, ahelyett, hogy végighurcoljanak saját ösvényünkön, miközben kétségbeesve kapálózunk. Éljük át a jelent teljes szívvel, hiszen ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy cselekedjünk! Tanácsos itt és most helyrepofozni életünket, mert, ahogy egy tibeti tanító mondta: „Holnap vagy a következő élet – ki tudja, melyik jön el hamarabb!”

De azért semmi ok a pánikra. Van időnk. Ha állandóan rohanunk, hogy elcsípjük a buszt, hogy ne maradjunk le semmiről, hogy elkerüljük a főnök letolását, elrohan az életünk is. Inkább éljünk örömmel és derűsen, úgy, hogy közben figyelünk gondolatainkra, szavainkra és tetteinkre, a karma törvényének tudatában. Ahogy egy tibeti mester tanította: „Ha meg akarod ismerni a múltadat, akkor mérd fel jelen körülményeidet, ha tudni akarod, milyen lesz a jövőd, nézd meg mostani cselekedeteidet!”