Egészen a 13. századig, mikor is III. Pápa elrendelte, hogy kötelező tartani várakozási időt az eljegyzés és az esküvő között, csak egy gyűrű létezett: az esküvői. Ez a rendelet azonban tökéletes alkalom volt arra, hogy "feltalálják" style="margin: 10px;"
Tévedünk ha azt hisszük, hogy eme ékszerek csak aranyból készülhettek. Még az ősi Egyiptomiak is csak kivételesen használtak aranyat. Ha mégis, akkor a menyasszony bal kezének középső újjára helyezték azt.

A vas és a bronz volt a legnépszerűbb a rómaiaknál is. Választásuk, pedig azért esett rá, mert úgy gondolták, ezek fejezik ki legjobban a tartós hosszú életű házasságot.

A középkorban azok, akik nem tudták megfizetni az ékszereket, nem estek kétségbe. Eljegyzésüket különös módon pecsételték meg. Egyszerűen félbetörtek egy ezüst, vagy arany érmét, aminek felét párjuknak ajándékoztak. E hagyomány folytatódott egészen a 19. századig, amikor sok menyasszony volt látható nyakába kötött selyem szalaggal, melyen ott csillogott a fél érme.

Napjainkban a gyűrűt a bal kéz negyedik ujján hordjuk, akárcsak a az ősi latin népek. Ők hittek ennek az ujjnak az erejében. Úgy vélték, itt húzódik az az ér, amely közvetlen összeköttetésben áll a szívvel. Mivel az emberek legtöbje jobb kezes volt, így a bal kéz mint egy alsóbrendű kézként volt nyilvántartva: vagyis a legjobb helye a feleségnek, aki amúgy is alsóbbrendű szerepet töltött be akkoriban.

Manapság ezek a gyűrűk sok variációban léteznek. A jelképen kívül saját érzéseinket is kifejezhetjük vele. Romantikusabb vőlegények idézeteket is vésettethetnek a gyűrűbe. Akár 25 szó is elfér, ha nem "spórolunk" style="margin: 10px;"
Végül íme egy kedves ötlet. Manapság is divatos a több részből álló estleg több színű jegygyűrű. Ez a fajta gyűrű általában az egymásba fonódás jelképe, de az egészség, szerelem és boldogság egymásba fonódását is szimbolizálta. Azonban praktikus célt is szolgált. Eljegyzéskor szétválasztva egy-egy féldarabot kapott a menyasszony és a vőlegény, majd az esküvő napján a darabokat összeforrasztottáak. Ha kettőnél több részből állt, akkor pedig az eljegyzés tanúi is kaptak egyet-egyet és megtartották az esküvőig. Ez is egy módja a lányfogásnak, csak kérdés a későbiekben kifizetődő-e?

Az ezredfordulón elénk táruló széles választékból találhatunk egyszerű gyűrűket, de akár királynői viseletre alkalmas alkotásokat is. Érdemes a megfelelőt kiválasztani, hiszen nem csak egy eszköze az esküvőnek, hanem annak egy fontos tanúja is, ami örökre megörzi a várva várt nap emlékét.