Mikor lesz végre gyereked? – és még hasonló felesleges kérdések

Azért olyan övön aluli ez a kérdés, mert ez igazából nem is kérdés, hanem kifejezése annak, hogy a nagyapámnak nem tetszik, hogy már elmúltam 30 éves, még sincs gyerekem, plusz nem érti, ha már ennyire karrierista vagyok (következik ez abból, hogy nincs gyerekem), akkor miért nem vagyok sikeresebb a munkámban. Köszi, papa, finom volt az ebéd!

Vannak azok a bizonyos elvárások, amiket szépen az arcodba dörgölnek rokonok, ismerősök, nagymamák barátnői, ismeretlen emberek, osztálytársak, munkatársak, attól függ, hogy mennyi idős vagy. 

Az első ilyen kérdés az életemben, ami tényleg nagyon zavart, és rettenetesen szégyelltem magam miatta:

“Neked mikor jön már meg?”

Mindez a nyolcvanas években, vidéki általános iskolában: már majdnem mindenkinek megjött az osztályban, és azok, akik még nem menstruáltak 12-13 évesen, nagyon bénának számítottak – köztük én. Meg különben is, erre a kérdésre senki nem tud válaszolni. Persze a másik alázására tökéletes. 

“Mikor lesz már pasid?”

Ez a kérdés meg azért isteni, mert középiskolás korodban elkezdik kérdezgetni, és feltételezem, hogy az életed végéig nem hagyják abba. Csak a hangsúly változik: gimnáziumban a barátnőid nyávogják el a kérdést, de persze csak azok, akiknek van pasijuk. Ilyenkor a szüleid annyira nem bánják, ha még nincs “udvarlód”. Aztán egyetem alatt már ők is megkérdezik, főleg a nagymamák. És egyetem után meg kifejezetten a 

“Mikor mész férjhez?”

kérdés váltja fel a “Mikor lesz pasid?”-at. Egy újabb olyan, ami mondjuk akkor nem számít csesztetésnek, ha egy menyasszonytól kérdezed, aki a közeljövőben férjhez megy, ha mondjuk pár éve jegyben jár, akkor se túl jószívű kérdés.

Ebből pedig egyenesen következik, és az a szép benne, hogy akkor is megkérdezik, ha nincs pasid/férjed, a kérdés:

“Mikor szülsz?”

Én már kifejlesztettem a jolly joker választ ezekre a kérdésekre. “Te leszel az első, akinek szólok majd.” Az, hogy mikor szülök, miért is kérdés? Nekem ez olyan intim kérdés, mintha azt kérdeznék, hogy ti hogyan szoktátok csinálni… 

“Mikor költöztök össze?”

Ha rögtön összeköltözöl a pároddal, akkor megkapod, a “Már össze is költöztetek, ilyen gyorsan?” kérdést, aztán ha egy év után sem költözöl össze a pasiddal/csajoddal, akkor jönnek a “Mikor költöztök már össze?” kérdések. Egyébként miért lesz bárkinek jobb attól, ha én összeköltözöm a párommal, sose értettem…

“Mikor lesz rendes munkád?”

Ha suli mellett dolgozol, akkor nem szólnak be az emberek, de ha mondjuk egyetem után nem találod meg rögtön az álommelódat, és nem úgy alakul a karriered, ahogyan azt az apukád, anyukád elképzelte, már jönnek is a “rendes munkahelyről” a kérdések. Egyébként a válasz erre az, hogy majd ha találok olyan munkahelyet, akkor lesz. Addig meg köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy mekkora nulla vagyok.

“Mikor fogysz le/hízol meg?”

A testedre vonatkozó beszólások – bocsánat, kérdések – már suliban elkezdődnek, sőt óvodában, ja, nem, bölcsiben, de még inkább a születésedtől, és valószínűleg sosem érnek véget. Csak amikor pici vagy, az anyád akad ki, amikor megkérdezik, hogy “Ugye, mindig kétszer vacsorázik a kisfia/lánya?”, vagyis te. Először engem a tornasor létezése alázott meg, mindig az utolsó vagy utolsó előtti voltam. Középiskolás koromban meg jöttek a “Jaj de gebe vagy, szedjél fel pár kilót!” kedves beszólások. Aztán amikor több kiló voltam, mint szerettem volna, akkor jöttek a “De szépen kikerekedett az arcod, mikor fogysz le?” kérdések. Ezek a kérdések is arra valók, hogy okozzanak vele pár kellemetlen percet vagy napot.