nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Nagymamák és a csúcstechnika: mi jöhet még?

Talán azok számára a legnehezebb és egyben a legnagyobb élmény a technikai forradalom vívmányainak hatása, akik még a saját bőrükön tapasztalták, mennyit kellett dolgozni jó pár évtizeddel ezelőtt a tisztaságért.
NLCafé
f Ajánlom

Éva háromszoros nagymama, és sok történet van a tarsolyában: – Még mindig a kezeimben érzem azt a fájdalmat, amikor 12 évesen órákig mostam anyám terítőjét, amire rácsepegtettem a paprikás csirke levét. Vagy inkább ráöntöttem, mert nagy folt volt az. Akkora, hogy a világért sem akart kijönni. De akkoriban hímezte anyám az asztalra, sokáig csinálta, szerette. Én is szerettem, és annyira ugyan nem haragudott, de az én lelkemet ette a fájdalom, hogy annyit dolgozott vele, és értünk, a családért csinálta, és én meg ezt teszem a terítővel. Máskor nem kellett sok idő, ha kézzel mostunk, de akkor valamiért sokkal tovább tartott a sikálás. Sírtam is, hogy nem jön ki a folt, de végül annyit dörzsöltem, hogy csak sikerült. Ha akkor ott nekem azt mondta volna valaki, hogy öregségemre ilyen masinákkal leszek körbevéve, biztosan őrültnek néztem volna. Ma már viszont nem lennék meg nélkülük. Eleget szenvedtem a takarítással gyerekkoromban. Nagyon jó, hogy van mosógépem és mosogatógépem.

Julika már nehezen emlékszik vissza a gyerekkorára, de az unokái felfrissítik a gondolkodását: – Az én anyám nagyon okos asszony volt. Azt mondogatta, olyanhoz menjek, akinek van pénze cselédre. Vagy azért, mert annyit mondta, vagy azért, mert az Isten is így akarta, de végül úgy alakult. Anyámat megtörte a háztartás terhe, egyedül volt a 8 gyerekre, a takarításra, a főzésre, na meg az állatokra is, amikor apám a földeken dolgozott. Láttam a sorsát, és annyira mást szerettem volna. Nekem jó életem volt, és sok mindent magam csináltam otthon, de ha kellett, segítséget hívtam. Cselédet nem akartam, az távol állt tőlem. De most aztán van kettő is. A mosógép meg a mosogatógép. Szoktam is mondani nekik, hogy öregségemre ők lettek a legjobb barátnőim.

Margó feltette a nagy kérdést, amire kevesen tudják a választ: –  Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen sorrendben, de egyszer csak lett tévénk meg telefonunk, aztán a KGST-piacon szereztem egy robotgépet, ami a világ legnagyobb kincse volt a számomra. A jó öreg mosógép már ott zakatolt akkoriban a fürdőszobában, és én csak néztem magam körül, és arra gondoltam, ez maga a Kánaán. Kölyökként állandóan anyám mellett robotoltam, és eszembe sem jutott, hogy lehet még könnyebb az életem. Most van mosogatógépem is, és a mosógépem is csendes. Ha belegondolok, hogy mennyit változott a világ, el sem tudom képzelni, mi jöhet még…

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon