nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

„Porrá zúzta egy fiú az önbecsülésem” – Anita végül így változtatott az életmódján

Bár Anita tudatában volt annak, hogy nem karcsú, sosem érezte kövérnek magát. A fiatal lány önbecsülését egy olyan fiú zúzta porrá, aki közölte vele, csak akkor lehetnek együtt, ha Anita lefogy. A lány eszetlen diétába és mozgásba kezdett, hogy megfeleljen az elvárásnak. A hozzáállása kényszeressé vált, még betegen is edzett, és csak a fogyásra gondolt. A megroppant önbecsülését akkor tudta visszaszerezni, amikor otthagyta az elvárásokat elé pakoló fiút. Most boldog, nem számolgatja a kalóriákat. Az életmódváltást nem bánja, de azt igen, hogy a külvilágnak akart megfelelni.
Elek Dóra
f Ajánlom

Fiatal lány vagy, mégis túl vagy egy látványos fogyáson. Hogy került rád a sok kiló?

Mindig is normális testalkat voltam, olyan 60-65 kg a 165 cm magasságomhoz, bár hamarabb kezdtem nőiesedni a korombeli lányoknál. 2012-ben összejöttem egy sráccal, akivel 2,5 évig laktam együtt. A sok stressz (amit az italozása, drogozása és a netes pókeres játékokon eljátszott pénz okozott) és a boldogtalanság miatt az evésbe menekültem, és felszedtem majdnem 40 kilót. Az evés jelentette a boldogságot, akkor éreztem jól magam.

Tudatában voltál annak, hogy ennyi felesleges kiló van rajtad?

Sokszor nézegettem magam a tükörben, láttam a sok felesleget magamon, de nem zavart, mert az akkori páromnak pont az volt az ideális. Elfogadott, szeretett úgy, ahogy voltam. Talán ezért is léptem ki nehezen abból a kapcsolatból, mert ő a nőt látta bennem. Akkor kezdtem el másképp gondolkodni, mikor már a hasam is elkezdett csíkosodni, annyi volt a felesleg. Elkezdtem undorodni magamtól, és tudtam, hogy változtatnom kell. Ekkor voltam kereken 100 kg.

Mesélj arról a srácról, aki diétára kényszerített! Mit mondott?

A kapcsolatomnak vége lett ezzel a sráccal, de ennek semmi köze sem volt az alakomhoz vagy a súlyomhoz. 2015-ben, 22 évesen elkezdtem ismerkedni egy másik fiúval, aki egy hajón pincérként dolgozott. Nem tudom, mi fogott meg benne, mert egyáltalán nem volt az esetem, mégis elkezdtünk beszélgetni, találkozgatni. Csupán 2 hetünk volt addig, amíg ő dolgozni kezdett, enyhén szólva felületes volt az ismeretségünk. Már az elején megmondta, hogy nem vagyok az esete, nem tetszenek neki a telt lányok, de én szimpatikus vagyok, mert érett gondolkozással rendelkezem. Ekkor azt javasolta, hogy mivel ő úgyis elmegy 8 hónapra a hajóra dolgozni, ebben az időszakban támogat anyagilag és minden szempontból, hogy fogyjak, mert csak így fog nőként látni, és úgy tudunk csak együtt lenni. Belementem, bár a mai napig nem tudom, miért.

Hogyan kezdtél neki a változtatásnak?

Őrült diétába kezdtem, beszéltem szakértőkkel, akik összeállítottak egy szálkásító étrendet, mellette heti 6 edzésem volt. Az elején spinningre jártam, a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban akartam fogyni. Gyilkoltam magam, elszántan küzdöttem, hogy neki megfeleljek, és már egy jó fél éve csináltam ezt, amikor júniusban közölte velem, hogy nem látja a változást, így hagyjuk az egészet. Beletörődtem, de nem adtam fel, mert csak azért is meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá, és később lesz miért megbánnia, hogy visszalépett. Nem is beszéltünk utána hónapokig. Októberben lejárt a szezon, hazajött a hajóról. Akkor még nem kerestünk egymást, de decemberben találkoztunk. Látta, hogy mennyit fogytam, (ekkor -15 kilónál jártam), így már imponáltam neki, a semmiből előhozta, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk. Lefagytam, hirtelen nem tudtam mit válaszolni, pedig előtte minden vágyam ez lett volna, hűségesen vártam, hogy leteljen a szezon, és végre együtt legyünk, ő pedig büszke legyen rám. Belementem, és még keményebben küzdöttem, mint addig, csak azért, hogy megfeleljek neki. Hiába dicsért és mondogatta, hogy már jó vagyok neki, az önbecsülésem ekkorra már porrá lett. Nem éreztem magam nőnek. Már folyamatosan az volt bennem, hogy még inkább bizonyítanom kell. Aztán hirtelen rájöttem a körülöttem legyeskedő fiúk reakcióiból, hogy már én is találok sokkal jobb pasit magamnak. A düh és a megbántottság forrt bennem.

Mikor jöttél rá, hogy nem érdemli meg a küszködést, és a saját egészségedet kockáztatod? Mi hozott ki a gödörből?

Teltek a napok, láttam egyre jobban, hogy mit értem el saját magam, és észrevettem, milyen pasik vesznek körül. Ekkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy biztosan megéri-e ez nekem. Egy ilyen pasiért feláldozni mindent, aki csak a testemért akar szeretni? Ekkor ismerkedtem meg a mostani párommal, aki mindvégig mellettem állt, nem a testemért szeretett, és visszaadta az önbizalmam. De nagyon nehéz volt neki is és nekem is újra bízni.

A szüleid és a környezeted nem aggódtak érted?

A szüleim nem nézték jó szemmel az önsanyargatásom, de nem tudtak mit tenni, mert nagyon elszánt voltam. Ekkor már 30 kilóval voltam kevesebb, a távoli rokonok nem ismertek meg az utcán, annyit változott a megjelenésem. Persze dicsértek, hogy milyen jól nézek ki, de ezekkel nem tudtam mit kezdeni, mert az önbecsülésem nulla volt. Nem éreztem magam nőnek, hiába az elismerő szavak.

Így visszatekintve mit csinálnál másképp?

Rájöttem, ahogy teltek a hónapok, hogy csak magam miatt éri meg változtatni, senki nem ér annyit, hogy az önbecsülésünket porrá törje. A fogyást nem bánom, mert nagyon tetszik az új énem, de csak magam miatt kezdeném el újra, senki másért.

Most hogyan étkezel, mire figyelsz? 

Az étkezésemre továbbra is figyelek, életmódot váltottam. Egészségesen táplálkozom, próbálom kerülni a mesterséges, hizlaló alapanyagokat, a finomított élelmiszereket. De csak úgy csinálom, hogy ne teher legyen, hanem öröm, figyelek a mennyiségekre és az ételeim minőségére, de az egészséges kereteken belül maradva, nem kényszeresen.

Mennyire vált kórossá, kényszeressé? Nehéz volt ezen változtatni?

Az elején betegesen csináltam, még betegen is mentem edzeni, depressziós voltam, ha egy nap kimaradt. Az étkezésre figyeltem nagyon, de voltak hullámvölgyek, amikor azt éreztem, hogy elég, nem fog menni. Ilyenkor szó szerint zabáltam elkeseredésemben. Utána persze jött a lelkiismeret-furdalás, ezért mindig erőt vettem magamon, mert az járt a fejemben, hogy nem ezért harcoltam ennyit, hogy most feladjam.

Most hol tartasz, és meddig, hova szeretnél eljutni? Mik a távlati terveid?

Most 61 kg vagyok, de nem görcsölök rá, csak odafigyelek, mit eszem. És amikor időm engedi, elmegyek edzeni. Jól érzem magam, szépen lassan kezdek visszatérni, és újra nőnek érezni magam. Persze ebben a párom hatalmas segítség. Szeretnék kicsit izmosabb lenni, de a fogyás már nem cél.

Mennyiben változtatta meg az életedet az új életmód?

Amióta életmódot váltottam, jobb a közérzetem, nőtt az önbizalmam, és egészségesebb vagyok. Nem cipelem magamon azt a sok-sok felesleges kilót, amit előtte. Nem fulladok, ha sétálnom kell pár száz métert, és nem fáradok el olyan hamar, pörgök egész nap. Semmi pénzért nem térnék vissza a régi életemhez, ahol még a kilók szabták a határokat.

Mit mondanál olyan fiatal lányoknak, akik a tiedhez hasonló élethelyzetbe kerülnek, és egy külső nyomásnak akarnak megfelelni?

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy senki kedvéért ne változzon meg! Nem tudunk úgysem mindenkinek megfelelni, és előbb utóbb úgyis jön valaki, aki imádni fog olyannak, amilyen vagy. Változtatni csak magunkért érdemes. Én is sok lelki sebet spórolhattam volna meg így.

 

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon