Hétvégi bevásárlás: na, azt nagyon utálom!

Igyekszem hét közben csak akkor vásárolni, ha valami tényleg nagyon kell. Mondjuk, elfogy a friss zsömle, és akkor a gyerekeimen eluralkodik a pánik. Egyébként is utálok üzletbe menni, még ruhákat sem szeretek vásárolni, de kaját muszáj. Szóval mindig úgy időzítem, hogy hétvégén, amikor nem kell munkába rohanni, legyen időnk elmenni egy egész hetes beszerző körútra. Ilyenkor végiggondolom, mit akarok főzni, és gondosan felírom. Kartonszámra tej, rengeteg zsömle a fagyasztóba, hús, felvágott, sajtok, zöldség, gyümölcs, tisztítószerek, miegyéb, ami kell egy családnak. A kedvenc üzletemben szeretek vásárolni, ott már tudom, hogy mi a legjobb, és hol vannak a cuccok, amit le kell emelnem a polcról, szóval olajozottan haladok, nincs időhúzás. Jó, rohanás, az van, de egy óra alatt végzek is.

Most hétvégén azonban másképp alakult. Például az üzletbe lépve enyhe pánik uralkodott el rajtam, mert átrendezték. Ráadásul egyáltalán nem praktikusan, mert a bejárathoz került az összes zöldség meg a gyümölcs, ezért nem lehetett arrébb tolni a kocsit, mindenki ott tipródott. És persze ettől sok minden más helyre került, keresgélni kellett. Már ezen kiakadtam, és átkoztam magam, hogy miért nem hétköznap jövök, amikor kevesebben vannak. Aztán kiderült, hogy nincs a kedvenc ízesített ásványvizünk, ami egyébként még sosem volt hiánycikk. Skandalum, szerencsére a macskák kedvenc konzervje nem fogyott ki, mert akkor lennék igazán meglőve, ugyanis a válogatós dögök nem esznek meg mást. Aztán a pénztárnál kiderült, hogy a szörp, amit a lányom fizikaleckéjéhez muszáj volt megvennem, nem is annyiba kerül, mint amennyi ki van írva. 599 helyet 660 forint volt, mert ugye az üvegbetét is számít…

Ebben a budapesti boltban a legkedvesebbek az eladók

De akkor miért nem a teljes ára van kiírva? Megállapítottam, hogy üveg nélkül nem tudom megvásárolni, vagyis mindenképp a teljes árat kell kifizetnem, akkor talán úgy kellett volna kiírni is. Mindezt a mosolytalan, enyhén utálatos pénztárosnővel kellett megbeszélni, aki láthatóan semmi mást nem akart, csak hazamenni és nem beszélni senkivel. Persze, megértem, ő is fáradt, elege van a hozzám hasonló hülyékből meg minden, de sokkal jobb lett volna, ha kicsit mosolyog, én is próbáltam jó fej lenni. A szörp maradt, hiszen kellett a fizikakísérlethez, én meg mehettem egy másik boltba, mert az ásványvízhez meg a fiam ragaszkodik. Addigra annyira elment a türelmem a tortúrától, hogy a bevásárlókocsiba tett műanyag kis érmét elhagytam. Én, aki soha nem hagyok el semmit, igyekszem mindenre odafigyelni, szóval iszonyú lelkiismeret-furdalásom volt miatta. Tudom, hogy egy kis vacak, de akkor is, tök praktikus volt, most meg nincs. Ráadásul a második üzletben sem találtam ízesített szénsavmentes ásványvizet, szóval irány a harmadik bolt!

Átrendezték a boltot. Hol találom a cuccokat?

Tudom, most sokan azt gondoljátok, hogy hülye vagyok, minek ennyit kepeszteni egy vízért, de mióta a gyerekem koleszos lett, és minden vasárnap 2 karton vizet (is) kell bevinni neki, ezért ez a szokásosnál fontosabb, mert nagyon hiányzik hét közben, ezért igyekszem kompenzálni hét végén, még akár az ásványvízzel is. Végre a harmadik helyen volt, így aztán mindent beszereztem röpke 1,5 óra alatt, három helyről, lóhalálában.

A férjem folyamatosan azon gúnyolódik, hogy a legjobb hétvégi program a bevásárlás, meg, hogy ennél izgibbet el sem tud képzelni. Közben pedig ő is pont azt eszi, amit megveszünk, és még megfőznie sem kell, szóval tökre kár megjegyzéseket tenni. Én is jobban el tudnám képzelni úgy a hétvégémet, hogy nem főzök, nem vásárolok, hanem lógatom a lábam, mondjuk egy forró tengerparton. Vagy egy medencével is kiegyezem.

Ti hogy vagytok a bevásárlással?