Piros Zsombor: “Ez a célom, hogy kicsit próbáljak az érzéseimen uralkodni a pályán”

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Magántanuló vagyok, a felkészülési időszakban általában reggel kondizom 1 órát, aztán 2 órát teniszezem. Ekkor már dél van, ebédelek, némi regeneráció, aztán jön a délutáni edzés. Van egy csoportos kondi és egy 1,5 órás edzés. A tanulás nem fér bele igazán, közepes tanuló vagyok, de nem sok időm marad tanulni. Nem tudom, hogyan fog beleférni a jövőben a tanulás az életembe, ezt még nem terveztük meg, folyamatos elfoglaltságot jelent a tenisz. Nem tudom, hogyan tudok majd egyensúlyt találni.

5 éves korod óta rajongsz Roger Federerért, aki idén, 35 évesen megnyerte 17. Grand Slam-döntőjét. Ez egy plusz örömforrás, hogy ugyanazon a tornán és ugyanabban az évben nyertetek?

Amikor megnyertem a tornát, nem jutott eszembe, hogy idén ő is meg én is nyertünk. Igazából az egyik tavalyi közös képünk kapcsán esett csak le, amikor odaírta valaki, hogy “a két idei férfi győztes”. De a két eredményt nem lehet összehasonlítani. Egészen más a kettő, de jó érzés belegondolni a dolog szépségébe.

Az elődöntőben a francia Corentin Moutet ellen játszottál, aki láthatóan nem jól viselte a te szép, technikás játékod (ütőt tört, kifelé kiabált). Ez volt a legnehezebb meccs a tornán?

Az elődöntőben egy nagyon jó játékossal játszottam, lehet, hogy máshogy alakul az eredmény, ha a döntőt játszom a franciával. Mentálisan talán gyengébb játékosról van szó, nagyon nehéz meccs volt. Ezt meg tudtam fogni az elődöntőben. Az ő játéka egy kontrázós játék, vagyis az ellenfél erejéből játszik inkább. Oda kellett figyelnem, hogy ne támadjak annyira, egy kemény mentális munka volt ezt véghezvinni. Természetesen a döntő sem volt könnyű, nehéz egy ekkora közönség előtt, ekkora stadionban helytállni, de még a pályára kilépni sem egyszerű.

Te inkább egy higgadt teniszt játszol, vagy teret engedsz az indulataidnak?

Az előző évben túl sokat idegeskedtem játék közben, ez sok energiát elvett, és a játékomnak se tett jót. Kicsit Andy Murray-hez hasonlítottam jobban, de inkább a higgadt-nyugodt teniszezők közé szeretnék a későbbiekben tartozni, ez a célom, hogy kicsit próbáljak az érzéseimen uralkodni a pályán. Azt kell megtanulnom kiszűrni, hogy mikor van olyan pillanat, amikor tartalékolhatok, és mikor kell minden erőmet beleadva játszanom.

A három hét alatt volt olyan pillanat, amikor elveszítetted a motivációdat, a lelkesedésed?

Sajnos volt ilyen, nem tudtam végig fenntartani az erős motivációmat. A nagy versenyzők az előversenyeken inkább csak felkészülnek, néhány meccset játszanak csak, aztán a nagy tornákra veszik elő az igazit. Én pedig szinte mindent kiadtam magamból az előversenyeken, kicsit féltem attól, hogy nem fogom végig bírni ezt a háromhetes ciklust, mert eddig nem igazán kezeltem jól az ilyen hosszú versenyeket.

Óriási magyar siker: 17 éves magyar fiú nyerte az Australian Opent

Meccsről meccsre motiválod magad, vagy inkább a nagy cél az, ami előre visz téged?

Van egy nagyon kedves mottóm, ami a konditermünk falán van: “Ha az akadályokat látod, akkor levetted a szemed a célról.” Ez az egyik kedvencem, a döntő előtt a kondiedzőm el is küldte ezt az idézetet, amiből erőt tudtam meríteni. De persze a kisebb célok ugyanúgy motiválnak, az is előrevisz, ha egy ilyen hosszú torna alatt mindig az aktuális célt, a következő meccset tartja szem előtt az ember, és csak arra koncentrál.

• Így reagált Gyurta Dani Piros Zsombor győzelmére

Mik az elkövetkező tennivalók, hova tovább?

Mindenképpen ki kell építenem egy masszív, erős izomzatot, hogy jobban bírjam a hosszabb meccseket is. Az elkövetkező pár év erről fog szólni leginkább. Az eredményemmel kaptam egy szabad kártyát a jövő évi felnőtt versenyre, de szavakat sem találok, mert ez egy hatalmas lehetőség.