“Mindennap hányásig úsztam, és addig futottam a köröket, míg el nem ájultam”

“Az edzés olyan volt nekem, mint másnak a levegő. Úgy éreztem, ha egy napra is abbahagyom, egész egyszerűen megfulladok” – mesélte a Telegraph című brit lapnak egy kétgyermekes édesanya, Natalie Lawrence, aki egy edzőtermi látogatás után került az anorexia athletica hatalmába. Bevallotta, az élete azután változott meg gyökeresen, hogy látta a profi tornászokat edzeni. “Versengő típus vagyok, és valahol legbelül a versenytársaimnak tekintettem őket.”

Natalie onnantól kezdve reggel ötkor kelt, hogy még a munkakezdés előtt leúszhasson hat kilométert, de a munka végén sem pihent: napi több kilométert futott, ha rossz volt az idő, edzőterembe ment. Mint mondja, a szülei hamar észrevették, hogy nagyon lefogyott, de sokáig nem aggódtak, hiszen tudtak arról, hogy lányuk rendszeresen edz. Csak mikor Natalie elájult a kimerültségtől, akkor jöttek rá, hogy komoly a baj.

Szinte pontosan ugyanez történt a Telegraph-nak nyilatkozó másik nővel, a 46 éves Tina McGuffal is. “15 éves koromban, a strandon kezdődött, mikor észrevettem, hogy az egyik lány a fenekem irányába mutat. Onnantól kezdve keményen edzettem, majd mikor elköltöztem a szüleimtől, még magasabb fokozatra kapcsoltam.”

Tina elárulta, ő is hajnalban kelt, hogy futhasson és úszhasson: “Sokszor addig úsztam, míg hányni nem kezdtem, és addig futottam, míg el nem ájultam” – vallja be lesütött szemmel, majd hozzáteszi, az irdatlan mennyiségű edzéshez nála táplálkozási zavarok is társultak. “Az esetek többségében csak az adag felét ettem meg, de volt arra is példa, hogy egy kiadós ebéd után meghánytattam magam.”

A lapnak nyilatkozó pszichológus szerint a jelenség, az úgynevezett anorexia athletica évről évre egyre többeket érint. “A közösségi média, a Facebookra és az Instagramra feltöltött edzőtermi fotók, valamint a soványságkultusz miatt egyre több nő és férfi esik a betegség csapdájába.” Natalie és Tina szerencsére még időben felhagyott az edzéssel: előbbi, aki még két várandóssága alatt is intenzíven edzett, ma már tudatosan kerüli az edzőtermeket.

“Olyan ez, mint egy függőnek lemondani a függősége tárgyáról. Mindennap hiányzik, mindennap gondolok rá, de igyekszem ellenállni a kísértésnek. Tudom, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek, a túlzott edzés miatt pedig garantáltan az lennék.”

Olvass még többet az anorexiáról az NLCafé oldalán: 

• Lányok az anorexia fogságában – fotók
• Anorexiás lett a fiatal nő, miután lefogyott 240 kilót
• Így csalnak súlyukkal az anorexiás modellek