Hatalmas ovációval ünnepelték a magyar rajzfilmest a franciák

Meglepetésként ért a díj?
Nem számítottam rá, hogy díjazott lesz. Persze a hivatalos vetítés végén a nagy ováció azért sejtetett valamit. Amint lement a film, a közönség elkezdett hangosan üvölteni, tapsolni meg őrjöngeni. Hatalmas élmény volt.

A díjátadón is üvöltöttek?
Nem, ott mindenki kulturált volt. (nevet)

Dell’Edera Dávid a díjátadón

Mennyire felszabadító teli torokból üvölteni a vakvilágba? Kipróbáltad már?
Még nem. Pár éve Olaszországban voltam a családnál, és volt egy-két nagyon unalmas, dögmeleg nyári napunk, amikor egész nap azt éreztem, hogy milyen jó lenne már, ha végre történne valami. Ekkor jutott eszembe először ez a karakter, aki az üvöltésével felrázza az egész utcát. Néhány hónapig nem is gondoltam rá, aztán Budapesten a HÉV-en  utaztunk, és valaki hirtelen teljesen random módon üvölteni kezdett. Látszólag egy teljesen hétköznapi ember volt, aki egyszer csak bekattant valamitől.

Ugyan az ötletet egy olaszországi kánikulai nap adta, de a panelban felforró agyvíz érzése itthon is sokaknak lehet ismerős…
Egy olyan szituációt próbáltam bemutatni, ami sokaknak ismerős lehet. Persze alapvetően unalmas tevékenységeket látunk, de a helyzetek ismerőssége mégis bevonja a nézőket a filmbe.

Balcony Teaser from David Dell’Edera on Vimeo.

Nehéz úgy bemutatni az unalmat, hogy ne legyen unalmas?
Ilyenkor az idővel kell játszani. Tudni kell, hol van az a határ, hogy ne álljanak fel az emberek, és menjenek ki a moziból. Egy ötperces kisfilmnél szerencsére ez nem akkora probléma.

Az animációs világban bármilyen fantáziavilágot megteremthetsz, téged mégis a hétköznapok bemutatása érdekel. Miért?
Mivel a témáimat a valóságból kölcsönzöm, a rájuk épülő sztorik sem szállnak el annyira. Számomra a karakterek, a gesztusok és a helyszín a legfontosabbak, és ha van egy jó ötletem, akkor ennek a háromnak a kombinációja hozza össze azt az atmoszférát, amire szükségem van a történethez.

Első ránézésre elég egzotikus hangzású a neved. Megkérdezhetem, milyen származású vagy?
Édesapám révén olasz vagyok, de itt születtem Miskolcon. Sűrűn jártam ki, de itt nőttem fel.

Dell’Edera Dávid az Annecy díjjal

Nem vetődött fel benned, hogy Olaszországban tanulj animációt?
Milánóban és Rómában találtam ilyen iskolákat, de borzasztó drágák voltak, így inkább Budapesten a Metropolitan Egyetemre, és a MOME-ra felvételiztem. Végül az előbbibe kerültem be, ahol pont abban az évben kezdődött az animációs oktatás, amikor én bejutottam.

Mennyire összetartó szakma a tiétek? Mindenki elvan a maga kis világában, vagy komoly összefogás van köztetek, és mindent tudtok egymásról?
Nem vagyunk olyan sokan, hogy ne ismerjük egymást. Budapest és Kecskemét a központ, és ha más nem, névről biztosan mindenki mindenkit ismer.

Hogyan lesz valakiből animációs filmrendező?
Csak annyit tudtam a jelentkezéskor, hogy történeteket szeretnék mesélni. Rajzolni szerettem, de a Photoshopon kívül egyetlen programhoz sem értettem akkoriban, ami szóba kerülhetett volna. Ezt mind az iskolában tanultam meg a társaimmal együtt. Volt egy vizsgafilmem egy libikókázós emberről, és az, hogy azt végig tudtam csinálni, nagy sikerélményt adott, és ez lökött abba az irányba, hogy továbbra is filmekben gondolkozzak az egyéb munkáim mellett.

Mit dolgozol, amikor épp nem animációs filmet készítesz?
Dolgoztam már applikáción, mostanában pedig az Umbrellában főképp reklámokon és videoklipeken munkálkodom animátorként és kompozitorként.

Magyarországon meg lehet élni csak animációs filmek rendezéséből?
M. Tóth Géza a tökéletes példa rá, hogy meg lehet, de azért valamilyen szinten neki is kell alkalmazott munkákat vállalnia. Például akkor van rá esély, ha sikerül összehozni egy kiemelkedő nézettségű sorozatot.

Mennyibe kerül manapság egy ötperces animációs film elkészítése?
Ez nagyban függ az alkalmazott technikától, így csak azt tudom mondani, hogy a Balkon nagyjából egy-másfélmillió forintból készült.

Gondolom, ebben sok szívesség is volt. És ha mindenki ki lett volna fizetve?
Akkor nagyjából hárommillióba került volna, amihez jönnek még a fesztiváloztatás költségei.

Az animációs kisfilmek között nagyon sok a dialógusok nélküli darab, mint amilyen a Balkon is…
Igen, mert nehéz jó párbeszédeket írni, és könnyen bele lehet bukni, ha nem elég jó az anyag. Én nem tudatosan hagytam ki a dialógokat, hanem egyszerűen úgy éreztem, hogy nélkülük is el tudom mesélni a történetet.

A film stáblistáján láttam, hogy a hangmérnököd a Saul fiáért sokszorosan díjazott Zányi Tamás volt. Hogy szereztél meg egy ilyen nagyágyút?
Pont akkor kapta a díjakat, amikor a filmemen dolgoztunk. Egyfolytában gratuláltam neki. (nevet) A producerem mutatott be neki. Elvittük hozzá a terveket, és izgalmasnak találta a hang részét. Ő amúgy rengeteg vizsgafilmen dolgozik, számtalan diáknak segített már.

Van már terved a következő filmedre?
Most videoklipeket szeretnék rendezni, és nem feltétlenül csak animációsakat. Jelenleg az Irie Maffia új klipjén dolgozom, ami élőszereplős lesz. Hosszú távon persze van tervem újabb kisfilmre is.

Olvass még magyar sikerekről!

• Magyar siker: 8 órás munka mellett jutott ki az olimpiára Gábor
• Ezt a magyar filmet ünnepli most a világ
• “Állás miatt mentem Írországba, végül a legnagyobb álmomat váltottam valóra.”