Egy zalai faluból jutott “Észak-Hollywoodba” Krisztián

Már kisgyerekként azt mondtad, hogy filmszínész leszel. Persze akkor még egy lyukas garast sem adott volna senki ezért a karrierért.

Valóban nem. A Végtelen történet című filmmel kezdődött. Első mozis élményként varázsolt el, aztán olvastam arról, hogyan készülnek a filmek. Kizökkentettek a való világból, és pesszimista gyerekként jó volt elveszni bennük. Azóta megtanultam, hogy a színészet ennek pontosan az ellentettje. Nem arról szól, hogy el kell veszni, hátra kell magad hagyni, épp ellenkezőleg, megtalálni és átadni önmagad.

Bakó Krisztián IMDB oldala

• Zalaegerszegen született 1979. november 21-én
• 19 éves koráig Pákán nevelkedett, 2001 óta Torontóban él
• Főbb filmjei: Sweet Karma (2009), 10-57 (2013), A kék próba (2013), Murdock nyomozó rejtélyei (2014), Operation Insanity (2015)

Mindenáron külföldön akartál boldogulni. Miért?

Magyarországon a színház több lehetőséget ad, engem viszont a filmek világa vonzott inkább. Talán azért, mert az első meghatározó élmény is a mozi volt. A filmgyártás Mekkája Los Angeles, oda igyekeztem. Gimnázium után Angliában babyszitterként dolgoztam két évet, és amikor már úgy éreztem, megvannak a nyelvi alapok és elég önbizalom, hazajöttem, és vettem egy újabb repjegyet, akkor már Kanadába.

Azt mondtad, Los Angelesbe indultál.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nagyon nehéz lett volna vízumot szerezni az USA-ba. Torontóban pedig nagyon fejlett a filmgyártás, Észak-Hollywoodnak is nevezik. Csak ennyit kellett olvasnom az interneten, és már csomagoltam is.

Kanada akkor még nem csapta be az ajtót a bevándorlók előtt?

Egy hét múlva szigorítottak. Ha csak pár napig ülök még a dolgon, már nem tudtam volna bejutni. Állati szerencsém volt.

Megérkeztél, és aztán mi? Na helló, itt vagyok?

Pár hónapig egy csupasz albérletben laktam, amíg a munkavállalásim meg a személyi igazolványom megjött. Hónapokig a törölközőmön aludtam, és a színészet nem is kezdődött el egészen 2003 végéig, amikor pár statisztaszerepet elvállaltam. Akkoriban volt egy ügynököm. A szakmai önéletrajzom ugyan tök üres volt, de abban segített, hogy meghallgatásokra bejussak. 2005 őszén volt az első meghallgatásom egy olyan szerepre, ahol szövegem is volt. Jó kis mellékszerep volt egy filmben, és meg is kaptam.

Olyannyira jól sikerült a debütálás, hogy 12 évig nem is jöttél haza.

Nem jöhettem, mert nem volt útlevelem. Menekültként érkeztem, ez tűnt a legkönnyebb útnak, hogy maradhassak. Menekültkérelmet nem lehet azonnal elutasítani, így egy akár évekig is elhúzódó jogi hercehurca kezdődik. És mivel mindenkinek jobb, ha addig sem az állam pénzén élsz, engedélyezik az ideiglenes letelepedést és a munkavállalást. Persze minden fázisban pár év után azt mondták, hogy nincs helyem. És amikor már végképp úgy nézett ki, hogy nincs tovább, és valóban mennem kell, megismertem a feleségemet. A házasságunkon keresztül rendeződtek a papírjaim.

A The Lookalike című filmben

Érdekházasságot kötöttél?

(nevet). Mindenki ezt hiszi. Azelőtt is számos lehetőségem lett volna erre. De a házasság nekem szent, soha nem csinálnék belőle üzletet. És akkor már kész voltam menni. A színészetet soha nem akartam feladni, de sok fronton betelt a pohár. Úgy volt, hogy visszamegyek Angliába, aztán majd lesz valami. Ekkor ismertem meg egy forgatáson Elitsát.

Megnősültél, és hamarosan el is váltál.

Soha olyan szerelmes nem voltam, és nagyon biztos voltam a dolgomban. Végül négy évig tartott, mégsem a holtodiglan-holtomiglan volt megírva. Persze azokat az éveket semmivel nem cserélném el, mert emberileg a legtöbbet nőttem, és ez a színészetben is sokat segített.

Az Alvilági történetek című sorozatban

Közben képezted magad?

Életemben nem tanultam színészetet. De valahogy mindig abban hittem, ne kérdezd, miért, hogy nem kell ülnöm, és mesterek szavait lesnem, hogy megtanuljam, milyen eszközökkel tudom a tehetségemet felszínre hozni. Úgy gondoltam, az élet majd hozza ezt, felfedezem az eszközeimet a saját utamat járva, és forgatásokon a “nagyokat” kilesve. Tudtam, minél több meghallgatásra kell bejutnom, hogy észrevegyenek. Ebben a szakmában nem az számít, kit ismersz, hanem hogy téged ki ismer. Amikor kikerültem, nagyon sok segítséget vártam és kerestem, de a szakmán belül nem segített senki, sőt mindenki azzal “biztatott”, hogy nem fog menni.

Akkor még az akcentusom is erős volt. De az, hogy senkinek nem volt hite bennem, csak olaj volt a tűzre. Volt egy színi tanoda, ahova beiratkoztam. Az interjú után, amikor a tandíjat akartam kifizetni, a tanár azt mondta: Krisztián, a felét nem értettem annak, amit beszéltél, ne fizess semmit, menj, tanuld az angolt és két év múlva gyere vissza. De én makacskodtam, hogy most vagyok itt, és most akarom ezt csinálni. Így is lett. Az első órán improvizálás volt a feladat, és a tanár a hasát fogta a nevetéstől a produkcióm láttán. Rosszul esett, mert én egyáltalán nem úgy tekintettem magamra, mint egy komikusra. Úgy nőttem fel, hogy szerettem megnevettetni az embereket, de ez csak a felszín volt. Valójában az ember drámai mivolta érdekelt, ami mindig is részese volt a lelkemnek. Kijelentettem, hogy én drámai színész akarok lenni. A következő hétre már azzal kellett készülnöm.

A 10-57 című filmben

És? Levetted a lábáról?

Leesett az álla, de tényleg. Azt mondta, “hagyj itt mindent, keress egy ügynököt, és csináld a dolgodat, mert adott a tehetség”. Ez nagyon jó érzés volt.

Miből tartottad el magad ezekben az években?  

Mindent elvállaltam. Ágybetéteket csináltam, parkettáztam, biztonsági őr voltam. Nagyrészt éjjel dolgoztam, így napközben tudtam összpontosítani a színészetre. Egy idő után otthagytam az ügynökömet, és a magam menedzsere lettem. Torontóban rengeteg független filmet gyártanak, és ezekért sokszor nem is fizetnek. Két és fél évig ilyenekben dolgoztam, de nem bántam, mert a tapasztalat kellett, hogy összegyűljön annyi anyagom, amiből a demómat össze tudom állítani és ügynökségeknek eljuttatni. 2007 kora őszén írtam alá a szerződésemet az első nagyobb ügynökséggel, akiknél le is horgonyoztam öt évre.

James Collinsszal a Rickards tévéreklámjában

Sok olyan szerep van, amit nagyon szerettél volna, de nem sikerült?

Minden harmadik ilyen. Ami nagyon összhangban van velem, és tudom, hogy tudnám fejleszteni tovább, de nagy a versengés. Hosszú folyamat volt, mire megtanultam, hogy ne legyek ilyenkor csalódott. 

Legjobb és legrosszabb forgatási élmény?

Nincs legrosszabb. A meghallgatások után 90 százalékban nem kapod meg a melót. De ha igen, onnantól kezdve rossz már nem lehet. Százból egy, ha sikerül. Ezért is nagyon sokan feladják, mert úgy tekintenek rá, mintha kudarcot vallottak volna, pedig ez egy életre szóló utazás. A türelem volt nekem is a legnagyobb lecke. Meg kellett tanulnom, hogy ha hónapokig nem dolgozom is, attól még az emberi növekedés nem áll meg.

Krisztián átváltozása a Werewolves című sorozatban

Fizikálisan mi volt a legnehezebb szereped?

Amikor vérfarkassá változtam egy tévésorozatban. Kapásból hat órát kellett ülnöm a sminkszobában, és a fizikai átváltozása a figurának is megterhelő volt. Persze, léteznek ennél jóval strapásabb szerepek, és várom, hogy ezek is meglátogassanak.

A magyar közönség milyen produkcióban láthat legközelebb?

Ősszel ér ide az Operation insanity című vígjáték, a magyar címét egyelőre nem tudom. Ennek forgatását pont a hazaérkezésem előtt fejeztük be.

Operation insanity

Kire nézel fel a szakmában?

Vannak kedvenc színészeim, akik inspiráltak az évek során, Al Pacino, Michael Douglas, Jack Nicholson, Leo DiCaprio. Utóbbi szintén sosem tanulta a színészetet, de az egyik legszínesebb egyéniség Hollywoodban. Továbbá rengeteg angol színészt ismertem meg, akinek a munkáját és a tehetségét nagyra tartom, Benedict Cumberbatch, aki most a Sherlockban látható, Michael Fassbender vagy Tom Hardy. Nagyon szeretnék dolgozni Christopher Nolannel vagy Woody Alannel, mindenképpen olyan rendezőkkel, akik értik a színészek munkáját is, teret adnak nekik, hogy alkossanak.

Magyarországra jönnél forgatni?

Abszolút. Néhány éve az a vágyam, hogy az anyaföldre hazatérve magyar produkciókban is szerepeljek. Amerikában is sok jó film van, de nagyon sok a blockbuster, és legtöbbször a profithajhászás megy. Szeretnék európai filmekben is játszani, mert más az atmoszférájuk, mint a kinti alkotásoknak. Minden történet az emberi létezésről szól, a kapcsolatainkról, a szenvedélyeinkről.

Egyedül élsz most?

Igen, kiköltöztem Toronto belvárosából az Ontario-tó partjára egy kisebb külvárosba. De az álmom az, hogy fenn északon, az erdő közepén, egy tóparton legyen egy modern faházam. Egyedül élek és ez most tökéletes is így.

 Olvass még magyar sikerekről!

•  Vastapssal ünnepelték a magyar néptáncosokat Kínában
• Egy magyar babafaragó nőtől ájultak el a japánok
• Magyar cukrász munkájáért őrül meg az internet