Életmód

“Rágd meg jól, de le ne nyeld” – Íme a történelem legbizarrabb fogyókúrái

Folyton vékonyabbak akarunk lenni, nagyjából az idők kezdete óta fogyókúrázunk. Ha összeadnám az életem alatt fogyókúrával töltött órák számát, akkor egy másik élet is kijönne belőle valószínűleg. Akárcsak ma, úgy régen is egészen elképesztő dolgokra voltak az emberek képesek, ha a kilók csökkentéséről volt szó.

Porokat eszünk és tablettákat kapkodunk be, furcsa, élettől elrugaszkodott étrendeket próbálunk követni, amikhez a hozzávalókat akár még egzotikus tájakról is hajlandóak vagyunk beszerezni nem kis költség és fáradság árán. Aztán várjuk a hatást – lehetőleg úgy, hogy megmozdulni ne kelljen hozzá –, ami talán el is jön ideig-óráig, de tartósan valamiért sosem sikerül leadni a feleslegesnek vélt kilókat. Biztató, hogy így ment ez már akkor is, amikor mi, ebben az időben fogyókúrázó emberek még kósza gondolatok sem voltunk. És így megy ez egészen addig, míg a nagy többségünk rá nem ébred, hogy nincs csodaszer és nincs mágikus étrend, amitől le lehet fogyni, a kulcs az életvitelben, életmódban van egyedül.

Ebben a fogyókúra-gyűjteményben egészen az 1700-as évekig megyünk vissza, hogy lássuk, a fogyókúra tényleg az emberek agyára megy már jó hosszú ideje. Azt gondoltam egész idáig, hogy én aztán már mindent kipróbáltam, amire ráillik a fogyókúra elnevezés, de most be kell látnom, hogy tévedtem, ilyen bizarr diétákra még én sem vetemedtem sosem.

1727: Mocsármentes diéta

Thomas Short írta le egy tanulmányában 1727-ben, hogy megfigyelései alapján azok, akik mocsár közelében élnek, kövérebbek az átlagnál. A javaslata szerint a túlsúlyos embereknek csak annyi a teendőjük, hogy száraz területre költöznek, és messzire elkerülik a mocsarakat. Nincs feljegyzés arról, hogy a mocsárkerülő kúra mennyire volt hatásos fogyás szempontjából, de attól még jó ötletnek tűnik ingatlanvásárlás esetén, hogy ne költözzünk mocsaras vidékre.

1800-as évek: Viktoriánus anorexia

A 19. század második felében Nyugat-Európa középosztályában és az arisztokráciában felütötte fejét a viktoriánus anorexia. Határozottan éheztették magukat, hogy a viktoriánus korban divatos törékeny, légies karcsúságot elérjék, mert ez jelentette a spirituális tisztaságot és nőiességet.

Emily Blunt az Az ifjú Viktória királynő c. filmben
Emily Blunt az Az ifjú Viktória királynő című filmben

1820: Ecetdiéta

Lord Byron, akit anorexiás és bulimiás költőként is emlegetnek, divatba hozta az ecetdiétát. Hogy méregtelenítse a szervezetét, naponta több liter ecetes vizet megivott, hozzá pedig egy csésze nyers tojással elkevert tea volt a napi adagja. Kétségtelen, hogy ettől le lehetett fogyni, csak az olyan mellékhatásokat kellett elviselni, mint a hányás és hasmenés. De mi az nekünk egy pár elvesztett kilóért cserébe?

1903: Csak semmi nyelés

Horace Fletcher, a nagy rágóművész, aki 20 kilót fogyott azzal, hogy hosszasan rágta az ételeket, majd nem nyelt le semmit belőlük. A módszere szerint minden fogunkkal 32-szer kell megrágni az ételt, majd kiköpni, ami marad a rágás után. Úgy gondolta, hogy így az ételből a szükséges tápanyagok bejutnak a szervezetbe, de nem rakódik le feleslegként semmi.

1925: A cigarettadiéta

Nehéz elképzelni, hogy a cigit egykor az egészség érdekében reklámozták, pedig így volt. Mert a cigaretta étvágycsökkentő hatását jól meg tudták lovagolni a dohánygyárak. A reklámjaikban egyenesen kijelentették, hogy a cigitől már nem is akarunk majd édességet enni, úgyhogy dohányozzunk minél többet, és vékonyak – mellékhatásként esetleg halottak – leszünk.

1930-as évek: Karcsúsító szappan

Zseniális ötlet, hogy mossuk le magunkról a zsírtömeget szappannal a tus alatt. Fürödni úgyis kell, igaz? Azt hinnénk, ezt úgysem vette be senki, hogy ilyen létezhet, ám a 30-as években tömegek vásárolták a többféle karcsúsító szappant, hogy habbal varázsolják vékonnyá magukat. Összetételük alapján ezek nem különböztek a sima szappanoktól, maximum kicsit több volt bennük a kálium-klorid, de a címkéjükön ott volt, hogy fogyasztanak, úgyhogy máris eladhatóvá váltak.

1960-as évek: Csipkerózsika-diéta

Logikus, hogy amíg alszunk, addig nem tudunk enni, úgyhogy minél többet kell aludni, és akkor hamar lefogyunk. Ez volt a vezérgondolat a Csipkerózsika-diéta mögött, aminek olyan híres követője is akadt, mint Elvis Presley. A fogyókúra rajongói abban látták a megoldást, hogy minél több altatót beszedtek, így napokra leszedálták magukat, és csak aludtak, hogy ne egyenek.

1970-es évek: Az utolsó esély diéta

Roger Linn egészen odáig merészkedett, hogy kijelentette, nincs szükség ételre, a fogyni vágyók ne egyenek SEMMIT, csak igyák az ő csodaitalát. Az italban állatok szarva, patája, bőre, ina, csontja és egyéb vágóhídról összesöpört hulladék volt por alakban, némi fűszerrel, hogy elvegye a maradványok ízét. Egy nap ezzel az itallal csupán 400 kalóriát és nulla tápanyagot vitt be a fogyni vágyó, úgyhogy nem meglepő, hogy a diétát kipróbálók közül 58-an rövid időn belül szívrohamot kaptak.

2000-es évek: Látványdiéta

Egy ideje már tudjuk, hogy a gyorséttermek azért játszanak a piros és sárga színekkel, mert ezek étvágynövelő színek, és rohanunk tőlük egy jó hamburgerért. Viszont azt kevesen tudják, hogy a kék szín ennek épp az ellenkezőjét váltja ki belőlünk: étvágycsökkentő hatása van. Ezt az információt felhasználva készített diétás kék szemüveget egy japán cég, amin keresztül elég ránézni az ételre, és máris nem akarjuk megenni.

2000-es évek: A vattapamacs-diéta

Minek nekünk rendes étel, ha van ez a remek találmány a fürdőben, ami eltelíti a gyomrot? A vattadiéta rajongóinak legalábbis valami ilyesmi foroghatott a fejükben, amikor elkezdtek vattát enni. Néhányan csak úgy magában, szárazon, mások pedig zselatinba áztatva fogyasztották, hogy jobban csússzon. Nem igazán arra van kitalálva a vatta, hogy táplálja a testünket és lelkünket, úgyhogy semmiképpen sem javasolt diéta.

Olvass még többet a fogyókúrákról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top