Életmód

Mától nem falok fel mindent, ami ehető

Soha nem kellett a testsúlyom miatt aggódnom. Sovány voltam és kész, és az sem zavart különösebben, hogy néhány ismerősöm halálos betegnek gondolt emiatt.

Az első terhességem karcsúságomon semmit nem változtatott, akár el is titkolhattam volna. Emlékszem, egy rokon kérdezte is tőlem “és megérezted már a babát?” Akkor voltam a 9. hónap közepén. A második terhességgel már felszedtem néhány kilót, az orvosom ingatta is a fejét, én pedig örültem, hogy végre nem 48 kiló vagyok. De a szülés után fél évvel már a medencecsontjaim is helyreálltak, büszke voltam magamra, kell egy nőnek az alakját tekintve annál nagyobb dicséret, mint az, hogy megkérdőjelezik, hogy ő már szült gyereket?

Most pedig kétségbe vagyok esve. Hogy mi történik velem, rejtély. Szemmel láthatóan hízok el comb- és fenékrészen, a helyzet annyira súlyos, hogy lassan egyetlen nadrágom sem jön rám. Vége az aranyéletnek. Soha nem kellett fogyókúráznom, diétáznom, kalóriákat számolni, méricskélni magamat. Még szobamérlegem sincs.

A folytatásért kattints a Katarzis caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top