Gálfi Dalma, teniszező: “Anyukám kiült a pálya szélére, ő volt a villámhárító”

“Hároméves koromban apa adott egy ütőt a kezembe és megnézte, hogy megy. Egészen 13 éves koromig ő volt az edzőm, ekkor döntöttünk úgy, hogy szintet kell lépni és egy másik edzőt keresni. Óriási fegyelem és eltökéltség kell ahhoz, hogy valaki a saját édesapjának szót fogadjon 10 éven keresztül, és naponta órákat eddzen vele” – mondta Gálfi Dalma a NLCafénak.

“Az nem volt probléma, hogy mindennap együtt edzünk, inkább edzés közben voltak súrlódások, nagyobb veszekedések. Ilyenkor anyukám kiült  a pálya szélére, ő volt a villámhárító köztünk. Délután meg anyuval edzettem, aki korábban atléta volt, így tudott nekem kondiedzéseket tartani.”

Bár tudatosnak és eltökéltnek tűnhet a fenti edzésterv, ez még csak a családban szokásos napi sport volt, semmi komoly.

“Elvittek életem első minitenisz-versenyére, ott fertőződtem meg a győzelem mámorával. Az én korosztályomnak nem volt verseny, így összeraktak a fiúkat és a lányokat. Életem első versenyén második lettem, egy fiútól kaptam ki a döntőben.”

“Ötéves voltam ekkor. Nagyon megtetszett a versenyzés, így elkezdtünk minitenisz-versenyekre járni. Hamarosan úgy alakult, hogy én lettem korosztályomban az ország legsikeresebb teniszezője. Szépen lassan áttértünk a nagy pályára, és ott is sikereket értem el, ez nyilván motiválja az embert, szeretek nyerni.”

“Split mellett volt egy U12-es verseny, óriási csatában az első körben kikaptam ugyan, de akkor még csak 10 éves voltam. Innentől kezdve kezdtem külföldön versenyezni, eleinte csak a környező országokban.”

Mint sok fiatal, magyar tehetséget, kezdetben Dalmát is a szülei szponzorálták. Mindig volt magánedzője, most például a világranglistán egykor 7. Temesvári Andreával és Barátosi Leventével dolgozik. Sokáig Babos Csabával edzett, Babos Tímea édesapjával. 

“Nagyon sok mindent tanultam tőle. Úgy éreztük kell egy váltás megint, mert megakadt valami, de ugyanolyan jó a kapcsolatunk mint régen, még mindig segít nekem. Köszönöm ezt neki!”

Egy laikusnak úgy tűnhet, hogy mi magyarok páros sikereket szoktunk elérni a teniszben. Ami egyáltalán nem baj, csak akkor arra kellene ráállni. Tűnhet így egy laikusnak. A helyzet teljesen más. De mégis, ki jó párosban, és miért?

“Babos Tímeának jó szervája van, ügyes a hálónál is, összetett dolog ez. Az is számít, hogy a pároddal milyen a viszonyod, egy húron pendültök-e. Nekem külön jó érzés, hogy Fannival mindketten magyarok vagyunk, így tényleg Magyarországot képviseljük.Tavaly télen döntöttük el, hogy ezt az évet együtt fogjuk csinálni, persze az edzőink és a szüleink is beleszóltak a dologba, de nekik is tetszett az ötlet.”

“Nem szoktunk együtt edzeni, mert Fanni Amerikában él. Csak a versenyeken találkozunk. Ezt az évet végigjátsszuk juniorban, jövőre viszont hanyagoljuk a juniort, és áttérünk a felnőttre. Remélem, össze tudjuk hozni, hogy azonos versenyeken induljunk.”

Nem csak Stollár Fannival kell összeszervezni a versenyeket. Gálfi Dalma egész élete komoly szervezést igényel most már. Mindössze havi 3 napot pihen, amibe beleszámítja azt is, amikor egész nap utazik. Bár a “semmittevős” napjait nem is szereti, akkor érzi jól magát ha teniszezhet, vagy a külföldi versenyeken találkozik a többi versenyzővel, akik mára már a legjobb barátai.

Wimbledonról is a gálavacsorát emelte is. “Az összes döntős együtt vacsorázott, mindenkit szépen felöltöztettek, hoztak ruhát, sminkest, ez nagyon tetszett, csajos volt.”

Dalma elégedett az életével, és szeretne a világranglista első 50 teniszezőnője között lenni. Erre, ha minden jól megy, még 2-3 évet várni kell. De a sportrajongók szerencséjére hozzátette: “De párosban bármi előfordulhat. Az egyénire koncentrálok, ahogy a Fanni is. A páros az egy örömteli dolog, pont ezért szeretjük. Nem választanék másmilyen életet. Bejárni az iskolába, leülni azt a nem tudom, hány órát, majd hazamenni tanulni, nem nekem való. Pörgős vagyok, ahogy az egész családom. A tenisz leköt, szeretek nyerni, és még sok minden előttem van.”

Az interjút nővére telefonja szakította meg, aki hajózni hívta a húgát. Kérdeztem, hogy szeret-e vitorlázni, és balatonfüredi lány azt válaszolta, hogy nem tudja, hiszen még soha nem volt, valahogy eszébe sem jutott.