Megőrülök, mindenki fogyókúrázik!

Akárhová nézek, mindenütt ez a téma, ráadásul már nem tudok úgy felmászni az internetre sem, hogy ne valami tuti alakformáló cikk kerüljön bele a képembe.

Most mit tegyek, ha én meg eközben azt vallom, hogy én tökre formás vagyok, mert a gömb is egy forma? 

Kezdjek én is fogyókúrába? Na, akkor kezdjek! Így elméletben, jó?

Eddzünk:

Edzőterem kizárva. Megpróbáltam! Két hónapig – a tavalyi balesetemig – hetente kétszer-háromszor álltam már reggel fél nyolckor az izzadságszagú edzőteremben, ahol kigyúrt pasik és velem szimpatizáló gömbök lihegtek és nyögtek. Én is ráálltam a futópadra, imádtam az elliptikus trénert, emelgettem a súlyzókat, és körülöttem zavart egy személyi edző, de alapjáraton volt egy óriási hiba ezzel az egésszel. Mikor reggel tízkor frissen, üdén, letusolva, átöltözve és magamat megedzve beérkeztem a munkahelyemre, az istennek sem tudtam felpörgetni magam. Úgy éreztem, mint ez a bizonyos hétfős–szerdás kép, hogy “már tíz óra, én hulla vagyok és hopp, máris vége a napnak, mehetek haza”. Aztán persze mehetett a fene haza, hisz akkor kezdődött – volna – a kőkemény meló, meg az írás, meg a család, meg a háztartás, pedig az én szervezetem már azt gondolta, most már vége a napnak.

Reggelizzünk:

Minden életmódszakértő rémálma vagyok olyan tekintetben, hogy ha megerőszakolom magam, én akkor sem tudok és szeretek reggelizni. Ha reggelizek, akkor el van cseszve a nap. 

Reggelizhetek mondjuk egészségesen, zabkását vagy gyümölcsöt, vagy joghurtot, csak attól tízkor már kilukad a gyomrom, és olyan hangosan korog, hogy az már kínos… Folytatás Petra blogján!