Tetű- és serkeriadó – 5 tipp a kiirtáshoz

Most, hogy két hét alatt az összes serkét és tetvet leirtottam a gyerekeim fejéről, bizton állíthatom, ennél sunyibb kártevő nincsen. Először is egy szőke gyerek fején már megtalálni is nagy kihívás a kis vérszívók petéit, nemhogy egyesével lehuzigálni. Szinte megdermedtem, amikor kapcsoltam, hogy a vakaródzás a tetvesség egyik jele, és rögtön be is bizonyosodott, hogy valóban.

Elmentem a gyógyszertárba, és kifaggattam a patikust, mit vegyek, hogyan használjam. Aki csak szelíden mosolygott, hogy ugyan már, ez nem olyan nehéz, minden évben a szeptemberrel elkezdődik a tetűszezon, csoda, hogy eddig megúsztuk.

De a valódi hacacáré csak ezután jött. Hazugság, hogy nincsenek előítéleteink a tetvességgel szemben: az óvónő, amikor közöltem, hogy a lányomon serkék vannak, egy nagyobb lépést ugrott hátra, majd a beszélgetésünk alatt is végig vakaródzott, undorát kedves mosolya sem leplezte.
Kisebb közvélemény-kutatást tartottam a környezetemben erről a gusztustalan állatról, és két dolog derült ki: 1. szinte mindenki átesett már rajta, 2. nagyon nehéz kiirtani.

Hát nekem nagyjából két hét áldozatos munkájával sikerült, így:

1. Speciális samponnal mostam, előtte-utána bogarásztam a szőke tincsek között. A rekord két és fél óra volt, amit egyetlen fej nézegetésével töltöttem.
2. Egyesével lehuzigáltam a serkéket (már a neve is szörnyű) egy tálcára, hogy lássam, tényleg ott vannak. A tálcát a kisebbik lányom kétszer leverte, így nem tudtam megszámolni, hány darabot szedtem ki belőle.
3. Hajmosások után ecetes vízzel öblögettem le a fejüket: ez a nép módszer állítólag segít a serkék kötőanyagát oldani, amivel úgy tapadnak a hajhoz, mintha pillanatragasztóval tették volna oda. Szép fényes lett a hajuk, de őszintén szólva sokat nem ért.
4. Hajsütővassal pörköltem oda a kis szemétládáknak, mert állítólag a meleget utálják. Utána tényleg könnyebben jöttek le.
5. Egy hét után újra megvizsgáltam őket, és még mindig találtam! Nem tetűt, de serkét igen. Az egy hét viszont jó volt arra, hogy a vakaródzás is megszűnt. Az egészet kezdtük elölről, újra kimostam az ágyneműket, a törölközőket, a sapkát. A fésűt kidobtam, a hajgumikat kimostam.  És meglett az eredménye: tegnap végre megkaptuk a papírt a védőnőtől, hogy mindenki tetű- és serkementes, közösségbe mehet.

Ja, és aranyáron vettem tetűriasztót, amivel a kezelés után egy hétig fújkálhatom a fejüket, nehogy visszafertőződjenek. Hát ennyi meló után mondjuk ez a minimum.