Lábujjszkanderoztam magammal – kipróbáltam a hordós pilatest

Simonfi Ági Peak-pilates edző termébe lépve elpárolgott minden bátorságom – a pilates-hordók és székek inkább kínzóeszközökre emlékeztettek, mintsem tornaszerekre. Ági sebtében megnyugtatott, az izomlázon kívül semmi rossz nem történhet velem.

Éreztél már talpizomlázat?

Az első tárgyról azt gondoltam, csupán helyes kis miniatűr a nagyobb gépek között. Miután ráléptem a “makettre”, átértékeltem a talperősítésről meglévő ismereteimet. A rugót ugyanis brutál kemény anyagból gyártották, és nagyon nehéz talpból lenyomni. Ági szerint nem a rugóval van a gond, csak a talpammal, de állítólag napi öt perc gyakorlással amolyan mellékhatásként a tűsarkú okozta deformálódásokat is elmulaszthatja.

A másik, nagylábujjakra húzott rugós szerkezet jóvoltából a bütyöknek és a lúdtalpnak inthetek búcsút. Ha nem próbálom ki, el sem hiszem, hogy a rugót a megfeszített farizmokkal kell megtartani. A gyakorlat után nemcsak fenekem, de a vádlim is fájt, a talpamban pedig egyre furcsábbakat éreztem. Mégis akarok egy ilyet!

A létrás hordóra pillantva eszembe jutott, hogy ilyen eszközt a középkorban a kerékbetöréshez használtak. Amikor a hordón lábamat a létrafokba akasztva hanyatt dőltem, tudtam, hogy a feltételezésem nem volt alaptalan. Aztán néhány felgördülés és fokozatos hátrahajlás után kezdett megváltozni a véleményem – ez nem is olyan kellemetlen, sőt kifejezetten jó! A hordó annyira megnyújtotta a gerincet és a derekat, hogy a számítógép előtti görnyedés okozta derékfájásom szinte percek alatt elmúlt.

Következtek a hordón az oldalemelések. Csak nyolc ismétlés, de a mosolyom már nem volt őszinte. Fájt minden felemelkedés, mégis megérte, mert az erősítésnek és nyújtásnak köszönhetően a derekamat máris centikkel vékonyabbnak éreztem. Aztán jött a százas, és elhittem, hogy ezekkel a gyakorlatokkal a nyár végére kockás hasam lesz.

Torna közben döbbentem rá, hogy a matracos Pilates órákon eddig csupán lazsáltam. A hordón ugyanis a gyakorlatokat pontosan úgy lehet kivitelezni, ahogy azokat egykor Joseph Pilates megálmodta, és ahogy igazán hatásosak. A lábemelésekből sem kell számolhatatlan mennyiségű sorozatot végigszenvedni, már tíz ismétléssel érezhető a hatás.

A villamosszékre emlékeztető tornaeszköz az óra vége felé megadta a kegyelemdöfést. Ági a széken úgy tolta ki magát, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Bizton állíthatom, hogy nem az, ahogy egyenes háttal a derekat a támlához szorítva tornázni sem könnyű feladat, viszont utána eszembe sem jutott görnyedten ülni.

Trükkös eszköz a villamosszék, minden támla, kapaszkodó pillanatok alatt lepattintható róla, így viszont igen macerás megtámaszkodni rajta. Az újabb gyakorlatokhoz szükség volt az egyensúlyérzékemre, és (még nem létező) erőközpontomra is. A rugós ellenállással végzett lábtolások küzdelmesek, de minden fájdalmat és izzadságot megér, ha az eredmény feszes comb és kerek popsi. Lábanként tíz ismétlés elég volt, hogy azt mondjam, mára kitornáztam magam.

A hordós és székes gyakorlatok rendkívül szórakoztatóak, pilates-órát ennyire még nem élveztem. Már a torna közben is éreztem minden porcikámat, nem beszélve a másnapról. Olyan helyeken volt izomlázam, amikről korábban sejtelmem sem volt; mondjuk, a talpamról tudtam, csak azt nem, hogy létezik talpizomláz.

Forrás: Ágipilates