Soma: mit adott ez az év?

Tavaly több millióan várták a világvégét, vagy rettegtek tőle. Pedig az volt egy korszak vége. Egy világ vége. Többféle kultúra különféleképpen nevezi az előző korszakot (5. Nap korszak, sár-, illetve vaskorszak),  de nem is az elnevezés a lényeg, hanem az üzenet, amiben minden kultúra egyetért. Mégpedig az, hogy az emberiség eljutott az anyagba süppedtség legaljára. Soha nem voltunk ennyire elszellemtelenedve, ennyire elanyagiasodva. Ez nem jó, nem is rossz, de mindenképpen egy véglet, amit meg kellett élni. ( Én részemről örülök, hogy már elindultunk felfele.)

Új egyensúly férfi és nő között

Beléptünk egy új korszakba, megtettük az első tipegő lépteket az úgynevezett „Aranykor” felé. Óriási változásoknak vagyunk nem csupán a szemtanúi, átélői, de létrehozói és részesei is. Új fizika van (kvantumfizika, amiből elindult a kvantum gyógyítás), új biológia, új medicina, és egyfajta új egyensúly van kialakulóban férfi és nő között.

Megkérdeztem két kiváló asztrológus, spirituális tanító barátomat, ők hogyan látják az idei évet.

Kiss Balázs Kunó így fogalmazott:

„Ez az év a feladatok és megoldások éve volt. Az embernek bizony szembe kellett néznie azokkal a mélységekkel, amelyeket titokban tartott önmaga előtt. Ilyen lehet például az önszeretet hiánya, a szexuális energiák és főleg a megszokott rendszerek elhagyása. Azaz a világról alkotott elképzeléseinket sok mindenben kellett módosítanunk. Jó néhány ritkaságnak számító, úgynevezett Isten-ujja konstelláció alakult ki idén, ami egy összetett fényszög-kapcsolat 3 vagy több bolygó között. Ez igen erőteljes feladatot mutat, ami elől nem bújhatsz el. A menekülés aztán mély katarzisokban oldódhat fel, de mindenképpen komoly és végletes átrendeződéseket jelent. Nem egyik napról a másikra, de ha visszagondolunk, milyenek voltunk az év elején, és mivel foglalatoskodtunk, látható a sok váltás. Élvezzük tehát a kialakult új ént, amit idén a sors kovácsműhelyében alakítottunk ki.”

Nemcsak a saját életemben, hanem szinte akármerre néztem, a környezetemben is azt tapasztaltam, hogy jellemző volt a színvallás párkapcsolatban, munkában, a hétköznapi élet dolgaiban, dönteni kellett, és a döntéseknek meghatározó és elég gyorsan jövő következményeik lettek. Azt láttam, és tapasztaltam az év során, hogy a környezetemben még azok az emberek is elkezdtek „lelkizni”, azaz befele figyelni, akikre eddig ez egyáltalán nem volt jellemző. Sokan számolnak be nagy érzelmi végletekről, megélt „mennyekről-poklokról”.

Kiss J. Zsolt így látja az elmúlt időszakot:

„Különösen 2008 ősze óta kezdődött egy olyan tapasztalási periódus az emberiség életében, ami gyökeres, mélyreható transzformációra adott és ad lehetőséget. Intenzívebbé válik a szembenézés, az önvizsgálat. Ebben a folyamatban hangsúlyt kap az elfojtott, kirekesztett, lehasított, projektált, valamint transzcendens  tartalmaink, személyiségrészeink  megismerése,  integrálása, s ezáltal a felelősségvállalás saját magunkért, sorsunkért. Mindennek eredményeképpen egy tágabb, igazabb, emberi szabadságra kapunk lehetőséget. (Így jobban előtérbe kerül az emberi szabadság kérdése, az egyén felnőttsége a társadalmakban, az ember teremtőereje, ráhatása, így felelőssége a reá bízott léttagozatokért, a kozmikus, kollektív ébredés, gyógyulás lehetősége.)

Mindezt az emberi én sokszor érzékelheti válságként, de akár szükséges megújulásként, kegyelemként is. Ebben az is benne van, hogy ki miként éli át, melyik arcát látja a dolgoknak, s hogyan tudja eszmélésének, szívébredésének javára fordítani. Mindez utóbbi pedig, azt gondolom,  függ attól, hogy ki hol tart. Ezek az átalakulások történnek, belül és kívül, egyéniben, kollektívben és valamennyi dimenzióban, ahol tapasztalunk.

Gyakorlatilag ez volt 2013-ban, és ível át a következő esztendőre is, azzal a plusz felhanggal – különösen 2013  közepe és a 2014-es év dereka között –, hogy fontos lesz az érzelmeinket mind tudatosabban átélni, szeretetünket kifejezni, azzal az éberséggel és egyáltalán annak megismerésével, hogy annyiféle szeretetmegélés van, amennyiben a szívünk és a tudatunk fölébredt, beleértve azt is, amilyen mértékű személyiség-átdolgozottsággal, önreflexióval rendelkezünk.”

Ne kívülről várd a változást!

Igen, mondhatom, hogy ez a tapasztalatom: ezt az évét sokaknak intenzív lelki munka jellemezte, és terjed az, hogy egyre fontosabb, mi van bent, mint a kint. Egyre többen ébredeznek, és a kifele hárítás helyett befele figyelnek, és döntenek. Viszont véleményem szerint még mindig jóval  több a spirituális szempontból „alvó” ember, aki kifele mutogat, és kívülről várja élete változását. Azt látom, hogy ők keserűbbek, dühösebbek, agresszívebbek.

Viszont tágul az olló, mind többen vannak azok is, akik nem mástól, nem kívülről várják, hogy életük jobbá váljon. Egyre nagyobb az individualizáció tere, annak a felismerése, hogy ahogyan nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy az életünkre egységesen sematizálható receptek sem működnek.