A 21. század legfontosabb képessége – Érzelmi intelligencia

Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!

Ahhoz, hogy elősegítsük gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlődését, elsősorban a saját belső állapotaink kifejezését kell megtanulnunk. Ha készek vagyunk erre, akkor érdemes néhány dologra fokozott figyelmet fordítanunk. Az általános kijelentések helyett beszéljünk arról, hogy mit élünk meg. Például a „Te nem vagy normális!” helyett szerencsésebb azt mondani: „Elszomorít, hogy így viselkedsz.” Fogalmazzunk egyes szám első személyben! Tréningjeimen úgy tapasztalom, hogy ez általában problémát okoz, és csak többszöri kérés után áll rá mindenki nyelve arra, hogy „az ember ilyenkor mérges lesz” helyett azt mondják: „Ilyenkor mérges vagyok.” Ne utasítsuk el negatív érzéseinket, de amennyire csak lehet, óvakodjunk a kritikától és a kioktatástól. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, és elkerülni azokat a személyeket, akik csökkentik önbecsülésünket, vagy nem empatikusak velünk.

A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligencia

 

Érzelmi tanulás otthon


Hogyan taníthatjuk meg a gyermeknek, hogy miként kezelje az érzelmeit? Elsősorban úgy, hogy beszélünk a sajátjainkról – például: „Anya mérges, mert foltos lett az új ruhája.” Jó, ha rendszeresen megnevezzük a gyermek érzéseit is, például: „Látom, hogy szomorú vagy, mert nem találod a kisautód. Gyere, segítek megkeresni!” Értékeljük, dicsérjük, amikor megfogalmazza pozitív és negatív emócióit, ezzel visszaigazoljuk számára, hogy ez fontos és jó dolog! Ha agresszíven viselkedik, tombol, mutassuk meg neki, hogyan kezelheti másként indulatait: „Ne üss, csípj, rúgj – próbáld elmondani, miért vagy dühös!” Segítsünk neki elviselni a sikertelenséget: „Gyere, próbáljuk meg újra együtt!” Sose kívánjunk tőle olyat, amit életkori sajátosságai még nem tesznek lehetővé – ne tartsunk például osztályfőnöki órát arról, hogy miért nem adta oda kisvödrét a homokozóban a másiknak. A kisgyermek még egocentrikusan gondolkozik, s ez normális – ne vonjunk le ebből (s pláne ne fogalmazzunk meg számára!) olyan következtetést, hogy önző felnőtté válik, aki nem törődik másokkal. Ha úgy irányítjuk a beszélgetéseket, hogy az érzelmek is szóba kerüljenek, akkor természetessé válik számára ezek kifejezése, és lesznek is szavai erre. Az emocionális intelligenciát csak személyes történeteken, pillanatnyi eseményeken, filmek, könyvek megbeszélésén keresztül lehet fejleszteni. Minél korábban kezdődik meg ez a tanulás, annál eredményesebb lesz. Rengeteg olyan spontán helyzet adódik, amelyeket ki lehet használni a hangulatokról, konfliktusmegoldásról és az indulatok kezeléséről való eszmecserére.

Fejlesztő gyakorlatok
Érzelemóra: Az óra számlapján a számok helyett érzelmek szerepelnek. Az órát akasszuk fel a falra, és a gyermek mindig beállíthatja rajta az aktuális hangulatát.
Félelem a kalapban: Családi játék keretében egy kalapba papírlapokat dobunk, és mindegyikre ráírunk egy befejezetlen mondatot, például: annak örülök, attól tartok, attól félek... Mindenki húz a kalapból egy cetlit, és kiegészíti a mondatokat.
Kirajzolom magamból: Kérjük meg arra, hogy fesse le, hogyan éli meg az egyes érzelmeket, például a szorongást, a dühöt vagy az örömöt. 

 

Romboló szülői hibák


A legsúlyosabb gond, ha nem ismerjük el gyermekünk érzelmeit: „Ne sírj, ez semmiség!” „Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás!” Mit szólnánk ahhoz, ha valaki a mi problémánkat kezelné hasonló módon? Szerintem – jogosan – csalódottak és dühösek lennénk. Mindenkinek joga van ahhoz, amit adott pillanatban megél, és minden érzést el lehet fogadni, csak a cselekedeteket kell korlátozni! Például bátran kimondhatja azt is, hogy éppen nem szereti testvérét, de nem bánhat durván vele, nem veheti el tőle a játékait. Ne mondjuk meg gyermekünknek azt sem, hogy mit kellene átélnie egy adott szituációban, például: „Szeretned kell a testvéredet!” Hasonló felszólítás egy felnőttben is frusztrációt, dühöt és gyűlöletet keltene. Így nem javítani, csak súlyosbítani tudunk egy rossz helyzeten. Káros a másokkal való összehasonlítgatás is, amiből megszégyenülten, az elégtelenség érzésével kerül ki, és jó eséllyel megutálja azt a másikat, akivel szemben alulmaradt. De romboló hatású az is, ha nevetségessé tesszük érzései miatt olyan kijelentésekkel, mint például: „Ez gyerekes viselkedés, csak nem sírsz?” Egy ilyen mondatból azt tanulja meg, hogy nem fejezheti ki őszintén, ami éppen benne él, hanem alakoskodnia kell, hogy elfogadják. Sok szülő, amikor zavarja gyermeke viselkedése, paranccsal, figyelmeztetéssel, „prédikálással”, tanácsokkal próbálja megoldani a helyzetet. Ezeket a közléseket nevezik „te-üzeneteknek” – például: „Azonnal hagyd abba!”, „Szégyelld magad!” – amelyek fokozzák ellenállását, leépítik énképét, erősítik benne az elfogadhatatlanság érzését. Ehelyett beszéljünk vele az elfogadás nyelvén, forduljunk felé értő figyelemmel, és használjunk úgynevezett „én-üzeneteket”. Például: „Fáradt vagyok, és nem tudok pihenni, ha ilyen zaj van, ezért szeretném, ha most kicsit csendesen játszanál.” Ne essünk kétségbe, ha eleinte ez nem mindig sikerül, és indulataink hevében olyasmi csúszik ki a szánkon, amiről tudjuk, hogy nem szerencsés. Ez a beállítottság sok gyakorlást igényel, és a csemeténk sem fog a kéréseinkre azonnal reagálni. A siker záloga, hogy hajlandóak legyünk időt szánni erre, és szívből fogadjuk el az érzéseit. Ne felejtsük el: a gyermekünkkel való szoros kapcsolat megteremtése, az érzelmi intelligencia fejlesztése csak úgy lehetséges, ha azon állandóan dolgozunk: a méhen belüli életétől kezdve egészen felnőttkoráig. Ha egy szakasz „időhiány” miatt kimarad, az nehezen behozható, mert minden korszaknak megvan a maga jelentősége, és az egyik kulcstényező a szülő ideje, rendelkezésre állása és elköteleződése.

A pszichológus szerző Mesepszichológia című könyvében megmutatja, miként segíthetünk mesékkel a gyermek belső feszültségeinek, negatív érzéseinek, félelmeinek feldolgozásában. A kötet tíz EQ-fejlesztő mesét is tartalmaz. Kattints ide, és vásárold meg a kötetet! 

A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligenciaCikkünk a Nők Lapja Psziché június–júliusi számában jelent meg.
A tartalomból:

  • A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
  • Így kezeld a kamaszt! Interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
  • Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
  • EQ – A 21. század legfontosabb képessége
  • Példamutató nagymamák

    Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Torolt_felhasznalo_443625 2012-07-18 23:22

Végre egy "érdemes elolvasni" cikk!

 

Na, akkor ugyan még elég korai, de elkezdek valamit.

Véleményt nyílvánítok.

 

Engem úgy neveltek anyámék, hogy érzelmekkel: ha szomorúak voltak, kimondták. Ha örültek- legtöbbször azt is. Sokszor nagyon sokszor, és millíó rengetegszer beszéltünk arról, hogy ki miért mit mondott, hogy viselkedett, mit gondolhatott közben, vagy ahelyett. Hogy mondhatta volna másként.

 

Aztán ahogy növekedtem, kezdtem én is alkamazni pl a suliban barátnök között, koleszban, munkahelyen.

Az lett az eredménye, hogy mindenki nekem pakolta ki a lelki szemetét, mert én olyan jól megértek mindent, mert nekem nem kell sokat magyarázniuk, mert tudják, hogy pl. egy arcizom rándulásból látom, hogy mi van, hogy tudok szuperül meghallgatni, és tudok szuperül motiválni, és ez olyan szuperszuper.

 

hahh.

 

Ha viszont nekem kellett valaki, aki engem kellett volna meghallgasson,bátorítson, motiváljon... SOHA NEM VOLT SENKIM.Erre senkinek nincs ideje mind a mai napig. Csak a panaszkodni.

 

Szóval marhára sokra mentem az érzelmi intelligenciámmal.

Lehet hogy mégis pszihomókusnak kellett volna mennem.

Pszükhé 2012-07-18 22:25

Bravo, Nők Lapja! Végre egy értelmes, jó cikk!

woman 2012-07-18 22:06

Az érzelmi inteligencia fontos a családban, igen kell erre nevelni.

Viszont a későbbiekben, a közösségekben, ha nem ezt tapasztalja, hanem az agressziót, akkor ő jobban fog szenvedni. Hol a helyes határ a jó modor és a védd meg magad elv között ? Kemény világban élünk, a jól nevelt gyerek gyakrabban vállik agresszió áldozatává.. Amíg ilyen példát látnak, a családi nevelés hamar feledésbe merül, a gyerek alkalmazkodik az  újabb körülményekhez.

Ezt a nevelési elvet nemcsak a családnak kéne közvetíteni, hanem az egész társadalomnak.  Ami ugye nem adott jelenleg.

 

 

 

 

 

 

 

dani zsuzsanna 2012-07-18 21:33

igen,ez a baj

de azért vagyunk jó páran akik ennek ellenére sem váltunk droid-dá

szerintem sokan félnek kimutatni,vagy tényleg az élet már teljesen befásult robotokká,élőhalottakká változtatta őket..nem is csodálom főleg azok után amit itt műveltek az emberekkel az elmúlt kb 22 évben

dolgozz,fizess,k-ssolj..ha nincs mit enni dögölj éhen nyugodtan,járműveken úgyis fellöklek,rád taposok,zebrán simán elültlek

ez egy szép hely volt,most pedig káosz van

_kéki_ 2012-07-18 20:31

Ha belekerül ebbe a taposómalomba, a maradék érzelem is elvész...

mosolyka 2012-07-18 20:31

Ne majom módjára szeresd a gyerekedet, hanem érzéssel-és akkor fog érezni-ennyire egyszerű:)

-1- 2012-07-18 20:27

Végre egy írás, amit érdemes olvasni.

Nők Lapja Cafe 2012-07-18 20:27

Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!

Nők Lapja Café: A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligencia