A 21. század legfontosabb képessége – Érzelmi intelligencia

Kutatások igazolják, hogy sikereink az életben nem csak az értelmi adottságunkon múlnak. Az érzelmi intelligencia ugyanolyan fontos tényező, ráadásul szinte korlátlanul fejleszthető!

Ahhoz, hogy elősegítsük gyermekünk érzelmi intelligenciájának fejlődését, elsősorban a saját belső állapotaink kifejezését kell megtanulnunk. Ha készek vagyunk erre, akkor érdemes néhány dologra fokozott figyelmet fordítanunk. Az általános kijelentések helyett beszéljünk arról, hogy mit élünk meg. Például a „Te nem vagy normális!” helyett szerencsésebb azt mondani: „Elszomorít, hogy így viselkedsz.” Fogalmazzunk egyes szám első személyben! Tréningjeimen úgy tapasztalom, hogy ez általában problémát okoz, és csak többszöri kérés után áll rá mindenki nyelve arra, hogy „az ember ilyenkor mérges lesz” helyett azt mondják: „Ilyenkor mérges vagyok.” Ne utasítsuk el negatív érzéseinket, de amennyire csak lehet, óvakodjunk a kritikától és a kioktatástól. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, és elkerülni azokat a személyeket, akik csökkentik önbecsülésünket, vagy nem empatikusak velünk.

A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligencia

 

Érzelmi tanulás otthon


Hogyan taníthatjuk meg a gyermeknek, hogy miként kezelje az érzelmeit? Elsősorban úgy, hogy beszélünk a sajátjainkról – például: „Anya mérges, mert foltos lett az új ruhája.” Jó, ha rendszeresen megnevezzük a gyermek érzéseit is, például: „Látom, hogy szomorú vagy, mert nem találod a kisautód. Gyere, segítek megkeresni!” Értékeljük, dicsérjük, amikor megfogalmazza pozitív és negatív emócióit, ezzel visszaigazoljuk számára, hogy ez fontos és jó dolog! Ha agresszíven viselkedik, tombol, mutassuk meg neki, hogyan kezelheti másként indulatait: „Ne üss, csípj, rúgj – próbáld elmondani, miért vagy dühös!” Segítsünk neki elviselni a sikertelenséget: „Gyere, próbáljuk meg újra együtt!” Sose kívánjunk tőle olyat, amit életkori sajátosságai még nem tesznek lehetővé – ne tartsunk például osztályfőnöki órát arról, hogy miért nem adta oda kisvödrét a homokozóban a másiknak. A kisgyermek még egocentrikusan gondolkozik, s ez normális – ne vonjunk le ebből (s pláne ne fogalmazzunk meg számára!) olyan következtetést, hogy önző felnőtté válik, aki nem törődik másokkal. Ha úgy irányítjuk a beszélgetéseket, hogy az érzelmek is szóba kerüljenek, akkor természetessé válik számára ezek kifejezése, és lesznek is szavai erre. Az emocionális intelligenciát csak személyes történeteken, pillanatnyi eseményeken, filmek, könyvek megbeszélésén keresztül lehet fejleszteni. Minél korábban kezdődik meg ez a tanulás, annál eredményesebb lesz. Rengeteg olyan spontán helyzet adódik, amelyeket ki lehet használni a hangulatokról, konfliktusmegoldásról és az indulatok kezeléséről való eszmecserére.

Fejlesztő gyakorlatok
Érzelemóra: Az óra számlapján a számok helyett érzelmek szerepelnek. Az órát akasszuk fel a falra, és a gyermek mindig beállíthatja rajta az aktuális hangulatát.
Félelem a kalapban: Családi játék keretében egy kalapba papírlapokat dobunk, és mindegyikre ráírunk egy befejezetlen mondatot, például: annak örülök, attól tartok, attól félek... Mindenki húz a kalapból egy cetlit, és kiegészíti a mondatokat.
Kirajzolom magamból: Kérjük meg arra, hogy fesse le, hogyan éli meg az egyes érzelmeket, például a szorongást, a dühöt vagy az örömöt. 

 

Romboló szülői hibák


A legsúlyosabb gond, ha nem ismerjük el gyermekünk érzelmeit: „Ne sírj, ez semmiség!” „Nem is fáj, ez csak egy kis horzsolás!” Mit szólnánk ahhoz, ha valaki a mi problémánkat kezelné hasonló módon? Szerintem – jogosan – csalódottak és dühösek lennénk. Mindenkinek joga van ahhoz, amit adott pillanatban megél, és minden érzést el lehet fogadni, csak a cselekedeteket kell korlátozni! Például bátran kimondhatja azt is, hogy éppen nem szereti testvérét, de nem bánhat durván vele, nem veheti el tőle a játékait. Ne mondjuk meg gyermekünknek azt sem, hogy mit kellene átélnie egy adott szituációban, például: „Szeretned kell a testvéredet!” Hasonló felszólítás egy felnőttben is frusztrációt, dühöt és gyűlöletet keltene. Így nem javítani, csak súlyosbítani tudunk egy rossz helyzeten. Káros a másokkal való összehasonlítgatás is, amiből megszégyenülten, az elégtelenség érzésével kerül ki, és jó eséllyel megutálja azt a másikat, akivel szemben alulmaradt. De romboló hatású az is, ha nevetségessé tesszük érzései miatt olyan kijelentésekkel, mint például: „Ez gyerekes viselkedés, csak nem sírsz?” Egy ilyen mondatból azt tanulja meg, hogy nem fejezheti ki őszintén, ami éppen benne él, hanem alakoskodnia kell, hogy elfogadják. Sok szülő, amikor zavarja gyermeke viselkedése, paranccsal, figyelmeztetéssel, „prédikálással”, tanácsokkal próbálja megoldani a helyzetet. Ezeket a közléseket nevezik „te-üzeneteknek” – például: „Azonnal hagyd abba!”, „Szégyelld magad!” – amelyek fokozzák ellenállását, leépítik énképét, erősítik benne az elfogadhatatlanság érzését. Ehelyett beszéljünk vele az elfogadás nyelvén, forduljunk felé értő figyelemmel, és használjunk úgynevezett „én-üzeneteket”. Például: „Fáradt vagyok, és nem tudok pihenni, ha ilyen zaj van, ezért szeretném, ha most kicsit csendesen játszanál.” Ne essünk kétségbe, ha eleinte ez nem mindig sikerül, és indulataink hevében olyasmi csúszik ki a szánkon, amiről tudjuk, hogy nem szerencsés. Ez a beállítottság sok gyakorlást igényel, és a csemeténk sem fog a kéréseinkre azonnal reagálni. A siker záloga, hogy hajlandóak legyünk időt szánni erre, és szívből fogadjuk el az érzéseit. Ne felejtsük el: a gyermekünkkel való szoros kapcsolat megteremtése, az érzelmi intelligencia fejlesztése csak úgy lehetséges, ha azon állandóan dolgozunk: a méhen belüli életétől kezdve egészen felnőttkoráig. Ha egy szakasz „időhiány” miatt kimarad, az nehezen behozható, mert minden korszaknak megvan a maga jelentősége, és az egyik kulcstényező a szülő ideje, rendelkezésre állása és elköteleződése.

A pszichológus szerző Mesepszichológia című könyvében megmutatja, miként segíthetünk mesékkel a gyermek belső feszültségeinek, negatív érzéseinek, félelmeinek feldolgozásában. A kötet tíz EQ-fejlesztő mesét is tartalmaz. Kattints ide, és vásárold meg a kötetet! 

A 21. század legfontosabb képessége - Érzelmi intelligenciaCikkünk a Nők Lapja Psziché június–júliusi számában jelent meg.
A tartalomból:

  • A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
  • Így kezeld a kamaszt! Interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
  • Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
  • EQ – A 21. század legfontosabb képessége
  • Példamutató nagymamák

    Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Caithleen 2012-07-19 08:27

Szerintem az erzelmi intelligencia szerves resze az is, hogy valaki egeszsegesen tudja vedeni a sajat hatarait. Anelkul nem er semmit a meghallgatni tudas, sot teherre valhat, ahogyan te is erezted. Valoszinuleg neked ezen az oldalon kellene meg erositeni, dolgozni, hogy kepessege, igazi segiteni tudassa valjon a meglevo adottsag.

 

Pszichologuskent sem tudja megallni a helyet senki enelkul.

 

 

Torolt_felhasznalo_118041 2012-07-19 08:12

Először is a gyerekeknek családban kéne felnőniük, lehetőleg az Édes szüleivel...ennélkül nem megy az amit a cikk ír... másodszor pedig, minden gyermeknek a korának megfelelően kéne nevelkednie és akkor meg lesz minden amire szükség van... 4 évesen ne olvasni írni tanítsák, hanem az érzelmek legyenek hangsúlyon... én sem hiszem, hogy ezt tovább kellene ragozni...nyálgépeknek sem kell lennünk... az a szülő, aki mindenféle idióta szerelmekbe sodródik bele, a helyett, hogy a gyermekét, egy tiszta kicsi lelket, lelki és érzelmi nyomorékká tesz...valahol itt kezdődik a bibi, addig amíg ezt nem fogták fel emberek... semmi értelme nincsen azok számára, még ha birtokolják is ezt a tudást. Nyilván nem azt mondom, hogy ahol, amelyik családban brutalitás van, ott ott kell maradni, mert nem... én csak a szerelembe esőkről beszélek, akik fészekről fészekre...vagy félévente évente fészket nyújt...

-1- 2012-07-19 05:19

Ha valaki érti a cikk lényegét, akkor azt is feltételezem, hogy tudja mi a különbség aközött, hogy kifejezem az bennem megjelenő érzéseket, meg a aközött, hogy érzelmi kitörésben nyilvánulok meg.

-1- 2012-07-19 05:15

Én örültem volna, ha velem is így törődtek volna anno a süleim. Akkor talán nem most kellene ezeket a dolgokat megtanulnom.

 

Igen, tanulnom kell, mert sok olyan dolog van, amit nem ismertem meg eddig, és aminek a tudásával sokkal könnyebben boldogulnék.

 

A te szüleid amit csináltak, azt jól csinálták, az már egy más kérdés, hogy te mit hasznosítottál ezáltal a tudás által.

Az, hogy te úgy éled meg, hogy szemetesládának használnak, az nem ennek a tudásnak az eredménye.

genre24 2012-07-19 04:27

....azonkivul  egy  szulo-parnak  lehet  5  gyereke,  es  mindegyik  mas,  pedig  egy  helyen,  ugyanazokkal  az  emberekkel  nonek   fel

 

Apaca-iskolakban  is  vannak  kurvak,   es  van  tomeggyilkos,  aki  elsirja  magat amikor  meghal  a  kanari  madara.......

 

 

 

genre24 2012-07-19 04:24

nem adok igazat  a  cikk  irojanak.

Tul  szentimentalis.

tudós bagoly 2012-07-19 04:06

Döbbenten ismertem fel azt a körülményt, hogy otthon a cikkben emlitett szinte valamennyi hibát elkövették velünk a szüleink. Főként apánk, aki kimondottan "irányitó" személyiség volt - Isten nyugosztalja - mindennek úgy kellett történni, ahogy ő akarta, függetlenül érzéseinkre. Ennek persze az lett a következménye, hogy mind a három fiú menekült otthonról, de az életben sem boldogultunk megfelelően, párjaink sokat szenvedtek az érzelmi inteligencia hiányától.

Kérdés persze, hogy honnan tudhatták volna, hogy hogyan kell jól nevelni?

Én még ma is szánalmasan kevés jelét látom annak, hogy egy apa - teszem azt megfelelően álljon hozzá gyermeke neveléséhez. Természetesen én is rengeteg hibát elkövettem lányaim nevelésében - például nagylányom soha nem felejti el azt a mondatomat, mikor egyszer megjegyeztem, hogy "vaskos" a lába -  mentségemül szolgáljon, hogy semmilyen lehetőség nem volt az apák okitására.

Tulajdonképpen minden szülőnek igen jó pedagógusnak kell/ene/ lennie, és csak reménykedni lehet, hogy ebben a kérdésben alapvető változások történnek.

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk>>>