Élettelen szerelem

Aki feleségül megy a berlini falhoz, valószínűleg így szeretné felhívni magára a figyelmet, vagy szórakoztatni az embereket. Ám a valódi tárgyszerelem ennél súlyosabb lelkiállapot.

Érzelmi biztonság egy szeretett tárgytól
„Az élettelen dolgokhoz való gyakran kényszeres kötődés a bensőséges emberi kapcsolatokat helyettesíti – mondja Geist Klára szakpszichológus és párterapeuta. – Az ilyen jellegű hajlam azokban alakul ki elsősorban, akiknek kevés a személyes kötődésük, vagy fenyegető számukra a másikkal megélt meghittség, közelség, netán élettörténetük során valaki elvesztését nem tudták feldolgozni. Az ingerszegény környezetben felnövők egy saját világot teremtenek maguknak, ahol ők irányítják az eseményeket és válogatják ki a »szereplőket« (élettelen, megszemélyesített tárgyakat). Ha ezek felnőttkorban is az érzelmi biztonságot jelentik számukra, és rettegnek az elvesztésüktől, akkor már függőségről beszélhetünk. Ezeknek az embereknek élénk a fantáziájuk, többnyire zárkózottak, nem jellemző rájuk a hivalkodás vagy érzéseik feltárása. Úgy féltik szeretett tárgyukat, mint intim szférájuk részét, főleg akkor, ha a szokatlan orientáció miatt szorongás, depresszió nehezíti életüket. Ez a »szerelem« nem biztos, hogy egyúttal szexuális izgalmat vagy kielégülést is jelent. Inkább a tárgyra vetülő érzelmek mértéke az, ami kóros.”
Legtöbben tisztában vannak rendellenességükkel, ám ha ez kielégíti őket, akkor nem akarnak változtatni viselkedésükön. Akik viszont szenvedésként élik meg ezt az állapotot, azoknak érdemes szakértőhöz fordulniuk.

Menekülés a konfliktusoktól
Az élettelen tárgyakhoz kötődő vonzalomnak létezik egy másik fajtája is, amikor valaki a szexuális fantáziáját vetíti ki egy adott eszközre. Jellemzően férfiak lesznek fetisiszták, hiszen őket inkább a látvány, a tárgyak, az akciók és a cselekmények hozzák lázba. Kevésbé kötődnek érzelmekhez és meghittséghez. Gyakorlatilag bármilyen tárgy alkalmas lehet a nemi vágy kivetítésére, de legismertebb talán a női ruhadarabokhoz fűződő fetisizmus. „A pszichoszexuális fejlődési zavarok kialakulásában a személy sérülékenysége és a környezeti hatások is szerepet játszanak – folytatja a pszichológus. – Ha valaki gátlásos a kapcsolatépítésben, és egy másik emberhez való közelség fenyegető számára, akkor előfordulhat, hogy érzelmeit, vágyait egy tárgyra, fétisre vetíti. Így nem kell semmit sem tennie a párjáért, és rettegnie sem kell a konfliktusoktól. Ha a szexuális izgalom és kielégülés a korai pszichoszexuális fejlődésben összekapcsolódik egy tárggyal, akkor az az eredeti ingerhelyzettől függetlenül is kiváltja a nemi izgalmat és kielégülést.

Bár a tárgyak használata egyáltalán nem új keletű a párok együttléteinél, ez csak addig egészséges és építő jellegű, amíg az egyik fél nem sokallja az adott tárgyhoz való vonzódást. A fetisiszta számára saját viselkedése általában normális, hiszen kielégül, és nem akar más módot találni erre. Ha azonban ez problémát, kellemetlenségeket okoz számára, és változtatni akar, akkor a kognitív viselkedésterápiás eljárással átszoktatható, átnevelhető másfajta szexuális magatartásra. Gyógyszeres segítségre is szüksége lehet, mert a szenvedést a kényszerjelleg s az ezt kísérő szorongás okozza.”

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:

• A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
  
• Így kezeld a kamaszt! Interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
  
• Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
  
• EQ – A 21. század legfontosabb képessége
  
• Példamutató nagymamák

  Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!