Normális szülő a gyerekét nézi, nem a pénztárcáját. 18 évesen már sokkal nehezebb a dolgokat visszacsinálni. Ráadásul addig szenved a gyerek...

A társadalmi kérdések, megítélés okozta nehézségek fele akkora problémát sem okoznak majd a gyermeknek, mint a felnőttek által okozott egészséges testének a megbetegítése. Sokan még felnőtt korunkban sem merjük alkalmazni saját szervezetünkel kapcsolatban a kémiát. Nem csak azért, mert káros, hanem azért is, mert kiszámíthatatlan és megbízhatatlan.

Hogy tudja egy 18 hónapos gyermek azt sorolni, hogy Ő egy fiú? Sosem csinálnám ezt a gyermekemmel

Mondjuk Béla: netalán neked is voltak ilyen problémáid? Egy kisgyerek egyáltalán nincs tisztában sem magával, sem a világgal! Én is akartam fiú lenni, mert úgy gondoltam, nekik könnyebb az életük, fiúkkal barátkoztam egész gyerekkorom alatt, de felnőtt fejjel egyszer nem gondolkodtam azon, hogy átműttetem magam, mert így érzem jól magam, ahogy vagyok, illetve ilyen nemben. Sajnos, testet változtatni pedig nem lehet akárhogy - nem nemre gondolok. Ezt megérteném akkor, ha kétnemű lenne, de így nem! Mi lesz, ha felnőve újra megváltozik a véleménye? Amúgy meg, mindenkinek el kéne fogadnia magát annak, aminek született, mert talán nem véletlenül olyan nemű, amilyen!