A Like gombbal szeretetet küldünk

Kövess minket a facebookon!

f Ajánlom
Bunkó eladó, gonosz kolléga, kegyetlen főnök: míg egyesek magasan tesznek rájuk, mások magukra veszik a negatív visszajelzéseket. Dr. Csernus Imre a túlérzékeny emberekről.

Hiperérzékenység


A szomszéd ma reggel csúnyán nézett rám. – Valami baja lehet velem?
Tamás reggel óta nem válaszol a mailemre. – Talán nem is vagyok neki már olyan fontos.
A főnököm mérgesen pillantott rám a reggeli megbeszélésen. – Tuti ki akar rúgni.


Tipikus hétköznapi helyzetek ezek, amikor az embert kritizálják, agresszíven, vagy éppen dühösen viselkednek vele. Az ilyen szituációktól sokan nem tudnak szabadulni, szíven üti őket, mert magukra veszik – főleg akkor, ha az ilyen visszautasítás, a nemtörődömség olyan emberek irányából érkezik, akik a szűk környezetünkben vannak: kollégák, barátok. (Már gyermekkorban milyen fájdalmas a visszautasítás, egy kisember önértékelésében egy katasztrófával ér fel, ha például egy zsúrra csak őt nem hívják meg.) 

Ez a fajta érzékenység felnőttkorban sem lesz más, de erőssége személyenként változik, szocializáció kérdése is, ki hogyan kezeli a feszültséget. Míg a skála egyik felén azok állnak, akik magasról tesznek az ilyen helyzetekre, addig a másik véglet a hiperérzékeny ember, aki állandó paranoid készenlétben áll és úgy érzi, mindenki őt támadja.

Az ilyen szenzitív ember rettentően bizonytalan önmagában, nem szereti, és nem tudja „átölelni magát”, igényli az állandó visszajelzést. Itt jön be a képbe többek között a Facebook: rengeteg ember, főleg fiatalok, a közösségi terekben keresik az igazolást, ahol a többiek, az ismerősök, a barátok gombnyomással jutalmaznak – minden egyes Like egy szeretetcseppecske. Az egész az elismerésre megy ki, feltöltök valamit, hogy a többiek aztán bíráljanak. Ahelyett, hogy az ember arra a néhány emberre koncentrálna, aki tényleg számít, aki tényleg barát, felületes ismerősök százaitól, ezreitől várja a megerősítést arról, hogy népszerű, szerethető, hogy mit csináljon, és jól csinálja-e azt, amit csinál.

Az ilyen ember önmegvalósítás terén sok mindent felad – például csak azért megy munkába, hogy csináljon valamit, nem tud, nem mer dönteni, kilépni a biztosból. Lehet, hogy jó a munkaközösség, ahol dolgozik, de legbelül mások a vágyai.

Olvastam egy orvosról, akit Nobel-díjjal tüntettek ki. Az újságírók megkérdezték tőle: Hogy érzi magát? Boldog?
Mire a férfi csak annyit válaszolt, dehogy boldog ő, valójában mindig is táncos szeretett volna lenni. A legtöbb ember tudja, hogy mit szeretne, de mégis ott a megfelelési kényszer – na meg persze az anyagiak, amik visszatartják. Kinek akarunk megfelelni? Legtöbbször a szüleinknek, rajtuk kívül meg mindenkinek. Mert nem bízunk önmagunkban. Mert nincs meg a belső stabilitás.

Hogy vehetjük fel a kesztyűt a túlérzékeny énünkkel? Érdemes mindig tudatosítani, nem dől össze a világ, ha vannak körülöttünk olyan emberek, akik nem szeretnek minket, sőt van, hogy utálnak, ezen változtatni úgyse nagyon lehet. Az élet része az is, hogy az emberek olykor kritikusak és kemények. Azt is érdemes végiggondolni, hogy egy-egy rossz élménynek nem feltétlenül mi vagyunk az okozói. De ami a legfontosabb: azon emberek visszajelzéseire támaszkodjunk, akik valóban számítanak.

 

A Like gombbal szeretetet küldünk"Szakítanom kéne a pasimmal, de mindig csak tologatom, nincs szívem kirúgni, elég a baja így is. Most vesztette el a munkáját, beteg az apukája, nincs pénze és lúzernek érzi magát... Nem rúghatok bele még én is." - Ossz meg velünk Te is egy titkot a Nők Lapja Café titokfalán, a Megsúgom oldalon - nem kell regisztrálnod, anonim üzenhetsz. Kattints ide!

 

Olvass tovább

Hozzászólások

rahelina123 2013-07-20 20:02

Én nem rég vettem észre magamon. A legnagyobb jele az,hogy bármin elkezdek bőgni,csak kijön egyáltalán nemtudom fékezni vagy befolyásolni.

Már nagyon sokszor felidegesített,mert ez melett ha olyan helyzetbe kerülök amikor engem "támadnak" akkor vagy ez a sírógörcs jön rám vagy kiborulok és elkezdek hisztizni,nem bírom megvédeni magam.Annyiszor próbáltam már ellene tenni,és ezerszer lejátszódott benne,hogy mit megnem tudnék tenni egyes emberekkel,de nem volt még annyira durva pontom ,hogy ez ki is jöjjön belőlem oly módon ,hogy az már talán nem is én lennék.Értitek? Mikor olyan helyzetekbe vagytok és könnyű vissza szólni,vagy nyugodtnak maradni.Nekem nem megy! És nagyon utálom,ami ezzel jár.

Szóval ezzel kapcsolatban az lenne kérdésem,hogy valaki próbált már valami módon ellene tenni? És van aki hasonló "tünetekkel küzd" ?

Előre is köszi ha válaszoltok.

Pilizota 2012-07-13 18:53

Mindenkinek van érzékeny pontja. Ez normális.

 

De ha vki mindenszíreszóra sír vagy hisztizik, az nem normális: annak a dilóban a helye. Mvel ha ilyen bekerül melóhelyre v. akárhova, más emberek részéről egy csomó impulzus fogja érzi, és egész nap hisztizni fog...

yoolie 2012-07-13 16:03

" De ami a legfontosabb: azon emberek visszajelzéseire támaszkodjunk, akik valóban számítanak."---Mi van,ha nincs ilyen ember??

Torolt_felhasznalo_993899 2012-01-27 17:31

Azokat úgy hívják, hogy szociopata.

Torolt_felhasznalo_118041 2012-01-27 15:23

Ide írtam egy kisebb regényt, elveszett az éterben...

Talán jobb is... 

Le van valahol írva, hogy ha 5perc 1mp 99999 időnél tovább írunk akkor elveszhet a hsz-unk?

Nem írom újra! hiperérzékeny lettem...:)

Torolt_felhasznalo_761718 2012-01-27 13:35

Ez most jo nagyon.
vannak olyanok is akik ha nem kapnak "erzelmet2 erzelem nelkul keptelenek
elni letezni.Mivel erzelemre szukseguk van megnbantanak masokat vlakit mert ezzel erzelmeket kelthetnek a masikban.

Torolt_felhasznalo_118041 2012-01-27 13:27

A gátlástalan akit semmi nem hat meg? Az más téma...:)