Számítógépet újratelepíteni
Amíg meg nem jelenik a kék képernyő, nincs az az isten, hogy órákig nyomogassuk az entereket a gépünkön, miközben netezhetnénk is. A telepítésnél nincsen olyan, hogy még „az utolsó pillanatban” megcsináljuk: megvárjuk, amíg el nem száll az egész, aztán új életet kezdünk.

Találkozni a „rossz barátokkal”
A rossz barátok azok, akik nekünk ugyan a barátaink, de mi nem tudjuk ezt viszonozni. Hiába tudjuk, hogy a másik fél sokkal több energiát fektet a kapcsolatba, mint mi, de mégsem teszünk semmit annak érdekében, hogy valahogy véget vessünk a kínos szituációnak; csak halogatunk. És persze sosem érünk rá.

Fodrász
Mivel legtöbben festjük a hajunkat, elvileg nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne legyen időnk sem fodrászhoz menni, sem otthon utánfesteni, mégis előfordul. Ilyenkor hülyén nézünk ki, ahelyett hogy kihagytuk volna a Family Guy egy húszperces epizódját.

Elmenni színházba
Persze, mindannyian kultúremberek vagyunk, de a színház sokszor kimarad. Hiába hivatkozunk időhiányra, lebukunk, hogy csak összevissza beszélünk, hiszen moziba azért mégiscsak van időnk elmenni...

Templom
Akár hívők vagyunk, akár nem, néha egyszerűen azért akarunk elmenni a templomba, hogy bebiztosítsuk magunkat arra az esetre, ha van Isten és el is várja a templomba járást. Mégsem megyünk: ha nagyon nagy a vész, legfeljebb imádkozunk otthon (vagy a zuhanó repülőn).

Sportolni
Ahogy telnek-múlnak a mozgásmentes hónapok és évek, úgy kell konstatálnunk, hogy a fenekünk eltűnt, helyette viszont nőtt egy helyes kis pocakunk. Ilyenkor elhatározzuk, hogy rögvest elkezdünk sportolni, de végül aztán csakis az evésre tudunk elegendő időt szakítani.

Elvinni a gyereket valami izgalmas helyre
Az nem járja, hogy a gyerek csak az iskola-edzés-nagyi háromszögben mozogjon, ezért aztán mindig kitalálunk neki fantasztikus programokat. Igazán elvihetnénk bábszínházba, megtanulhatna korcsolyázni is végre az idén. Ilyen és ehhez hasonló nagyszabású terveink megvalósításának csupán az szab gátat, hogy az előadások délelőtt vannak, amikor dolgoznunk kéne, a jégpályára meg kinek van kedve kimenni a háromórás nagybevásárlás után... Majd kamaszkorában elmegy a barátokkal.

Papírokat intézni
Csak azokat az iratokat szerezzük be haladéktalanul, amelyek nélkül nem engednek ki az országból, vagy be az orvoshoz, többit pedig „majd”. Néha ugyan előfordul, hogy az ilyenek miatt éles szituációban egy perc alatt tíz évet öregszünk, de csak nem tanulunk belőle.

A Háború és béke utolsó ötszáz oldalának elolvasása
…vagy bármely más félbehagyott nagyregény befejezése is a végtelenségig elhúzódhat, hiszen NINCSEN RÁ IDŐNK. Igaz, hogy naponta vagy száz oldalt elolvasunk az interneten, de az valahogy nem számít bele az olvasásra szánt intervallumba.

Egy teljes estét életünk párjára szánunk
A női magazinok mindig figyelmeztetnek minket arra, hogy foglalkozzunk életünk párjával, hiszen amikor észreveszi, hogy a rangsorban már a bableves megfőzése mögé került, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem fogja díjazni, legalábbis nem úgy, ahogy mi szeretnénk. Néha elmegyünk csipkés fehérneműt és masszázsgyertyát venni, hogy megadjuk a módját az együtt töltött időnek, de valahogy valami mégis mindig közbeszól.

Sétálni
Ha nagy ritkán baráti kényszerből vagy egyéb krízishelyzetből kifolyólag elindulunk sétálni, utólag mindig megállapítjuk, hogy az mennyire jó volt, és, hogy ezentúl gyalog járunk, ha nem kell  túl messzire menni. Induláskor azonban mégis mindig úgy tűnik, hogy az az öt perc, amit motorizálva nyerhetünk, mindennél fontosabb.