;):)

"Máséban nem vagyok okos és nem is lehet senki, csak is a magáéban."

Ezért kellett volna valóban mellöznöd azt a hsz.-t, amin kiakadtam.Mert kiakadtam. Hiába szántad megtisztelöen öszinte véleménynek, ez nekem jelen helyzetben nem segít. (Megtisztelöen öszintén.) Számolnod kell vele, hogy a megtisztelö öszinteség kiverheti a biztosítékot. Ez van. Ennek ismeret is a bölcsesség része.

"azt tudni kéne a gyengéknek, hogy ők gyengék, és figyelni az erősebbekre...elfogadni azokat és nem lehúzni őket maguk után, hanem kapaszkodni utánuk...nem beléjük!!!! utánuk...igyekezni... "

Szerintem olyan nincs, hogy valaki permanens erös, valaki pedig permanens gyenge. Mindannyiunkban megvannak azok a tulajdonságok, amik erössé és azok a tulajdonságok, amik gyengévé tesznek. Egy adott élethelyzet hol ezt, hol azt hozza felszínre. Optimális, ha segítjük egymást. Mert az erösségeink és gyengéink jó esetben kiegészítik egymást. Persze ennek alapfeltétele az önzetlen szeretet. (Mint nálam és férjemnél. Ezért a szerencsémért nagyon hálás vagyok, máskülönben már nem írkálnék itt.) 

 Ha egy adott helyzetben az erösebb úgy dönt, hogy segít a gyengébbnek, akkor a gyengébb akármit is csinál, húzza lefele az erösebbet.  Nem mindegy, hogy milyen jellegü segítséget nyújt az erös. Mert ha esze és szíve van, akkor úgy segít, hogy a gyengét megtanítja segíteni saját magán.

De sajnos a legtöbb esetben a kérdés igazából az, hogy érdeke e egyáltalán  az erösnek,hogy segítsen, vagy nem. Čs itt jön be az érem másik oldala. Ha az erös nem tartja meg a gyengét gyengeségében, nem dörgöli az orra alá a hibáit, ha nem hangoztatja e hibákat mások elött, akkor nem fitogtathatja a saját erejét sem. Elmaradnak az önigazoló tartóoszlopai, amik erössé teszik.

Hány és hány emberi játszma alapul ezen és mennyi probléma adódik ebböl. Ůgyhogy az eröseknek is érdemes szemmel tartani a gyengékkel kapcsolatban, hogy kinek a hátán is mutathatják erösnek magukat.

Tiszteletem, patkanyfog

Én voltam az a bátor, aki merészkedett leírni azt amit gondol és ahogyan látja a dolgokat...amivel te nem értettél egyet...semmi baj, és kérlek ne háborodj fel azon, hogy eltér a Tiédtől...mert nem azért tér el, hogy Téged bosszantsalak...!:)

Azt gondolom, hogy azoknak akik nagyon szeretnének valamit megtenni, elérni, és minden tudásuk ellenére sem jön össze, és a maximális hozzáállásuk árán sem, az az az effektus lehet, amikor sokat akar a szarka de nem bírja a farka...A többet akarok, mint amit elbírok, megérdemlek, vagy kaphatok...Ide is az önismeret szükséges, amivel az igazi énünket, életünket irányíthatjuk.

Ami fontos, hogy tudd...Én az őszinte, tiszta véleményemmel, nem megsérteni szoktam másokat, hanem megtisztelni! :)

A felállás sikeressége ember függő...van aki sokkal mélyebb zuhanásból is könnyebben kijön, akár attól is aki ugyan kisebbet zuhant  de még is többnek érzi, mint aki a mélyben van...

Akik úgy érzik mások határozzák meg életének nagyobb részét, az várni is fogja mástól, hogy őt húzzák ki...stb sorolhatnám még a hasonlatokat...de azt tudni kéne a gyengéknek, hogy ők gyengék, és figyelni az erősebbekre...elfogadni azokat és nem lehúzni őket maguk után, hanem kapaszkodni utánuk...nem beléjük!!!! utánuk...igyekezni...de itt is az önismeret és az elfogadás a fontos...!

Mi van, ha nem jutok el addig?

Semmi. Senki nem rugdos sejhajon, hogy menjek.

De nem tehetek mást. Mennem kell. Ha mégsem, akkor az élet adja a maga módján a figyelmeztetéseket.

Hogy ezek mik? Hát amit esetleg éppen úgy élek meg, hogy ez vagy az miért történik éppen velem?

De annyi de annyi lehetőséget kapott az élet a figyelmeztetésekre.

A hsz-od második fele már egészen más téma.

Hogy miért kell meghalnia egy apróságnak?

Erre úgy gondolom csak teóriák vannak, amiket vagy el tud valaki fogadni igaznak, vagy nem.

Én pl el tudom fogadni, hogy egy gyermek azért születik meg és távozik, hogy tanítson valamit a szüleinek.

Ezt egy barátnőm gyermekének a halála illetve az, hogy az édesanyja mit kapott általa, alá is támasztja.