Már jövőre költözhetünk a másik Földre

A NASA szakemberei azt mondják, hogy míg 2011 a bolygófelfedezések éve volt, 2012-ben megtalálhatják a Föld első igazi „ikertestvérét”.    

Egy másik bolygó… Istenem… hogy én ennek hogy örültem volna tinédzserkoromban! A tudományos fantasztikus irodalmat bújtam, és ha ilyesmiről találtam könyvet, azt eltettem ezerszeri újraolvasásra. Az sem zavart, ha az új hely tele volt húsevő növényekkel, vagy csak egyszerűen a bioszféra volt ott olyan, hogy a szkafander legapróbb szakadása esetén szörtyögve folyt le a bátor utazók húsa a gyepre.

Az élet nem ünnepnapok sorozata ugyebár, addig biztosan nem unatkozunk, amíg a problémákat oldjuk meg, valószínűleg ezért olyan negatív mindenki manapság. Mindenki a saját életét alakítja, végső soron felelőst mindig lehet találni, de attól nem javul meg semmi, csak a buddhistáknak lesz igazuk végül, hogy semmi sem számít, csak az, amennyit egy adott életben meg tudtunk tanulni.

Az is nagyon tetszett, amikor a Képlet című film legutolsó jelenetében az épp elégő Földről kimentett gyerekek nekiindulnak az új bolygón a réten a fa felé, egyből továbbgondoltam a cuccot, hogy a fa minimum megeszi az összes kölköt és egyébként is kiderül, hogy semmi olyan ehető dolog sincs az egész új hazában, amitől ne állna le a vese. Mint mikor azt az édes sebesült delfint hónapokon át ápolták helyes emberek, majd demonstratíve visszaengedték az óceánba, ahol egy csobbanással hajtott rá a cápa abban a pillanatban. Ember még azelőtt nem szöszmörgött annyit haleledelen. Nem jobb ilyesmiken tűnődni? Most komolyan.

Karácsony este néztem A legsötétebb óra című filmet, amelyben elektromos hullámok támadtak meg bennünket, de aztán kiderült, hogy ha mikrosütővel visszalövünk, akkor a hullámok belsejében pörgő svábbogarak vannak, akik viszont azonnal meghalnak, amint hozzájuk vágjuk a saját lábukat. Komolyan. Nézzék meg! Nem tudom, mit szedett a forgatókönyvíró, de biztosan lemarja a festéket a falról.

Aztán most itt ülök a két ünnep között és várom, hogy kettőezer-tizenkettő legyen, esetleg felfedezzenek még egy csomó olyan új bolygót, amelyre semmi esélyünk sincs eljutni, míg valaki egy kedd reggel fel nem találja a fénysebesség ezerszeresével történő utazást, és ahol úgyis kilőné belőlünk a májunkat a kozmikus sugárzás. Inkább erre gondolok, mint arra, hogy a karácsonyi ünneplésben mindenki megpuszilt mindenkit és a rokonok fele az orrát fújta közben. Másik bolygó. Az már aztán valami. Boldog új évet kívánok meg minden, csak nagyon el vagyok foglalva a távcsövemmel.