Miért és hogyan hazudunk?

Nehéz meghatározni, mi az a hazugság. Nagyrészt nem egy tudatos elgondolás dolgozik a háttérben, sokkal inkább el akarunk kerülni egy helyzetet vagy konfliktust úgy, gyakran ösztönösen. Ezért a hazugságaink zömét észre sem vesszük. Hogy miért és hogyan hazudunk, arról dr. Battonyai Tünde pszichiáter és életvezetési tanácsadóval beszélgettünk.
 
Egyéntől függ, mit hívunk hazugságnak
„Nevezhetjük hazugságnak azt is, amikor nem mondjuk ki, hogy valójában mit gondolunk. De leginkább az a hazugság, amikor nem azt mondjuk, amit gondolunk” – mondja dr. Battonyai. Sokak szerint az elhallgatás nem hazugság, bár bizonyos helyzetekben annak is minősül, hiszen mi más lenne, ha nem mondom meg a házastársamnak, hogy megcsaltam. „A hazugság egy morális kategória, szinte mindenki másképpen határozná meg, belső erkölcsi elvektől függően” – összegzi a pszichiáter.
 
Védjük magunkat, vagy éppen másokat
Vannak, akik könnyebben hazudnak, és vannak, akik nehezebben. Nem is beszélve a Münchausen-szindrómásokról, akik krónikusan mondanak nagyobbat vagy másabbat a valóságnál. Az ok többnyire az önvédelem: meg akarjuk óvni magunkat egy kellemetlen helyzettől, személytől, vitától. „Ha valaki állítja magáról, hogy őszinte és mindig kimondja a gondolatait, az nyilván beolvas mindenkinek és szembe megy a konfliktusokkal – egészíti ki a pszichiáter. És hozzáteszi: –, viszont így rengeteg embert megbánt.” Gyakran füllentünk akkor is, ha valaki mást szeretnénk megkímélni: ki ne mondta volna már azt egy nem kívánt ajándékra, hogy szívből örül neki…
 

A családban kezdődik
Sokat számít, milyen mintákat tanultunk meg gyerekként, mennyire lehettünk őszinték a szüleinkkel és milyen példát látunk. Ez az időszak nagyon meghatározó, hiszen ha egy gyerek kitapasztalja, hogy kisebb-nagyobb torzításokkal könnyebben tud érvényesülni vagy keresztül tudja vinni az akaratát, az nagy valószínűséggel ezt a módszert később is alkalmazni fogja, például a munkahelyi előrelépéseknél. „Ne kényszerítsük bele a gyereket abba a helyzetbe, hogy hazudnia kelljen – javasolja dr. Battonyai Tünde. – Ha későn jön haza az iskolából és ezért durva büntetést kap, akkor legközelebb inkább hazudni fog, miért késett.”
 
Csak rövid távon hasznos
Egy jól időzített hazugsággal megúszhatjuk a kellemetlen helyzetet, de a hazugságok (főleg a nagyobbak) végül majdnem mindig kiderülnek. Kérdés, hogy megéri-e a konfrontálódást nyugtalanságra cserélni. A pszichiáter ugyanis figyelmeztet rá: „Folyamatosan fenntartani egy hazugságot iszonyatosan fárasztó és kimerítő. Fejben kell tartani, hogy kinek mit mondtam, hogy ne keveredjek még nehezebb helyzetbe – ez ellehetetleníti az embert.” 

Dr. Battonyai Tünde

A hazugság felismerhető
A Hazudj, ha tudsz című sorozat egészen apró részletekig ás abban, hogyan buktathatjuk le azt, aki nem mond igazat. Ezek a mikrorezdülések szakértő szemet igényelnek, de a legtöbb ember nem hazudik profin, nem tudja átverni a hazugságvizsgálókat, és szemmel látható támpontokat ad ahhoz, hogy tetten érjük. „Ha valaki kétszer egymás után nem tudja hibázás nélkül ugyanazt a történetet elmesélni, akkor az gyanús lehet. Hazugság során megemelkedik a pulzus, változik a pupilla mérete, elpirulunk, fokozódik az izzadás – avat be dr. Battonyai. – Nagyon nehéz nyílt tekintettel a másik szemébe nézni hazugság közben, ezért ilyenkor az ember kerüli a szemkontaktust. A kisgyerekek füllentés után a szájuk elé kapják a kezüket, ebből a mozdulatból pedig felnőttkorra is marad: gyakran érintjük meg ilyenkor a szánk környékét.” Előfordul, hogy akár egész testtel kicsit elfordulunk, a hangos és erőltetett nevetés vagy félmosoly pedig szintén nem ritka. 
A hazugságok nagy része nem tervezett, nem is tudatos. Értelmezni és leleplezni is nehéz tudatosan. A szakértői útmutatás szerint viszont ebben a témában nyugodtan hallgathatunk az ösztöneinkre. Ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, mi az, ami éppen gyanakvóvá tesz minket, a test, az arc és egyéb (nem verbális) csatornák segítenek minket „megérezni” a hazugságot. És nem árt észben tartani, hogy ez ugyanúgy igaz azokra a helyzetekre is, amikor mi vagyunk az elkövetők.