„Nincs fegyelmezetlen gyerek, csak tehetetlen felnőtt”

Csernus Imre pszichiáter szerint a gyerek fegyelmezetlenségéről a felnőttek gyenge szabályai tehetnek.
Az amerikai Memphisben egy testnevelőtanár rendhagyó testnevelésórát tartott nemrég: a diákok száját szigetelőszalaggal tapasztotta be, a tornaórát pisszenés nélkül kellett végigcsinálniuk. A tanár módszere sokaknál kiverte a biztosítékot, hisz a fegyelmezés egy olyan eszközét választotta, amihez szülőként se nagyon nyúlna az ember.

Nincs fegyelmezetlen gyerek, csak tehetetlen felnőtt

Egyértelmű, a tanár azért ragasztotta be a gyerekek száját, mert tehetetlen volt, a kontroll kikerült a keze közül, nem tudott mit kezdeni egy tornateremnyi zabolátlan tinédzserrel. Pedig a kölykökkel nincs semmi baj. Okosak. Én nem nagyon találkozom fegyelmezetlen fiatalokkal. Tudom, miről beszélek, a Győri Fociakadémián már két éve foglalkozom 15 évesekkel, mentálhigiéniai foglalkozást tartok nekik. A srácok tudják, ha balhéznak, munkára fogom őket – vágják, hogy ez mit jelent, nem kell újra és újra elmagyaráznom, már az elején pontosan lefektettem a játékszabályokat.

A legtöbben azonban elmulasztják ezt. Ahogy az amerikai tanár, úgy sok felnőtt ott rontja el a fegyelmezést, hogy legtöbbször csak fut az események után, és csak utólag állít fel követelményrendszereket; és ami a legrosszabb, a legegyszerűbbnek hitt eszközhöz, a kényszerhez nyúl. Ennek persze semmi értelme és eredménye sem lesz. Előre kellenek a kereteket, a jó és teljesíthető szabályok. Hogy miért? Mert ezzel a gyerek pontosan tudja, hogy mi a következménye annak, ha másképp cselekszik.

A kölcsönös megállapodásnak alapfeltételei is vannak. Egyik legfontosabb például a következetesség. Az a felnőtt, aki egyszer ezt mondja, másszor azt, illetve kijelentéseivel ellentétesen cselekszik, az elveszíti tekintélyét, azt semmibe fogják venni a kölykök. De legalább ennyire fontos az is, hogy a szülő/tanár soha ne indulatból mondja, amit mond, mert amit indulatból közlünk, azt legtöbbször nem tartjuk be, az csak egy látszat, a pillanat hevében született kijelentés.

Bármilyen eszközhöz nyúlunk, fontos, hogy a választás lehetőségét megadjuk, hogy alternatívákat ajánljunk, hogy komolyan vegyük, hogy érezze, a döntés az ő kezében van, annak pedig súlya van. Ha ez korrektül teljesül, akkor nem lesz baj, a gyerek nem fog lázadni, mert belátja, hogy a másik előre megmondta, pontosan felkészítette.
Nincs fegyelmezetlen gyerek, csak tehetetlen felnőtt
Persze ez nem megy mindig ilyen egyszerűen, ott vannak például azok a fiatalok, akiknek mindent megengednek, akikről a szüleik elfogultan úgy hiszik, hogy jók. Ezek a kölykök nem fogják elhinni, hogy ráfizethetnek, mert soha nem tapasztalták. Éppen ezért, ha bekerülnek egy olyan közegbe, ahol más a szabályrendszer, akkor nagyon valószínű, hogy lázadni fognak, hogy fegyelmezetlenek lesznek.

Ez az egész fegyelem-fegyelmezetlenség problémakör tulajdonképp arról szól, hogy a fiatalok benne vannak egy szabályrendszerben, egy keretben, amit egyáltalán nem tartanak jónak, és egész egyszerűen megpróbálják áttörni. De velük is meg lehet értetni, hogy ebben a helyzetben ez vagy az a szabály, amit vagy elfogadnak, vagy nem. A fegyelem azonban tanulható, csak az kell hozzá, hogy az illető konfrontálódjon a következményekkel.

Ott van például a régi oktatási rendszer, ami szigorúan szabályozta, hogy a diáknak mennyi ideje van arra, hogy teljesítse az egyetemet, a diák tudta, mihez tartsa magát. De mi van ma? A fiatalok úgy nyújtják a tanulmányaikat, mint a rétestésztát. Hangsúlyozom, keretekre szükség van, de csak a jó keretekre.
 

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

trivial 2011-11-12 10:06

Evidencia, és szerintem minden emberi kapcsolatra igaz, hogy jó lenne következetesnek lenni, maradni. Ettől függetlenül 100%-ban ez nem tud megvalósulni, mert néha önmagunkkal szemben is következetlenek vagyunk, ettől vagyunk emberek. Elhiszem Csernusnak, hogy heti x órában képes fegyelmet tartani egyetlen csoport fiúnál, mert láttam már gyereket én is (nem egyet, nem kettőt, nem egyetlen csoportot). Egyébként szerintem következetesség ide vagy oda, maga a személye is elég lenne ahhoz, hogy fegyelmezettek legyenek a fiúk, hisz maga a "nagy" Csernus foglalkozik velük. Nekünk a biosztanárunk volt 14 évesen az igazgató "bácsi", komolyan, mozdulni is alig mertünk az óráján, a legelső óráján még a levegőt is halkabban vettük. :D Míg párhuzamosan a pályakezdő nyelvtanárból totál hülyét csináltunk, sírva rohant ki többször is az óráról.

 

A következetességhez tapasztalat is kell, de az se éri el soha a tökélyt, mert mindig adódik valami új szitu, amit előre még csak nem is gondoltál, tehát nem tudtad előre lefektetni a húdekövetkezetes szabályaidat ezzel kapcsolatban. Én is évről évre lényeglátóbban és egyre jobb szabályokat fektetek le év elején az új osztályaimnál, de ostoba lennék, ha azt gondolnám, innentől nem érhet meglepetés. :) A "beszólásokat" is egyre lazábban, egyre nagyobb humorral tudom kezelni, de ehhez is idő kellett.

 

A saját gyerekemmel meg még nehezebb mindig következetesnek maradni, mert tudván tudom, hogy szüksége van ritmusra, szabályokra, irányításra, tőlem telhetően meg is adom neki ezeket, de néha én is "szétesem", és nem tudok mindig ugyanolyan maradni. Mert nem vagyok gép. 

Anda39 2011-11-12 09:46

Én meg azt mondom, hogy nem feltétlenül a gyerekesek tudják jobban, hogyan kell bánni egy gyerekkel.Lásd azt az anyát, aki megengedte, hogy a lánya meztelenre vetkőzzön a webkamera előtt egy idegen férfinak! (10 éves a csemete, ha jól emlékszem)

Attól, hogy valaki szülő lett, még egyáltalán nem biztos, hogy ért is a neveléshez, erre éppen elég negatív példa van, tehát erről az oldalró megközelíteni nem érdemes a témát. 

itoth2777 2011-11-12 06:04

Igenis kell a gyerek, a saját tapasztalat, ahhoz, hogy tudd milyen. Semmi másra nem kell gondolni, csak a gyerektelen munkatársakra, akik osztják az észt, hogy Te miért nem vagy képes este nyolcig bent maradni? Sajnos tény, szülni egy ostoba ember is tud és fog is. Nem feltétlen jellemző, hogy Magyarországon a jómódú, jól képzett embereknek van sok gyereke. Legalábbis nekem ez a benyomásom az utcán járva-kelve. Én próbálom jól csinálni a gyereknevelést, de azért van amikor elbizonytalanodom. Valóban más kifelé okoskodni, mint amikor saját helyzetet kell megoldani. Itt a gyerekteleneket védők mindig tudnak következetesek lenni a gyerekükkel?

Torolt_felhasznalo_324086 2011-11-12 05:39

"Előre kellenek a kereteket, a jó és teljesíthető szabályok. Hogy miért? Mert ezzel a gyerek pontosan tudja, hogy mi a következménye annak, ha másképp cselekszik" - teljesen egyetértek ezzel a kijelentéssel. Saját tapasztalat. 

rolabona 2011-11-11 21:19

OFF:

Arra még nem gondoltál, hogy még nem találta meg a megfelelő nőt akit el tud képzelni a gyereke anyjának?Nem lehet azért könnyű neki, amit mi mondjuk megtapasztalunk egy rossz kapcsolatban (közben szülve/nemzve pár gyereket), azt ő már 2-3 randiból leszűri...Jó neki, vagy rossz? Jó neki, mert belelát az emberbe és pont emiatt rossz is neki, mert talán sosem találja meg a "tökéletest".

 

 

Lehet félnek tőle a nők, én sem pont vele kezdenék :)

ON

rolabona 2011-11-11 21:12

Teljesen igazad van.

Láttam már s*gg hülye 4 gyerekes anyát akire még egy gyereket sem bíznék rá nem hogy négyet és bizony egy pszichológus akinek ez a szakmája, igenis sok mindent tud a gyereknevelésről, hiába nincs még neki.

Olyan hülyeségnek tartom, hogy akinek nincs gyereke, ne "okoskodjon", főleg ha szakember.


Ha mondjuk elviszem a gyerekem a nevelési tanácsadóba, először megkérdezem a pszichológustól, van-e gyereke, mert különben ne adjon nekem tanácsot?

gabo65 2011-11-11 18:26

A gyereknemzés/szülés nem egyenlő a nevelni tudással. Akinek van gyereke, nem biztos, hogy jól teszi a dolgát; akinek nincs lehet kiváló nevelő. Anno a papok/apácák voltak a legjobb pedagógusok, gyerekük nekik sem volt.

Sajnos sokan nem gondolják meg, hogy a gyermekvállalás egy életre szól. Nem lehet belefáradni, feladni. 

Mondom mindezt úgy, hogy van saját (több) is és nevelem-oktatom sok éve a másokét is.

Teljesen egyetértek Csernussal: a nevelés alapja az ésszerű szabályok megfogalmazása és következetes betartatása. 

Korlátok/törvények nélkül csak káosz van.

Igényes egyedülállók társkeresője
Elittárs: regisztráljon és találja meg az elvárásainak megfelelő társat!

További információk>>>