“Szűzen férjhez menni megfutamodás”

El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés, sőt egyenesen megfutamodás.
A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.)
Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más minőségű kapcsolat van kialakulóban a nemek között, mint ahogyan az élet más területein is érezhetjük a szemléletváltás közeledtét, jelenlétét. Csak mostanában kezdődött el az individualizálódás, a saját egyéni létünkre való ráébredés és a spirituális felébredés. Itt volt az ideje, de nyilvánvalóan ez sok szempontból megnehezítette az emberek életét, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy apu (nemcsak a valós apu, hanem „kommunizmus-apu”, „vallás-apu” ) megmondja, hogy mit hogyan KELL tenni. És most, hogy sok szempontból szabadon választhatnak az emberek, megijedtek, félnek a döntéstől.

Szűzen férjhez menni, megházasodni bizonyos szempontból leegyszerűsíti az ember életét. Nincs összehasonlítási alap, együtt fedezik fel a szexet, és bármilyen is a másik, ő lesz a legjobb, az egyetlen. És mivel az individualizálódás az ego működésének fölerősödését is magával hozta, ezért az „én vagyok a legjobb, az egyetlen” igen fontos az ébredező, szorongó gyermekembereknek. (A legutóbbi szó alatt azt értem, hogy lehet, hogy felnőttkorú az illető, de lelkileg gyermeki szinten van. Éretlen.)

A párkapcsolatban igen meghatározó a szexualitás, annak minősége. Végre beléptünk abba a korba, amikor egyre tudatosabban, egyre inkább bűntudat nélkül élhetjük meg a minőségi szexet, és azt is, hogy nagyon sokféle szerepben, minőségben lehetünk jelen az életben, és ezeket a szerepeket mind összehozhatjuk magunkban. Ma egy nő egyszerre lehet anya, feleség, szexis nő, dolgozó nő, spirituális fejlődését tudatosan ápoló ember, barátnő… véget ért a szűz és a szajha kettősségének az ideje, ma már nem kell egy férfinek attól szenvednie, hogy a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan is kívánatos nő, a „rosszlány” nem fér meg egy nőben. Erre tessék, mit találtak ki a konfliktusoktól, bonyodalmaktól, de egyben a fejlődési lehetőségektől meghátrálók? Hogy tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen mondják ki a fiatalok az igent arra, amiről azt sem tudják, hogy micsoda!?! Igaz, hogy így az egónak egy csomó bonyodalmát megúszhatják, de ennek komoly ára lehet!

Amikor nem minden az elképzelések szerint alakul…

Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét. És ez csak egy szempont. (A Káma-szútra három alapvető nemiszervméretet nevez meg állatok neveivel, és három szenvedélyességi szintet, ami adott tulajdonság.)

Olyan sokáig volt elnyomva a szexualitás, annyi bűntudat, rossz érzés lett rápakolva, hogy nem csoda, hogy most a végletekkel kompenzál a világ. Ez már csak így működik ezen a bolygón, egyik végletet a másik követ. Elhiszem, hogy ez sok szempontból riasztó, de biztosan tudom, hogy nagy általánosságban nem az a megoldás, hogy a fiataloknak azt sugallják: menj szűzen férjhez. Ja, olyan ez, mint a lottóötös: vagy bejön, vagy nem. Amiről nem tudunk, az nem fáj – mondja a szólásmondás –, de úgy is fordíthatjuk: amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Ha nem tudjuk, hogy milyen a másik, hogy milyen, ha még jobb, akkor egy csomó energiát – keresgélés, elégedetlenség, csalódás – megspórolunk. Megtanulni beérni azzal, ami VAN, és nem mohónak, kíváncsinak lenni, igen, értem ennek a választásnak a vonzását. De mivel közel huszonkét éve élek ugyanazon – egyébként nagyszerű – férfi mellett, pontosan tudom azt is, hogy ez nem jött volna össze, ha szexuálisan nem lett volna köztünk passzent. (És sok szeretőm volt előtte.)

Szerintem a házasság kimondása előtt igenis kell a tapasztalat, kell a tudatos döntés, a szabad választás. Végre fejlődhet a szexuális kultúránk – annyi energiát, örömöt, erőt ad a jó szex, kár lenne lemondani róla! Szerintem nem a szűzen való férjhezmenetel fogja elhozni a felek közt a várva várt harmóniát, hanem az önismeret, a tudatosság, a felébredés, az, hogy felnőjünk, hogy felelős döntéseink, tetteink legyenek, hogy tudjuk, érezzük azt, amit a másik érez, és amit a másiknak okozunk. És ez nem megy szenvedés nélkül.