Amerre csak járok, egyre több helyen látom, hogy a világ jobbításában a civilek egyre nagyobb számban vesznek részt. Igen, ez már az individualizálódó, ébredező világ jelene, ahol nem kívülről várjuk azt, hogy megmondják nekünk, mit és hogyan tegyünk, hanem önállóan cselekszünk. És bár a többség még azokból áll, akik folyamatosan másra mutogatnak és kívülről várják a történéseket, egyre többen vannak, akik maguk veszik kezükbe a gyeplőt és csinálják.

Október 13-án meghívott vendége lehettem az – elsősorban pedagógusoknak szervezett – 2. Országos Szakmai Konferenciának, melynek mottója volt: „Párbeszéd szívtől szívig – Empátiával a harmonikus világért”. (Ezúton is köszönet és hála a szervezőknek, Katona Erzsébetnek és Börönte Mártának.)
Elsősorban pedagógusok, gyógypedagógusok, mentálhigiénikus szakemberek, óvodai dadusok voltak jelen, emellett lelkészek, szociális szakemberek, szülők. Azok, akik kíváncsiak voltak arra, hogyan lehet még inkább tenni azért, hogy lelkileg is egészségesebb legyen a jövő nemzedék, hogy megtanuljunk a szeretet nyelvén kommunikálni egymással.

Ez a „zsiráf-nyelv” – dr. Marshall B. Rosenberg, amerikai klinikai pszichológus módszere alapján –, mivel a zsiráfnak van a legnagyobb szíve az állatok között. Filmbejátszásokon keresztül nézhettük meg, hogy az óvó nénik irányításával hogyan változhat át a „sakál-nyelv” „zsiráf-nyelv”-vé, hogy milyen az, amikor egészen kiskortól tanulják a gyerekek az egymással való minőségi kommunikációt. Az egész nap megható és felemelő volt. Előadások az empátia erejéről kisebbeknél, nagyobbaknál, egészségeseknél és fogyatékosoknál, de nekem az az előadás adta a legtöbbet, ahol bemutatkozott a budapesti XVI. kerületi Móra Általános Iskola, amelynek az igazgatónője, dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella bemutatta azt az életre kelt iskolai programot, amelyről már régóta álmodoztam. Annyit mondogattam, írtam róla, hogy mi mindent kellene bevinni az iskolai oktatásba, és tessék, itt van, elkezdték, csinálják – és nyilván nem ők az egyetlen iskola, akik már nem várnak arra, hogy a személyiségfejlesztés, esélyegyenlőség, lelkiismereti és vallásszabadság, az életre nevelés a kötelező közoktatás része legyen, hanem csinálják. A tantárgy neve: Életvezetési ismeretek és készségek. (Írta: Csendes Éva – Calibra Könyvek, Műszaki Könyvkiadó, Bp.) És ezen belül a kedvenc részem: Önismeret. Részletesen kidolgozva a tanároknak és gyerekeknek egyaránt. Végre! Szuper, hogy megtanultam gyököt vonni, és elhiszem, hogy tudat alatti szinten ez hat a gondolkodásomra, de annyi mindent át lehet és kell adni a gyerekeknek (persze a felnőtteknek is), amitől jobb, könnyebb, problémamentesebb lehet az ember élete... ez pedig nem megy önismeret nélkül! Ezek a könyvek nemcsak általános iskolásoknak, hanem óvodásoknak és középiskolásoknak is megíródtak már. (Tervem beszerezni mindet.)

Ez az iskola külön megjelentette a Móra füzeteket is, amikben adott témához nyújtanak nevelési segédletet szülőknek és gyerekeknek egyaránt. De gyönyörű! Végre! Bevonják a szülőt is, segítik még jobb, tudatosabb szülővé lenni. Amikor első gyermekemet megszültem, akkor  döbbentem rá, hogy „Uramatyám! Hiszen én semmit nem tudok arról, hogy kell PROFIN szülőnek lenni, »elég jó szülő«-nek lenni!”. (Ezúton ajánlom – ismét – Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő című könyvét .) Persze utólag látom, mi mindent csinálnék másképp… Szóval ebben az iskolában (de jó lenne még több hasonló kezdeményezésről tudni) az osztályfőnöki órán a szülők megkaphatják a füzeteket, ezek által ők is fejlődhetnek, tanulhatnak mindarról, ami a gyermekük személyiségére hatással van. Például: melyek a szülői engedékenység és korlátozás határai, hogyan hat a jutalmazás és büntetés, mik lehetnek a tanulási kudarcok lehetséges okai, miért, miben és hogyan legyünk következetesek… Ez a jövő! EGYÜTT nevelni, együtt csinálni! Be kell vonni a szülőt, a dadus-tanító-tanár és szülő egyfajta partnerviszonyban kell hogy legyenek egymással, hisz közös a cél: testileg-lelkileg minél egészségesebb gyermek nevelése. Ez pedig csakis az ösztönös és tanulható szeretet-nyelven megy, ami nagyon fontos  mindannyiónk jóléte miatt. (Az iskola egyébként már továbbadta évek óta jól kipróbált programját az Oktatási Minisztériumnak, tárgyalás alatt áll, a jelenlegi Nemzeti Drogstratégiában is megjelennek elemei. Bízom benne, hogy el is fogadják.)
Bár soha egyetlen hatalomnak nem volt érdeke önálló felnőtt embereket nevelni, de a felébredés már elkezdődött, és megállíthatatlan erővel terjed. Útban vagyunk afelé, hogy elhiggyük: az egyénen több múlik, mint a politikusokon.