Hosszú távon bajnokok

82 évesen heti öt napot mozog

Lemhényiné Tass Olga tornásznő nemrég töltötte be a 82. életévét, de a mozgás, a sport nem hiányozhat a mindennapjaiból. „Mindent a sportnak köszönhetek, és a célom, hogy másokat is erre ösztönözzek. A sport számomra a testi-lelki egyensúly alapja, mozgás nélkül nem ér az élet semmit” – mondja a tornásznő, aki Puskás Ferenc halálával a Nemzet Sportolója címet kapta.

A tornász ott volt a 48-as londoni, az 52-es helsinki és az 56-os melbourne-i olimpián, ahol a kéziszercsapat tagjaként arany-, az összetett csapatversenyben ezüst-, ugrásban bronzérmes lett. 1960-ban indult a római ötkarikás versenyen is, ahol csapatban hetedik lett. Miután sportpályafutását befejezte, a Testnevelési Egyetem tanára lett, illetve vezetőedző és versenybíró volt. Tizenöt éve tornatermet is bérel, dupla órákat tart, és persze tanítványaival együtt mozog. „Néha persze megállok, mégiscsak 80 fölött vagyok, de amit csak tudok, velük együtt csinálok. Hetente mindössze két szabadnapom van, de szombaton és vasárnap is rendszeresen úszom” – meséli üdén a tornásznő.

70 évesen naponta több órát edz

Kulcsár Győző a világ legsikeresebb párbajtőrvívóinak egyike, négyszeres olimpiai bajnok (háromszor egymás után, 64-ben Tokióban, 68-ban Mexikóvárosban, 72-ben Münchenben volt a győztes csapat tagja). Mexikóban egyéniben is aranyat nyert, míg Münchenben és a 76-ban Montrealban bronzérmes lett. Az aktív sportolást 1980-ban fejezte be, azóta edzőként sikeres, naponta 3-4 órát mozog. „Tizennégy éves korom óta aktívan sportolok. Nem tudom elképzelni, hogy mi lenne, ha holnaptól nem mozoghatnék, azt hiszem, valami szörnyű lelki-fizikai leépülés lenne a következménye.”

71 évesen még kézilabdázik a világbajnok nagymama

Csenki Györgyné Zsuzsanna világbajnok kézilabdázó nyolcévesen kezdett el sportolni, 16 évesen már első osztályban, 18 évesen pedig a válogatottban volt beálló. Csapatával, a Spartacus SC-vel számtalan hazai kupát megnyert, az 1962-es romániai világbajnokságon ötödik helyezett, az 1965-ös dortmundi világbajnokságon pedig aranyérmes lett. A pályát azóta sem hagyta el, negyven éve edzősködik.

„Idén leszek 71 éves, de a sport elkísér, a mozgás a mindennapjaim része. A munka igénybe vesz, hiszen meg kell mutatnom a gyerekeknek, mit és hogyan csináljanak. Persze a felugrásos dobást már nem tudom bemutatni, csak elmagyarázni, de a mozgás így is bőséges. Számomra elképzelhetetlen az élet sport nélkül, ha nem csinálhatnám, azt hiszem, meghalnék” – meséli edző, akit 2009-ben „Az év utánpótlás edzője” díjjal tüntettek ki.