nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

20 nehezen felejthető retrocucc

Nem tudtunk megállni húsznál. Múlt héten már ízelítőt adtunk a legnehezebben felejthető 80-as években "menő" termékekről. Nézd meg a folytatást!
NLCafé
f Ajánlom
20 Fotó megtekintése

20 retrocucc 2.

Az Egyesült Államokban betűs dzseki, nálunk betűs csoki – és tényleg ez volt a nagyságrendi különbség. A betűs csoki nem volt különösebben finom, a betűs csokit nem variálták, nem volt millió ízben, nem tudott semmi különöset. De a betűs csoki betűs volt, és ezzel el is dőlt mindent, mivel ezer okod lehetett megszerezni egy T-t, egy L-t, egy B-t… sőt, épp a legcsúnyább szavaink a legrövidebbek, jó részük már négy csokiból kirakható.
Még több +
Olyan nem létezett, hogy fél zacskó zizi, elrakott zizi, majd később elfogyasztandó, maradék zizi. A zizit, azt csak marokkal lehetett tömni, gépiesen, egyiket a másik után a zörgős, átlátszó zacskóból oda se nézve szedegetve. Az íze? Nyilván ugyanilyet lehetne elérni azzal is, ha apróra forgácsolt hungarocellt különféle szörpökben úsztatnánk (ki tudja, talán így is készült), de a célnak pont megfelelt. Nagy zacskónyi édes izé, tömegáru, elvagy vele hintázás közben.
Még több +
A bátran, sőt, büszkén bűzölgő népi diktatúra fokozatosan szelídült, civilizálódott a nyolcvanas évekre. Ekkor már nem hirdette senki, hogy „dolgos ember nem fürödik, dolgos ember leizzadja a koszt”, a lázadók el-elfelejtették az iskolaköpenyt is. A Secret volt az egyik első fügefalevél, a szemérem első jele – és egyúttal az ősbűn bizonyítéka is, mely által a magyar nők kiűzettek a Paradicsomból. Odakint pedig várta őket a cudar világ, fazongyantával és a narancsbőr elleni örökös harccal.
Még több +
Jöhet minden baktériumölő, szupersterilizáló modern csodacucc, elnevezhetik mindenféle latin vagy jó hangzó angol kifejezéssel, a lényegen nem fog változtatni: a tisztaság szaga a hintőpor szaga, színe a fehér, élménye-látványa a levegőben lassan eloszló fehér por. A hintőpor pavlovi kutyái vagyunk mindannyian, akiknek volt-van élménye ezzel a szerrel: megérzed az illatát, és rögtön átjár a tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés – és nem csak azokon a napokon.
Még több +
Gyereknek lenni jó – befeszült, komoly felnőttként sosem mernéd azt élvezni, hogy bedöntöd a szádba a pattogós cukrot, megül a nyelveden, majd a száddal mindenféle formát formázva „énekelteted” a pattogást. Ez a cukorka a gyerekkor, a „nem kell mindennek értelmet keresni”, a kis zacskónyi bohóckodás, a szabálytalanság. Többek között attól jó, hogy az a kucsmás néni a buszon olyan rosszallóan néz rád miatta.
Még több +
„Én ilyen finom mogyorókrémet ilyen olcsón még sosem ettem! M-m-m-mókuskáim, nem bánjátok meg, ha rám hallgattok!” Kétségkívül a hülye reklámok mellékhatása, hogy évtizedek múltán is emlékszünk rájuk. Amit a kismókusok kenyérre is kenhetnek, a nagymókusok süteménybe is tölthetnek (milyen rendes a reklámozó, hogy még ezt is megengedi), a borostás, pállott szájú mókusok meg kenjék, ahová akarják. Nem volt jó, de legalább volt.
Még több +
A DJ-k és audiofilek nélkül ez a hanghordozó már maga lenne a durva múlt idő, már a magnókazettát se élte volna túl. A helyzet azonban az, hogy a bakelit óta mást sem teszünk, csak kényelmi kompromisszumokat kötünk. A kazetta ugyan nem szólt úgy, de kisebb-kényelmesebb volt. A CD sem szólt úgy, de modernebb volt. És most, az MP3 pláne nem szól úgy, de már csupán egy fájl, nem is fizikai hanghordozó, hát áttértünk rá. De egyik se szól úgy, mint a bakelit. Őrizzük meg!
Még több +
Míg a 150 év török megszállás hozott jót is Magyarországnak, fürdőket, fűszereket, kultúrát, addig a szintúgy török Turbo rágó amolyan proto-Kinder-tojásként szinte csak dúlta a szocialista Magyarországot. Nem tudom, van-e nagyobb gátlástalanság, mint egy túlárazott, rossz rágót a hozzá csomagolt autóképpel eladni a kissrácoknak? Ilyen alapon tarzanos blokktéglát is rághatnának.
Még több +
A szocializmus megcáfolhatatlannak tűnő axiómákkal dolgozott. Axióma, hogy az alumínium csavaros kupak sosem jön le a literes üdítő szájáról egyben, apának kell egyre vörösebb arccal, késsel küzdenie, fémforgácsok és nyolc napon túl gyógyuló sérülések között. Axióma, hogy a zacskós tej csöpög, a macskanyelv foltos, és axióma az is, hogy télen nem lehet fagyit kapni. A téli fagyi nem fagyi, ez jegyezzük meg, hanem nyúlós-rágós tölcsérben valami borzalmasan gejl, tömény borzalom.
Még több +
Ott billegsz a gyerek- és felnőtt lét határán, kamasz vagy, naponta történik valami furcsa a testeddel. Tegnap még a Donald kacsa, holnap már az NDK szexfilm valami osztrák adón. A legizgalmasabb, és egyben a legkiszámíthatatlanabb időszak. Az édes, nyúlós, szörcsögő, majd végül türelmetlenül szétharapott gumicukor-cuminál tömörebb jelképe nem is lehetne ennek az időszaknak.
Még több +
A szappan, ami utoljára akkor tűnt szappannak, amikor kivetted a papírból. Csak számára kedvezőtlen külső körülmények léteztek: az alacsony páratartalom habszivaccsá szárította, a magas párában viszont turbó sebességgel pimpósodott, hogy kézbe véve úgy málljék szét, mint egy véletlenül megmarkolt franciakrémes. Viszont legalább lehetett szurkolni, hogy a tetején az AMO felirat mikor kopik el – vagy körömmel átjavítgatni azt.
Még több +
A XX. század második felében a magyar autószerelők voltak a legnyitottabbak a modern szépségápolásra, ők voltak az igazán márkahű kozmetikai fogyasztók. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy a műhelyek és garázsok falain e termékcsalád reklám posztere virított. A másik, kicsit talán valószínűbb forgatókönyv viszont az, hogy a meztelen háttal pózoló, csodaszép Sütő Enikő jelentette az ellenpontot a kardántengelyekhez és beköpött gyertyákhoz képest, ő oldotta a tesztoszteron sűrű szagát. Szexi volt, na.
Még több +
Olyan ízű meggy a világon nincsen, mint ami ezekben kis üvegekben lötyögött, de jó volt. A mi kólánk volt, az amerikai előképre hajazó formájú kis üvegben; a vállalati ünnepségen a fehér terítővel fedett asztalon sorakozó, strandon a pulton kerek, piros nyomot hagyó saját üdítő. Üvegből ivási technika függvényében Joker-mosolyt, szolid rúzsozást vagy komplett Geronazzo Máriát rajzolt a szád köré. Egyben volt igazi a cucc, az üveggel, a kupakkal volt igazi az íze, nem pohárba töltve.
Még több +
Loptuk, loptuk, oké, sokak illúzióját töri össze a hír, hogy ez egyáltalán nem hungarikum, de akkor is: a rendszerváltás előtti, szűkös és elkeserítő édesség-felhozatal egyik kiemelkedő oszlopa volt a négercsók. A profik pedig egyáltalán nem úgy ették, mint a reklámban, nem haraptak rá izomból a csúcsára. Ehelyett két falattal a ropogós alját, majd óvatosan a csokit és krémet, és végül a csúcsot (kicsiben lehetett gyakorolni a konyakos meggyel, igen).
Még több +
Ritka fogás volt, ami nem izzadt bele a papírba. Talán csak a gyárban, talán csak a szállító, talán csak az ABC raktárosa jutott ilyenhez. A zöm, mi ezt papírostul ettük – mindig megpróbálva annak tisztességes eltávolítását, majd mindig feladva azt. És jó volt, tegyük a szívünkre a kezünket, jó volt ez a se nem rágó, se nem cukorka édesség, a fene egye meg, csak mindig citromosból volt benne a legkevesebb. Próbálták feltámasztani, de az már Frankensteinnél is mennyire félrement… az már nem frutti lett.
Még több +
Ha majd ezer év múlva a régészek a nyolcvanas évek Magyarországán kutakodva kiássák a megmaradt vetkőzős tollakat, akkor egyetlen eszközből mindent tudni fognak arról a világról. Álszentsége, frusztrációja, a nemiséghez és a szexhez való skizofrén viszonya (ma két kattintással elérhető a netes pornó, de ilyen ízléstelen íróeszközt senki nem venne kézbe) ott van a vetkőzős tollban. Pfuj.
Még több +
A hajápolás Alekosza. Sem a külcsín, sem a belbecs nem indokolta, de mégis, mindig, mindenhol ott volt. A rossz értelemben vett, ipari minimalizmus merénylete a szépségápolás ellen. Ciki volt elővenni a kollégiumban, az úttörőtáborban, rosszul mutatott a kád szélén, sőt, már a bolt polcán is. Ami meg benne volt… rossz nyelvek szerint az obligát sárga doboz és a benne rejlő sampon ugyanazon a gyártósoron készült, csak pár bizgentyűt tekertek át a két folyamat között.
Még több +
Ahol a gyilkolós, háromdimenziós számítógépes játék az egyik véglet, ott az ugró béka a másik. Minimális közrehatás, minimális produkció. Lenyomod, vársz, felugrik. Tényleg csak ennyit tudott – de egy olyan országban, ahol egyetlen tévécsatorna volt, hétfői adásszünettel, vonalas telefonja is csak a tanácselnöknek meg a körzeti orvosnak; ahol annak kellett örülni, hogy a Három Kívánságban leadtak másfél percet a Roger nyúl a pácban című filmből, ha azt kérte a pontoslabdás kislány, nos, ott ez is elégnek tűnhetett. Lenyomod, vársz, ugrik egyet.
Még több +
Az első fogmosásnál még talán izgalmas volt, hogy adtak mellé képregényt, krapulaxosat, elvolt vele az ember, de aztán maradt a pőre matéria, a mindenféle gyümölcsízű fogkrém. Mindenféle, azaz sosemvolt gyümölcsök – ha mai megfelelőt keresünk, akkor a rosszabb energiaitaloknak ilyen az íze. Lehet, hogy ugyanattól, mivel a fogmosás után ugyanúgy nem akaródzott még elaludni, mint most, ha az ember bedönt egy fémdobozos vörös bikát.
Még több +
Igazi bölény, mely hamarabb jelent meg 0.33-as fémdobozban, mint a Pepsi vagy a Coca Cola. Nálunk persze a betétes kisüveg dívott leginkább, de a vetélytársaknál édesebb, szénsavasabb kóla gyengének bizonyult az erősebb, menőbb brandekkel szemben. Kevesen tudják, de a kilencvenes évek elején Martfűn is gyártottak RC Cola termékeket – újabb elpuskázott lehetőség, lehetett volna igazi magyar kólánk is.
Még több +
Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon