Heti Csernus: Mindannyian egymás vérét szívjuk

Nők Lapja Cafe
2011. 03. 29.

Sűrűn szoktam használni azt a szót, hogy vérszívó, az emberek zöme ugyanis az. Én is szívtam már a vért, mindenki szívja, amíg rá nem döbben, hogy mit tesz ezzel.

Heti Csernus: Mindannyian egymás vérét szívjuk

Téged is manipuláltak már?
Láss át a szitán!

A belső bizonytalanság, az önbizalom hiánya óhatatlanul előhívja a valakire való támaszkodás igényét, és támaszkodás közben ennek a másvalakinek az energiáját szívjuk. Erre utalnak azok a jól ismert kérdések, amelyekkel az emberek egymást zaklatják: hol voltál, merre jártál, mikor jössz haza, miért késel?! Mindenki csak azt a töltetet tudja adni, ami benne van. Ha másokban nem bízunk, annak az az oka, hogy önmagunkban nem bízunk, mert nem tudjuk magunkról elhinni, hogy bennünk meg lehet bízni.

Fotó: Dömötör Csaba

A vámpírlét a személyiségfejlődés természetes velejárója. Vannak, akik megértik ennek a kockázatait, és elég keserves munkával elkezdenek változni. Mások pedig nem. A személyiségfejlődés hosszú folyamat, nem köthető életkorhoz. Hogy ki melyik állomásánál tart, az abból mérhető le, hogy az illető képes-e egyedül lenni. Hogy amikor nincs semmi, nincs nyüzsgés, nincs telefon, csak a csend, akkor ebben a csendben jól meg tud-e lenni önmagával. Aki nem tudja ezt megtenni, az mind-mind vámpír. Ennek a felismerésében azonban megakadályoz minket az újtól való félelem.

A rossz mintákat az tartja fenn, hogy az állapot, amelyben az ember aktuálisan benne van, könnyűnek látszik. Az életben azonban előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie a valósággal.
Én ha vámpírokkal találkozom, általában megfogom a karót, és átütöm a szívükön. Számomra mindig a játszmák jelzik, hogy vámpírral van-e dolgom. Ha viszont megszüntetem a velem szembeni játszmát, és az illető ember a lehetőségeihez képest őszinte lesz, akkor már nem szívja tovább az energiáimat. Ennek a vámpír természetesen nem örül, mert a felismerés nemcsak új elem számára, hanem fájdalommal is jár. Felmerülhet benne a kérdés: úristen, lehet, hogy elpocsékoltam az utóbbi éveimet? Miért nem tudtam ezt kimondani?

Talán azért nem, mert gyáva volt emberként élni. És ezt a lelkiismerete mindenkinek megmondja a nap végén. Mindenkinek van ugyanis lelkiismerete, csak sokan szétcsapják magukat alkohollal, kokainnal, bármivel, csak hogy ne kelljen emlékezniük. Én nem az isteni, hanem az egyéni igazságszolgáltatásban hiszek. A tetteink következményeit nem valamiféle felsőbb hatalom méri ránk, hanem mindannyian önmagunkban hordjuk.

Megrendelheted a könyvet
a képre kattintva!

Életmód rovat további cikkei »

pihe** 2011-04-04 18:09

én nem is szívom senkiét ! ha valaki mégis úgyérzi, csak szóljon bátran... :)))

Esztella 2011-04-04 18:03

kedves hozzászólók! az az érzésem, mintha nem ugyanazt olvastuk volna. na, tegyük a kezünket a szívünkre! miből merítjük az "erőt"?
nem azért sajnáltatjuk magunkat olykor, hogy szánjanak? mi ez, ha nem "vérszívás"?
talán nem akartunk még senkit sem "megmenteni"?
nem szoktunk kritizálni és minősíteni másokat?
az erő mindenkiben ott van. a kérdés az, ki hogyan fér hozzá.

Story4tv 2011-03-30 22:04

"Sűrűn szoktam használni azt a szót, hogy vérszívó, az emberek zöme ugyanis az. Én is szívtam már a vért, mindenki szívja, amíg rá nem döbben, hogy mit tesz ezzel."

És?! Akkor mi van?! Magánügy, az, hogy Ön is szívta. Ez az Ön dolga.

Az meg, hogy mások kinek és mijét szívják az ő dolguk, az ő és érintettjeik magánügye, nem tartozik Önre, semmi köze sincsen hozzá.

müge 2011-03-30 10:18

Ha valaki megtanulja, hogy a természetben hogyan szerezzen élelmet magának, csak boldogabb lehet, mint az emberek között.
Ma volt szerencsém a patakparton kibőgni magam - egy ember miatt, és aztán sajnos vissza kellett térnem az emberek közé... hát ennél undorítóbb, mint amikor a természetből bemész a városba, talán nincs is... kb. mint a bomló fehérje szaga.
Azt hiszem, ott rontottam el a dolgot, amikor elfelejtkeztem arról, hogy már gyerekkoromban sem éreztem magam jól az emberek között... képes voltam elhitetni magammal, hogy szeretem az embereket, és szeretek velük foglalkozni - ezt a bakit! Teljes pályatévesztés :(
Most mondhatnátok, hogy akkor minek vagyok itt, és miért várom el, hogy elolvassátok a nem túl felemelő soraimat... tulajdonképpen csak a példámat akartam felhozni arra, hogy lehet, hogy az ember társas lény, de hogy én nem vagyok az, az tuti.

Torolt_felhasznalo_594628 2011-03-29 20:31

"A személyiségfejlődés hosszú folyamat, nem köthető életkorhoz. Hogy ki melyik állomásánál tart, az abból mérhető le, hogy az illető képes-e egyedül lenni. Hogy amikor nincs semmi, nincs nyüzsgés, nincs telefon, csak a csend, akkor ebben a csendben jól meg tud-e lenni önmagával."

Ebből a mondatból csak egyetlen lényeges elem hiányzik, de az nagyon. A MEDDIG szó mögötti tartalom. Ezért lát bele minden ember az ilyen sületlen szövegbe sok-sok okosságot.

Ha a társadalom vámpírjait és játszmázóit mind sorra leöldösnénk, amúgy Csernus-módra, akkor alig akadna élő ember kis hazánkban. Egyébként, mint klasszikus függő ember, talán kezdhetné magával...akárcsak az önismeretet.
A személyiségfejlődés azon szintje, amire Csernus UTAL, valóban hosszú és piszokul fájdalmas folyamat, de azt csak kevesen tudják meglépni - és nincs is arra nagy szükség, hogy minden ember meglépje. Atomjaira hullana a társadalom. Minden ember csak annyira képes, amennyi benne van, fölösleges vegzálni őket. Aki nem érett valamire, arról le fog pattanni a legokosabb szó is.

Golden29 2011-03-29 14:47

Nagyon jó meglátás,Csernus tényleg mindig megmondja:-))
Szerintem Csernus se a tartós egyedüllétre gondolt,hanem amikor magadban vagy és jól esik egyedül lenned,csak magaddal foglalkozol,olvasol,meditálsz és ezáltal feltöltödsz.Akár lehet egy óra vagy egy nap is,de az ember utána a párkapcsolatában is teljesen másképp viselkedik,és új energiákat tud adni a kapcsolatba.Mindenképp kell az egyedüllét mert akkor tudsz fejlődni!!!!

Szellőlány 2011-03-29 14:06

Mondjuk azért az, hogy valaki nem akar tartósan egyedül, magányos lenni, még nem vámpírság.

Az ember társas lény, nem remete.

Idônként egyedül lenni persze OK, sôt nekem kívánatos (lenne, ha nem lenne két kiskorúm :))))))

*Babocza* 2011-03-29 12:29

Tényleg jó cikk!

Több hozzászólás »