Olvass tovább! Bárcsak lenne nő és férfi – interjú a szerzővel

Nagyon régen izgatott a felnőttség kérdése. Sokféle definícióját hallottam már. Amikor a legutóbbi könyvemet írtam, szerettem volna egy szokatlan, de mégis vicces címet adni neki. És el kell mondjam,  imádom a húslevest. De jó húslevest csinálni – szerintem – csak az tud, aki igazán hisz önmagában, akinek erős, stabil a személyisége. Komolyan mondom.

Fotó: Sztankó Bálint

A felnőttség nálam egyenlő az önmagamba vetett hittel, ami azon alapul – amiben én is sokáig kételkedtem, de most már tudom –, hogy a racionális és az emocionális megmérettetésekbe tudatosan ugrom bele. Mindegy, hogy mi jön, én állok elébe és vállalom a következményeket akkor is, ha ezek örömmel vagy kudarccal járnak együtt.

Tudom, hogy ezt mondani könnyű. A gyakorlatban ez brutális munka, amit az emberek zöme nem vállal. Azt hiszik, hogy elolvasnak egy vagy több könyvet és ezzel kész is. De talán vannak olyanok, akiknek majd egy krízishelyzetben eszébe jut egy-egy mondat abból, amit olvasott, és lehet, hogy ez majd kisebb kudarc lesz, mint az előzőek. És aztán újra és újra nekimegy, próbálkozik, és a végén neki is csípőből megy majd, amit mások csak olvasnak. De ehhez nagyon komoly elszántság, következetes gyakorlás és éberség szükséges.

Rendeld meg a könyvet a képre kattintva!

Nincsenek receptek, vagyis vannak, de azok többnyire csak papírra nyomtatott betűk maradnak. A legfontosabb, hogy első lépésként nagyon egyszerű kérdéseket tegyünk fel magunknak.

1. Jól érzem magam a bőrömben?
2. Szeretem a munkám?
3. Akivel élek, Ő az igazi?
4. Milyen a viszonyom a szüleimmel? Jó a kapcsolatunk, vagy csak felületes?

Egy kapcsolat akkor jó, ha bármit – ismétlem, bármit – el merek mondani a másiknak. Akár a szexuális álmaimat, vágyaimat. Vagy akár azt is, hogy megnézett valaki az utcán és én beleborzongtam. De ehhez nagyon komoly szintű őszinteség kell. Fontos ezzel az őszinteséggel megfogalmazni minden aktuális konfliktust.

Erről az őszinteségről beszélünk a jövő héten!