24°C
Azon gondolkoztam, hogy kitől tanuljuk a gyávaságot, hiszen a gyerekekben ez még nincs benne. A gyerekek vakmerők, nem ismerik a félelmet, mindent meg mernek tenni, ám az idő múlásával ez jelentősen csökken. Valakiktől mindezt öntudatlanul eltanulják, márpedig ezek a valakik csak a szüleik lehetnek. Ezért górcső alá vettem a családomat, két generációra visszamenőleg, a gyávaság szempontjából. És akkor megértettem, hogy miért is lettem olyan, amilyen, miért lettem én is a párkapcsolatokban, az érzelmi helyzetekben sokszor gyáva és negatív irányba befolyásolható, és miért járt mindez megalkuvással és a különböző kifogások gyártásával. Így tisztává vált minden. Öntudatlanul is elsajátítottam azokat a negatív irányba tartó, hazug konfliktuskezelési mechanizmusokat, amelyekről egy jó ideig azt hittem, hogy hitelesek és jól működők, miközben nem voltak azok. Mindezt a saját bőrömön tapasztaltam. De az már az én felelősségem volt, annak ellenére, hogy nem tudtam ezek törvényszerűségeiről.
Miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan, mosolyogva?
7 hozzászólás 
Mosogatógépek
Már 59 890 Ft-tól
Kétség kívül, a családnak oroszlánrésze van egy gyerek alapformálásában.
Ám legalább ennyire fontos lenne a tágabb környezet pozitív hatása is, ami ugyebár már erősen kétséges.
Jómagam azt vettem észre, attól a perctől, hogy a gyerekeim gyerekközösségbe kerültek, folyamatosan az ott átélt traumákat kellett korrigálni. S legtöbb esetben a gyerekek mögött álló felnőttek szemléletével kellett viaskodni, nem beszélve az őket "nevelő" pedagógusokról.
Száz szónak is egy a vége, van mitől rettegni ezen a szép, de rögös úton, amit életnek nevezünk, anélkül is, hogy a család kapná a legnagyobb fejmosást.
Ez csak az én véleményem volt, egy, a sok közül.
További szép napot mindenkinek!
