Életmód

Majd mi megmondjuk, miként születsz és mikor vagy éhes!

Úgy az anyának, mint a megszülető léleknek az az optimális, ha a testének-lelkének-érzelmeinek legmegfelelőbb körülményeket biztosítják a szülés-születés során - szól Soma Mamagésa eheti üzenete Geréb Ágnesről és az otthon szülésről.

„Nehéz a bilincs Geréb Ágnes lábán” – akár egy ballada kezdő sora is lehetne. Tudjuk jól, hogy a  balladák a népköltészetben és a szépirodalomban szomorú hangvételű, többnyire tragikus eseményt elmesélő lírai elemeket tartalmazó költemények. És az ő története, és mindaz, amit az általa és vele történtek megmutatnak: tragikusak.

De a tragédia nem itt kezdődött. Sokkal korábban. Úgy gondolom (és ezt nagyon sokszor végiggondoltam), hogy az elmúlt évtizedek egyik legtöbb lelki nyomorúságát és sérülését hozó vétke, sőt: bűne, az hogy a nőktől elvették az anyaistenségükhöz méltó szülést, a megszülető gyermektől pedig elvették a háborítatlanságot és a megérkezés melegségét. Mindennek meg is lett a következménye: neurotikus generáció vagyunk. Szinte mindenki szorong. Aminek viszont az a „nagyszerű” következménye, hogy a megfélemlített, szorongó ember sokkal jobban „money-pulálható”…

Majd mi megmondjuk, miként születsz, és mikor vagy éhes!

Vegyük sorra a történéseket! XIV. Lajos, azaz a Napkirály kitalálta, hogy egy függöny mögül meg szeretné lesni a felesége szülését. Ezért őt a hátára fektették, hogy Lajos jobban láthassa. És aztán ezt hozták divatba. Micsoda őrület! Próbáljon meg valaki fekve kakálni! Micsoda őrület! Egy férfi mondja meg egy nőnek, hogy kell szülni? Bevitték a szülést a KÓROK házába, elvéve ezzel a nőtől azt a belső bizonyosságot, tudatot, hogy ő képes arra, amire az Isten teremtette. Jó, erre azt mondják, hogy bármikor előállhat komplikáció, a XXI. században már felelőtlenség kihagyni a technika adta segítségeket. Adott esetben ez igaz is.

„Majd mi megmondjuk, miként születsz, és mikor vagy éhes!...”
„Majd mi megmondjuk, miként
születsz, és mikor vagy éhes!…”

De mért nem csinálnak akkor születésházat, szentélyt? Miért lenne ez fontos? Azért, mert a megszületés és az utána jövő időszak az egész életutat, személyiséget meghatározza. Évtizedek óta Dunát lehet rekeszteni a prenatális és perinatális időszak (megszületés, és utána) meghatározó szerepéről szóló könyvekkel. Tehát orvosok százezreinek, millióinak tanították, és nem történt semmi. MINDENKI tudta, hogy létezik sejtmemória, hogy a baba emlékezni fog minden történésre, és mégis maradt a lelketlen manufaktúra.

Csupán egy adat: Magyarországon 100 nőből 98-at gátmetszenek, ha kell, ha nem (a „biztonság kedvéért”). A gátelőkészített nőknél (amit államilag nem kaphatsz meg) 200 nőből egynél van szükség vágásra. És még egy tény: a háborított szülés utáni 2. erőszak: a 3 óránkénti táplálás. Ez maga az ösztönszükséglet erőszaka. Mindegy, hogy 2 kiló 40 dekás a baba, vagy 4 kiló 90, 3 óránként eszik. Kész. „Majd mi megmondjuk, miként születsz, és mikor vagy éhes!…”

Elképesztő… Komolyan mondom, orvosok milliói tisztulhatnak majd a purgatóriumban – tisztelet a kivételnek… De hát ők is csak bábok voltak. Azt tették, amit mindenki más. Csakhogy a törvény nem ismerete nem ment föl a vétséggel való szembenézés alól.

A lét törvénye pedig az, hogy úgy az anyának, úgy a megszülető léleknek az az optimális, ha a testének-lelkének-érzelmeinek legmegfelelőbb körülményeket biztosítják a szülést, megszületést mérhetetlen alázattal segítők. Erre a kórházi miliő és az eddigi szülési protokoll nem alkalmas. Akkor mi a teendő?

  1. Már a középiskolák felsőbb tagozataiban kötelezővé tenni a tudatos anyaságra, várandósságra, szülésre való felkészítést, a választások lehetőségeinek a tájékoztatásával.
  2. Jogilag is lehetőséget adni azoknak, akik a megfelelő orvosi vizsgálatok után úgy döntenek, hogy otthon szülnek. Ebben az esetben, ha mégis probléma adódik, legyen automatikus a legközelebbi kórház segítségnyújtása.
  3. Kórház helyett születésház (természetesen kórházi felszereltséggel, de MELEG miliőben). Legyen alternatíva a szülés módozataira. Háborítatlanság, gátelőkészítés stb… („Amíg nem ismered a választásaidat, egy sincs” – a Születés Hete szlogenje.)
  4. A gyerek megszületés után automatikusan az anyával marad. (Ha az anya egészséges.) Akkor eszik és annyi ideig, amikor és ameddig ő igényli.

Azok a sérülések, amit a kórházi szülések okoztak, még egy darabig benne lesznek a lelkünkben. Azonnal nem követhető, hosszú évek múltán jön csak ki. Ráadásul a hospitalizált szülés nem mutat nagyobb biztonságot, bármennyire is azt mondja a józan ész. Hazánkban 1989 és 2009 között 21 877 gyermek halt meg a kórházban születettek közül (csecsemőhalandóság 9,9 ezrelék), és 2 gyermek halt meg az otthonszületettek közül (csecsemőhalandóság 5,7 tízezrelék). És még valami! Ne felejtsük el, hogy nem vagyunk istenek, mindenhatók! Vagy olyan, hogy Sors… Úgy látszik, Geréb Ágnesnek ez volt a sorsa, hogy a tragédiáján keresztül végre beszéljünk arról a szörnyűségről, ami évtizedek óta folyik: a testet a lélektől szétválasztó szülés, amin ha nem változtatunk, a jövő generációknak nehezítjük meg az esélyét a lelki békére, biztonságra, az ősbizalom megtartására. Köszönjük, Ági, mindazt, amit eddig tettél!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top