Egy hangulatos olasz étteremben találkozunk. A rohanásban töltött nap lassan lecsendesül, asztalunk a béke szigetévé változik. Zséda, mielőtt beszélgetni kezdenénk, mézes-tejes kávét rendel, és közösen belakmározunk egy mennyei almás pitét.

– Bár ebédidő van, a látványkonyha kínálata több mint csábító, mégis beéred egy fél sütivel?

– Pedig nagyon szeretek enni, és szívesen főzök is, egyedül a bevásárlás nem tartozik a kedvenceim közé, ezért ebben van segítségem. Ha minden hozzávaló megvan, szívesen alkotok a konyhában. Odafigyelek az étkezésre, de nincs spártai szigor nálunk. A rendszeres testmozgásban hiszek, egy héten három-négy alkalommal edzek, a tavaszi arénabeli koncertem előtt futni is eljártam, hiszen a színpadi kétórás show kemény fizikai munka. A testmozgás egyébként nem megerőltető számomra, mára már életformámmá vált, hiányzik, ha kimarad egy-két alkalom. A terhességem során is végig eljártam edzeni, egy héttel a szülés előtt hagytam csak abba. Az edzőm pontosan tudja, hogyan működik a női test, mikor mire van szüksége.

– A színpadon az eleganciád változatlan, ám az utóbbi időben mintha előtört volna belőled a csábító nő...

– Korábban a lírai, poétikusabb oldalam volt erősebb, most a lelkiek mellett sokkal több nőiség, ha úgy tetszik, „test” van jelen a dalaimban. A régebbi, kislányos attitűdömet lassan felváltotta egy csábítóbb, nőiesebb vonal. Ez az átalakulás egybeesett azzal, hogy édesanya lettem. A kisfiam érkezése után minden megváltozott, ugyanakkor semmi sem változott meg igazán. Ugyanaz az ember maradtam, csak kitágult a világ, és nőként kiteljesedett az életem.

– Ezek szerint nincs tudatosság ebben a folyamatban?

– A nőket leírják a szülés után, én pedig úgy voltam vele, nem kell így lennie, és ezt megmutatom, bebizonyítom valamennyi nőnek, aki hasonló cipőben jár. Erőt szerettem volna adni azoknak, akik ugyanígy küzdenek, és „összerakják” magukat a gyerek születése után, ami nem kis feladat. A munka mellett gyereket nevelni, és mégis szépnek, sugárzónak lenni – ez az igazi mutatvány.

– Neked is nehéz volt „összeraknod” magad?

– Nem a fogyásra gondolok, mert az szerencsére jött magától, sokkal inkább azokra az áldozatokra, amelyeket anyaként kellett meghoznom. A pihenőidőmből kellett elvonnom az időt a munkára, kevesebbet aludtam, és miután lefektettem a picit, indultam a stúdióba… A közönség pedig olykor nem is tudta, hogy nem aludtam aznap éjjel, mert vagy dolgoztam, vagy épp sírt a gyerekem egész éjjel. De nincs mese, ilyenkor is szépnek kell lenni, és a maximumot kell nyújtani. Egy nő mindent kibír, és még annál is többet. Persze ez ördögi kör, mert emiatt sokan félnek a gyermekvállalástól, hiszen az derékba törheti a karrierjüket, vagy épp hiányozni fog a családi kasszából az a pénz, amelyet addig az anya tett bele.

(Az interjú folytatását a Wellness magazin november 19-én megjelenő számában olvashatod.)