Sehol sem írtam, hogy a velük töltött idővel lenne bajom. (Semmi közöm hozzá egyébként sem...)

Én azt írtam, hogy amit olvastam (nem tudom igaz-e, de el tudom képzelni, hogy igen) egyikük a másik szemére vetette, hogy nem egyformán szereti a saját gyereket az örökbefogadottal, a másik meg az egyiknek, hogy minek idegen gyereket adoptálni, inkább a sajátjukkal kellene többet törődni.

Ismétlem, lehet, hogy nem igaz, de erősen el tudom képzelni, hogy igen. Ha olyan elfoglalt lennék, hogy a saját gyerekeimre se lenne elég időm, azt még lehet, hogy megértené a férjem, merthogy nekem is fontos a hírnév, karrier stb. (bár nem biztos), de azt már nehezen tolerálná, hogy ahelyett, hogy ami kis időm van maximálisan a gyerekeinkkel tölteném, még odacipelnék X db. idegen gyereket, s rákényszeríteném, hogy ugyanúgy szeresse, függetlenül a saját beállítottságától.

Nekem is irigysegnek tunik amit irsz. Akarhany segitsege is van, a gyerekek ot tekintik anyanak. Nem o az egyeduli a vilagon, akinek jelentos segitsege van a haztartasban, es gyereknevelesben, ettol meg nem lesz valaki rossz anya.

Es ha megteheti, akkor miert ne nevelhetne meg tobb gyereket??? Ki vagy te, hogy innen megallapitsd, hogy milyen az o gyerekeik elete?

Mindent el lehetne rola mondani, de azt, hogy alszent, meg nyavalygos azt legkevesbe. Nekem a te hozzaszolasod tunik annak, mert kikered magadnak, hogy nem olyan korulmenyek kozott nevelei mas a gyereket, mint te, es megis jo anyakent definalja valaki... illetve csak nem zarja ki a jo anyasag tenyet.

Én értem, amit írsz, s bwennem is felvetődött. A cikekből, amik itt-ott megjelennek róluk, kiderül, hogy azért a saját gyerekük más, tehát szép, szép, hogy felkarolják a különböző földrészekről származó gyerekeket, de ne hívják ezt örökbefogadásnak, inkább patronálásnak, támogatásnak, ilyesmi...

Így van....az egyik gyereke például egy vietnámi árvaházból van. Mekkora élet lehet ott, nem? :(