Vércsoport-diéta, testkontroll, makrobiotika, ajurvéda?

Talán már mindannyian ismerjük ezeket a szavakat, de nem tudjuk pontosan, melyik rendszer mire alapul, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Mielőtt harcosan elköteleznénk magunkat valamelyik irányzat mellett, érdemes alaposan tájékozódnuk a témában, hogy pontos informácók birtokában választhassuk ki a számunkra legmegfelelőbb táplálkozási rendeszert.

A vegetáriánusok

Táplálkozási forma, de követői általában több figyelmet fordítanak a testi-lelki egészség megőrzésére, a természetes életmódra és a testmozgásra is. Több irányzata van:
• Vegán-irányzat: csak növényi eredetű táplálékok fogyasztását ismeri el, ide tartoznak a gyümölcsevők és nyers koszton élők is.
• Laktovegetáriánus-irányzat: a növényi eredetű táplálékok mellett megengedi a tej és tejtermékek fogyasztását is.
• Lakto-ovo vegetáriánus irányzat: a tejtermékeken kívül a tojás is megengedett.
• Szemivegetáriánus irányzat: baromfi és hal is fogyasztható.
Az ételek természetes alapanyagokat tartalmaznak, elkészítésük kíméletes, persze a szennyezett környezet, talaj- és növényvédelem okozta ártalmas anyagokat nehéz kivédeni. Veszélye továbbá, hogy ha nem elég gondosan válogatjuk össze ételeinket, egyoldalúvá válhat, ami különösen a szélsőséges vegán-irányzatnál fordulhat elő. Itt főleg az alacsony fehérje-, kalcium-, cink- és

a túl sok rostanyagbevitel okoz problémát, ami gyerekek, serdülők és kismamák esetében elfogadhatatlan. Az OÉTI álláspontja szerint a vegetáriánizmus nem jelent kiegyensúlyozott táplálkozást, mert a sok nyers táplálék nehezebben emészthető, túl nagy térfogat elfogyasztása szükséges, mivel az egységnyi tápanyagtartalom kicsi. Elismeri viszont, hogy a vegetáriánusok körében sokkal alacsonyabb az emésztőrendszeri megbetegedés, a vastagbélrák, a magas vérnyomás, az agyvérzés, az érszűkület, a szívinfarktus és a cukorbetegség. Táplálkozás-élettani szempontból a szemivegetáriánus és a lakto-ovo irányzat az optimális középút.

A makrobiotikusok

A makrobiotika a világ összes jelenségéhez hasonlóan a táplálékokat is az ősi jin és jang jellemzők szerint osztja fel. A jin a női energia, a jang a férfi. A kettőnek egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy szervezetünk kiegyensúlyozottan, önmagával és környezetével összhangban működjön. Ha táplálékainkat a két erő egyensúlyára törekedve állítjuk össze, és kerüljük a szélsőségeket, egészségesek és tiszták maradunk. Elsőre szigorúnak hat, ugyanis az alkalmanként fogyasztható tengeri halakon kívül minden húst kerülni kell, mint ahogy a fehér cukrot is. A napi étrend 50-60%-át teljesőrlésű gabonák, 20-25%-át zöldségek, 5-10%-át hüvelyesek és tengeri zöldségek, 5-10%-át pedig levesek teszik ki. A halakon kívül alkalmanként fogyaszthatunk gyümölcsöket, magvakat, természetes alapú, nem stimuláló italokat, és természetes ízesítőket. Az ételek összeállításánál figyelembe kell venni a kort, a nemet, a foglalkozást, és minden más egyéni adottságot, ezen kívül az évszaknak megfelelő és közvetlen környezetünkben termő növények fogyasztása javasolt. A makrobiotika sokszor segít a gyógyulásban, amikor a hagyományos orvoslás már csődöt mondott.

Az ajurvédikusok

Elméletük szerint akkor vagyunk egészségesek, ha tökéletes az emésztésünk. A jó emésztés eléréséhez elsődleges feladatnak testtípusunk meghatározását tartja, mely három működési elv (dósa) szerint történik. A Vata-dósa a mozgást uralja, a Pitta-dósa az anyagcserét, a Kapha-dósa pedig a szerkezetet (csontokat, izmokat, stb.). Hat alapízt (édes, sós, savanyú, keserű, csípős, fanyar) különböztet meg, a kiegyensúlyozott étrendnek ezeket mind tartalmaznia kell. A testtípus pedig alapvető útmutató ahhoz, hogy mit együnk. Kerülni kell a rendszertelen evést, az étkezések közötti nassolást és a nehezen emészthető „tisztátlan” ételeket, mint a hús, a tojás, a sajt, az olajos ételek, a hagyma, a fokhagyma, a gomba, a földimogyoró, valamint a túl sós, túl savanyú és a tartósított élelmiszerek fogyasztását. Az ebéd legyen a fő étkezés, és mindig nyugodt körümények között együnk.

A testkontroll hívei

A túlsúllyal rendelkezők táplálkozási módszere, melynek lényege, hogy nemcsak az számít, mit eszünk, hanem az is, hogy mit, mivel és hogyan kombinálunk. Követői szerint a különböző ételek lebontása különböző kémhatású emésztőnedvek kiválasztása révén teljesül. Például a fehérjék (húsok, halak, tej, tojás, stb.) lebontása savasabb emésztőnedvek által történik, mint a szénhidrátoké. A magyar konyha párosításai (pl. hús-krumpli) során egymással ellentétes emésztőnedvek képződnek, melyek semlegesítik egymást, és ez rothadáshoz vezet. A testkontroll szerint szénhidrátot (tészták, cukor, aszalt gyümölcsök, keményítő) fehérjével együtt nem szabad enni. Gyümölcsöt mindig csak étkezés előtt együnk, és este már ne, egy nap pedig csak egyféle gyümölcs fogyasztható. A sok víz fogyasztását és a méregtelenítést is fontosnak tartja. A 90 napig tartó kíméletes diéta során négynapos ciklusokban fehérje-, keményítő-, szénhidrát- és gyümölcsnapok váltakoznak.

A vércsoport-diétások

Egy amerikai orvos kísérletei során megfigyelte, hogy ugyanaz az étel másképp hat különböző emberekre. A magyarázat pedig véleménye szerint a vércsoport különbözőségében rejlik. Vérünk jellege már a fogantatás pillanatában meghatározott, és egész életünk során jellemző marad ránk. Bizonyos ételek rombolóan hatnak, míg mások építőleg. A vércsoport-diéta szerint mindenkit csak a vércsoportjának megfelelő ételek erősítenek, a többit kerülni kell. Sokan vitatják a diéta megalapozottságát és hatékonyságát.

A hagyományos kínai orvoslás hívei

Az energiákra épít, melyek megnyilvánulása és működése öt elemen (fa, tűz, föld, fém, víz) keresztül történik. Minden elemhez meghatározott tulajdonságok, és bizonyos táplálékok, ízek tartoznak. Öt alapízt (savanyú, keserű, édes, erős, sós) és négy jelleget (melegítő, forrósító, hűsítő, hűtő) különböztet meg, melyeknek minden étkezésnél egyensúlyban kell lenniük. Tehát nem az ételek összetevőit tartja fontosnak, hanem a táplálékok tulajdonságait, az ízek és jellegek kiegyensúlyozottságát, ami a szervezet harmonikus energiaellátását biztosítja. A különböző évszakok, földrajzi adottságok, az ember egyéni adottságai és állapota energetikailag más-más táplálékok fogyasztását kívánja meg.